|
Harmadik rész
2011.01.03. 20:14
Korán reggel ébredtem...gyorsan kipattantam az ágyból és elmentem zuhanyozni...ittam egy kávét,megcsináltam a hajam és visszaindultam a szobába.
Tanácstalanul álltam a szekrényem előtt,szinte minden ruhát felpróbáltam már...a szoba leginkább egy ruhakupaccá vált.Ránéztem az órára és láttam,hogy már így is késésben vagyok.Felvettem az első ruhadarabot ami a kezembe akadt.
-Elmentem-kiabált be Tomikához,persze választ már nem kaptam.
Egész úton azon gondolkoztam,hogy milyen lesz őt újra látni...Pár perc késéssel értem oda....amint beléptem megláttam őt, éppen háttal állt nekem és beszélgetett valakivel.
A szívem a torkomban dobogott,vágytam rá,arra hogy megöleljem,hogy beszélhessek vele...Megfordult és épp csak egy pillantást vetett rám majd odalökött egy sziát.
-Szia-mondtam és magam elé bámultam
Mire feleszméltem már csak azt láttam,hogy éppen egy sráccal csókolózik...csak néztem őket és nem tudtam megmozdulni.
Legszívesebben rájuk szóltam volna,hogy hagyják abba,de nem tettem,nem akartam,hogy lássa mennyire fáj,nem akartam,hogy tudja ugyanúgy számít mint eddig....gondolkozásomat Orsi zavarta meg
-Kölyök,jól vagy?-lóbálta a kezét előttem
-Mi?..ja..igen-feleltem zavarodottan
-Biztos minden rendben?-kérdezte,de már mindenki minket nézett
-Persze,csak kezdjük már...nem érek rá egész nap-váltottam flegmára
-Hát persze,a szupersztár siet-forgatta a szemét Lola,nyomott egy puszit a srác szájára és beállt.
Egy rövid fekete ruha volt rajta egy hozzáillő magassarkúval...Egész jól ment a munka mindaddig amíg a srác nem került a képbe...mint kiderült együtt kell őket fotóznom...Amíg Lola elment átöltözni beszélgettem vele
-Szia,mi még nem ismerjük egymást,Éder Krisztián-nyújtottam kezet amit ő el is fogadott
-Baronits Gábor-mutatkozott be-Már sokat hallottam rólad
-Hát persze-motyogtam
-Mondtál valamit?-kérdezte
-Ahm...nem
-Pedig úgy hallottam-nézett rám
-Kérhetek valamit?-sóhajtottam fel
-Attól függ-felelte
-Vigyázz rá,ne hagyd,hogy baja essen vagy,hogy egy percig is szomorú legyen...add meg neki azt amit én nem tudtam-kértem
-Még mindig szereted-állapította meg- Megteszem amit tudok...szeretem őt-mondta őszintén
-Más esetben barátok is lehetnénk...azt hiszem-nevettem- De ebben az esetben ne várd tőlem,hogy gratuláljak vagy hasonlók
-Nem várom el...tudom milyen rossz ezt látni-furán néztem rá- vagyis csak gondolom-tette hozzá végül
-Aha
-Azért remélem nem leszünk örök időkre ellenségek-mosolygott rám
-Kezdhetjük?-jött oda Lola és most először nézett a szemembe mióta beléptem ide...teljesen összezavarodtam,nem tudtam megszólalni sem...csak néztem őt...őt aki a világot jelenteni számomra
-Kezdhetjük?-kérdezte újra
-Persze-feleltem kábultan,mire ő furcsán kezdett méregetni,vállat vont és már ment is
Egész fotózás alatt egymást ölelgették,én pedig azon imádkoztam,hogy legyen már végre vége ennek az egésznek,hogy elmehessek és a gondolataimba temetkezhessek...
Megnéztük a képeket és mindenki egyöntetüleg azt mondta,hogy jók lettek...abban a pillanatban amint ezt kimondták felsóhajtottam és hálát adtam az égnek,hogy nem kell tovább néznem ezt a 2 főszereplős saját maguk által írt színdarabot...Ahogy egymásra néznek,annyira szeretetteljesen,óvón és gondoskodva...fájt ezt látni,szinte égetett
Elrohantam volna,de nem tehettem,számtalanszor megtanultam,hogy ez nem megoldás mégis ez tűnt a legegyszerűbbnek...Kiviharzottam,bevágódtam a kocsiba és órákig csak körbe-körbe mentem...Orsi hívott párszor,de mindig kinyomtam...Nem akartam senkivel sem beszélni
Elkezdett csörögni a telefonom,idegesen nyúltam érte,de amikor megláttam a kijelzőt meglepődtem..pár másodperc gondolkodás után felvettem
-Szia-vettem fel
-Szia...mikor kezdesz neki a képeknek?-Kérdezte Lola
-Amint tudok...ma este nekikezdek és ha végeztem felhívlak-mondtam
-Oké...hát akkor szia-köszönt volna el
-Csak ennyi?-kérdeztem hirtelen
-Igen..miért mit vártál?-kérdezett vissza
-Nem tudom,hogy mire számítottam-mondtam inkább csak magamnak
-Le kell tennem,szia-rázott le a lehető leggyorsabban
-Szia-köszöntem,bár már régen lerakta
Elindultam haza,persze amint beléptem az ajtón Tomika kérdéseivel találtam szemben magam...Átfutott az agyamon,hogy gyorsan rácsapom az ajtót és újból elindulok,végül úgy döntöttem,hogy túlesek az egész kifaggatlak,rosszul nézel ki dolgon...
-Na hogy ment?-faggatózott
-Rosszul-feleltem tömören
-Ennyire?-nézett rám kikerekedett szemekkel
-Van barátja-nyögtem ki
-Én..sajnálom-nézett rám és kezét vállamra tette amit abban a pillanatban lelöktem magamról
-Tökmindegy-morogtam és bevonultam a szobába az ajtót pedig gondosan bezártam magam után
Leültem a gép elé és elkezdtem retusálni a képeket...a közös képeknél megálltam és csak néztem őket...nem akartam tovább gyötörni magam,így inkább elmentem lezuhanyozni
A forró víz égette a bőrömet,de valahogy ez sem zavart...Elakartam felejteni a mai napot,csak egy percig kiverni a fejemből,egy percig másra gondolni,egy percig semmire....
Ahogy a vízcseppek végigfolytak az arcomon bevillant egy kép..ahogy Lolával ketten itt álltunk 2 évvel ezelőtt
-Kicsim,tiszta hab a fejed-nevetett rajtam
-Nem tetszik?-kérdeztem szomorúságot színlelve
-Szexi-suttogta és közelebb lépett hozzám...kezét lassan nyakam köré kulcsolta és lágyan megcsókolt...éppen elhúzódott volna mire én szorosan magamhoz húztam és hevesen,szinte erőszakosan kezdtem csókolni...lábait derekam köré fonta,ezen önkéntelenül is elmosolyodtam...nekinyomtam a falhoz,mire ő felnyögött
Testünk teljesen egymásnak simult...érzetem szívverését,lélegzetvételét...ahogy megremeg amint végigsimítok derekán..
Hirtelen elhúzódott és vigyorogva rázni kezdte a fejét
-Megígértem magamnak,hogy nem ide fogunk kilyukadni-nézett rám nevetve-de melletted nem lehet normálisan gondolkodni,elveszed az ember eszét
-Te beszélsz?-néztem rá mosolyogva- Megőrülök érted-néztem rá és adtam egy hosszú puszit a szájára
-Leraksz végre?-nézett rám kérdőn
-Nekem ez így teljesen megfelel-vigyorogtam
-Mindjárt gondoltam
-Azt hiszem ez a kedvenc pózom-nevettem
-Elég te kis perverz-nézett rám és megpróbálta lehámozni kezemet lábairól,de nem hagytam
-Szeretnék felöltözni-nézett rám boci szemekkel
-Én viszont nem szeretném ha ennél több ruha lenne rajtad-néztem végig rajta,ő pedig elpirult...végül hagytam,hogy elinduljon felöltözni...
Mosolyogva gondoltam vissza erre a napra...gyorsan elzártam a vizet,megtörölköztem és elindultam a szobába...majd befekdütem az ágyba és nem sokkal később elnyomott az álom...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss hozzászólások