Tizenharmadik rész
2011.02.10. 17:56
A taxi szinte le sem parkolt,de én már is kipattantam belőle.Mit sem törődve másokkal téptem fel a bejárati ajtót,majd kettesével szedve a lépcsőfokokat felmentem ez első emeletre.A pult mögött álló recepcióshoz fordultam.
- Melyik kórteremben van Korsós Judit? - hadartam az első normális kérdést ami eszembe jutott
- Ön egy rokon? - nézett rám kérdőn
- Én...én a barátja vagyok -hajtottam le a fejem
- Értem - nézett rám sokat mondóan - A 201-es kórteremben van - mosolyodott el halványan
Kinyögtem egy köszönömöt,bár kétlem,hogy hallotta volna,ugyanis már rég több méterre álltam tőle.Szememmel végigpásztáztam az összes ajtót,majd megtaláltam a megfelelőt.
Remegő kézzel nyúltam a kilincs után,szívem mintha egy pillanatra kihagyott volna.Szépen lassan lenyomtam a kilincset és lélegzet vissza fojtva sétáltam beljebb.Amint megláttam őt testem ledermedt,a lábam nem akart megmozdulni.Annyira elgyötörtnek és törékenynek tűnt ebben a pillanatban.
A szobában teljes csend és nyugalom uralkodott,tisztán lehetett hallani az infúzió egyenletesen csöpögő hangját ami szinte visszhangzott a szobában.Szemem önkéntelenül feltérképezte arca minden négyzetcentiméterét ami most kisebb-nagyobb karcolásokkal volt tele.Szája felrepedt amit egy apró ragtapasz segítségével próbáltak eltakarni,arca jobb felén hatalmas kék folt éktelenkedett,míg fején fehér kötés haladt körbe-körbe.Haja még mindig kicsit összetapadva állt a vértől,arca sápadt,elnyúzott.Kezén egy nagyobb véraláfutás hagyott nyomot,míg lába sínbe rakva pihent egy párnán.
Teljesen elszörnyedtem,így látni őt teljesen kétségbe ejtett.Kezemmel az ajtófélfába kapaszkodtam miközben levegő után kapkodtam.Szédültem és a fejem lüktetett.Az ide vezető út alatt különböző variációkon járt az agyam miszerint az egész egy félreértés volt és nem ő fekszik itt,bár láthatóan ez nem így van.Agyam újra és újra szemem elé vetítette a baleset helyszínét,Jenni élettelen testét.Valamiféle furcsa,leírhatatlan érzés kerített hatalmába.Abban a pillanatban képes voltam kizárni a múltat,a zavaró képeket,de a jelenben való kétség és fájdalom hajthatatlanul követett bármerre is mentem.Feladva a lehetetlen harcot próbáltam megtalálni egyensúlyérzékem,hogy közelebb lépjek az ágyához.Magammal húzva egy széket ültem le és kezét óvatosan két kezem közé fogtam,majd egyik ujjamat fel s le járattam kézfején,miközben arcát bámultam.Villámcsapásként ért a felismerés,hogy akár el is veszíthetem őt.
Testem megremegett,szaporán vettem levegőt,de semmi pénzért nem engedtem volna el kezét egy percre sem.
Arcom másik kezemmel támasztottam meg és éreztem ahogy a sós cseppek végigfolynak arcomon,majd Lola bőrén halnak el.Hallottam az ajtó halk záródását,majd nem sokkal később éreztem a vállamra nehezedő súlyt.Vetettem egy pillantást Tomika ijedt arcára amint engem figyel,majd amikor Ő rá néz.Arca azon nyomban eltorzul,szemében könny csillog,majd látva engem mély levegőt vesz utoljára megszorítja vállam és lassan kisétál.
Órák óta itt vagyok,fogom a kezét,egy halk dalt dúdolok a fülébe vagy csak azt suttogom,hogy szeretlek.Tekintetem végig vezetem rajta,majd megállok a csillogó medálnál amit még tőlem kapott,ez egy halvány mosolyt csal arcomra ami másodpercek múlva újra komorrá és barátságtalanná válik.
Hallgatom az óra ketyegését,nézem a takaró apró gyűrődéseit,szinte már csukott szemmel megtudnám mondta,hogy hol is helyezkednek el.A falak egészségtelen zöld színe kezd nyomasztóvá válni,az enyhe gyógyszer és tisztítószer szagától a rosszullét kerülget,de nem megyek el,ha akarnék se tudnék....
A gép éles sípoló hangot ad ki,nem tudok mit tenni csak szorítom a kezét,beszélek hozzá.Egy orvos ront be a szobába két nővérrel az oldalán.Rám szólnak,de nem tágítok mellőle.Arcát már egyáltalán nem látom,könnyeim teljesen elmosták arca vonalát.Bőre hideg akár a kő,teste hanyagul süpped az ágyba,miközben próbálják újraéleszteni.
Múlnak a percek,de semmi életjelet nem ad.Egy pillanatra leveszem szemem róla és meglátom az ajtó mögött álló embereket,aggódva tekintenek a törékeny élettelen testre,mintha ettől változna valami.
|