|
Huszadik rész
2011.03.26. 21:15
- Krisz - szólt bele rekedtes hangon
- Mi történt Hercegnőm? - kérdeztem félve
- Gyere haza,szükségem van rád - motyogta nagyon halkan,legyűrve egy sírást,majd meg sem várva válaszom lerakta a telefont.Még mindig ugyanúgy ültem ott,magam elé bámulva,kétségbeesetten.
- Kölyök,valami baj van? - kérdezte Orsi,miközben kezét szemem előtt legyezgette
- Bárcsak tudnám - sóhajtottam fájdalmasan - Ne haragudj,el kell mennem - hadartam és már el is indultam a legközelebbi kijárathoz.Beszálltam a kocsiba és talán a kelleténél gyorsabban hajtva próbáltam minél rövidebb idő alatt hazaérni,bár ebben a pillanatban ez az apró tény nem tudott huzamosabb ideig foglalkoztatni.Gondolataim újra és újra a nő körül forogtak,nehezemre esett elhinni,hogy még a történtek után is lelkiismeret furdalás nélkül bántja őt.A ház elé érve azonnal kipattantam a kocsiból és kettesével szedve a lépcsőfokokat rontottam be a lakásba.Lerúgtam magamról a cipőt és rögtön a szobámba indultam,lassan benyitottam és végignéztem rajta.Az ágyon feküdt egy kis macit szorongatva,amit még tőlem kapott,szemei vörösek a sok sírástól,arca elgyötört.Gyors léptekkel szeltem át a távolságot kettőnk között,tekintetét lassan ráemelte és megpróbált egy kisebb mosolyt erőltetni arcára,de többnyire csak egy grimasz született belőle.Leültem mellé az ágyra,ő pedig azonnal hozzám bújt,arcát nyakamba rejtette és nagyokat szippantott a levegőből.Éreztem rajta azt a mérhetetlen csalódást,a fájdalmat és talán a dühöt.Egyre erősebben szorított magához,majd éreztem a lapockámra eső könnycseppeket.
- Mi történt? - kérdeztem halkan
- Nem vagyok kész rá - suttogta elfúló hangon és újból áttört rajta a sírás
- Minden rendben lesz.Itt vagyok veled - duruzsoltam a fülébe
- Nem érdemellek meg téged - motyogta
- Ez nem igaz - szólaltam meg jóval hangosabban - Nézz rám - kérleltem,de csak még jobban elbújt - Kérlek - suttogtam
Lassan felemelte fejét és szégyenlősen szemeimbe pillantott.
- Tudod,hogy ez butaság - arcát két kezem közé fogtam - Soha ne jusson eszedbe ilyesmi,ezt verd ki a fejedből.Érted? - mosolyogtam rá
- Megpróbálom - bólintott egy aprót és lehajtotta a fejét
Álla alá nyúltam és felemeltem fejét,hogy újból szemembe nézzen.
- Szeretlek - suttogtam,miközben folyamatosan szemeit bámultam.Arca kipirult és zavarában hajába túrt.Kezem végigsimítottam arcán és szája vonalán,majd közelebb hajoltam hozzá és nyomtam egy hosszú puszit arcára,de nem húzódtam el tőle,arcom nyakába rejtettem és mélyeket lélegeztem andalító illatából.
- Helló fiatalok - nyitott be Tomika a szobába,mi még mindig ugyanúgy ültünk,egymás karjaiban. - Bocsi,nem akartam megzavarni semmit - vigyorgott,mintha valami idióta fogkrémreklámból lépett volna ki
- Nem zavartál meg semmit - sandítottam rá a szemem sarkából.Nem állt szándékomban,hogy akár egy centivel is arrébb húzódjak tőle.
- Tudom - nézett ránk még mindig,nagyot sóhajtott és lemondón sétált ki a szobából.
- Nem vagy éhes? - kérdeztem Lolától
- Ne kezd el megint - nevetett fel,hangja a fülemben csengett
- Valamit enned kellene. - morfondíroztam
- Már ettem - nézett rám és nagyot sóhajtva mászott ki az ölemből
- Gyere vissza - néztem rá durcásan
- Nem lehet!
- Feladtad? - faggattam kétségbeesetten
- Mégis mit? - emelte fel a szemöldökét
- Feladtad? Kettőnket? Már nem akarsz harcolni értünk,én pedig egyedül túl kevés vagyok ehhez - motyogtam és összeszorítottam a szemem.Így ültünk percekig,csendben,elgondolkozva.Két kéz szakított ki a világomból.Beleült az ölembe és kényszerített,hogy a szemébe nézzek.
- Talán igazad van - sóhajtott fel - Lehet,hogy valóban feladtam.Talán csak félek attól,hogy mi lesz ha újra együtt leszünk.Már régen nem hiszek a tündérmesékben,nem merek álmodozni sem,szóval nem hinném,hogy valaha is olyan boldog lehetek,mint akkor amikor veled voltam.De azt hiszem,hogy eltudod érni azt,hogy újra harcoljak.Eltudod érni egyetlen egy csókoddal,hogy újra higgyek kettőnkben.
Lassan kifújtam a bent tartott levegőt,kezem arcára simítottam és úgy húztam közelebb magamhoz.Szemem végig vezettem arca minden egyes négyzetcentiméterén és olyan lassan közeledtem felé,hogy az már őrjítő,de azt akartam,hogy ez az egész örökké tartson.Éreztem leheletét arcomon,gyorsuló lélegzetvétele megmosolyogtató volt.
- Rendelünk kaját? - rontott be Tamás - Hoppá
- Nem kérünk semmit - morogtam és egy jelentőségteljes pillantást vetettem felé
- Ami azt illeti én kérek - szólalt meg Lola
- Mit kérsz kicsi lány? - jött közelebb Tomika
- Rád bízom - mosolygott rá
Bólintott egyet,hirtelen rám kapta tekintetét és kérdőn nézett rám,mire megráztam a fejem.Csalódott arccal lépkedett ki a szobából,majd halkan becsukta maga után az ajtót.Az előbbi kirohanásom cseppet alábbhagyott,már nem voltam mérges rá emiatt.Hátradőltem az ágyon,mosolyogva csuktam be a szemem és nyitottam ki,majd ezt eljátszottam még párszor,végül felültem.A vékony ajtón keresztól behallatszott ahogy Tomika kaját rendel,majd nevetve flörtöl a telefon másik végében lévő csajjal.Lola elkezdett keresgélni valamit,én pedig túl kíváncsi vagyok ahhoz,hogy ne kérdezzek rá.
- Mit keresel? - kíváncsiskodtam
- A távirányítót - nézett rám egy pillanatra
- Ott van az éjjeliszekrényen - mutattam a mellette lévő bútordarabra
- Köszi - motyogta és bekapcsolta a tévét.
Percek óta azt a bugyuta szerelmes sorozatot néztük,ezért még az is fellélegzést jelentett amikor betoppant Tomika.
- Meghoztam a rendelést - mosolygott Tomika,lerakta Lola elé a kaját és már itt sem volt.
Hallottuk az ajtó csapódását,majd az azonnal feldübörgő hangos zenét.Ez már csak Tomika,alszik,eszik és az őrületbe kerget.
Tovább bámultam a képernyőt és próbáltam nem megjegyezni a csöpögős bocsánatkérő szövegeket amit a fiú csak a lánynak tartogatott,minden másodiknak akivel viszonya volt.
- Ez borzasztó - nyafogtam és elkapcsoltam valami jobb reményében
- Mr.szupersztár túl válogatós - forgatta a szemét
- Nem értem,hogy hogy lehet az ilyen filmeket egyáltalán végignézni.Valami kézzelfogható magyarázat? - kíváncsiskodtam
- Ha egész nap itthon fekszel és még felkelni sem tudsz megtanulod értékelni - nevetett
Nevetve indultam ki és a fürdőbe vettem az irányt.Beálltam a zuhany alá,a forró víz szinte égette a bőröm,de nem érdekelt.Lehunytam a szemem és csak álltam hagyva,hogy minden egyes csepp végigfolyjon arcomon.Gyorsan felöltöztem és visszamentem a szobába és befeküdtem Lola mellé.Édesen szuszogott mellettem,én pedig egyszerűen nem bírtam ki,hogy ne menjek közelebb hozzá,érezni akartam,hogy ott van nekem. Közelebb húzódtam hozzá,kezem dereka köré fontam és hozzásimultam.Lassan megfordult és arcát nyakamba rejtette,minden alkalommal amikor kifújta a levegőt testem megborzongott.Lelassítottam szívdobogásom és megpróbáltam elaludni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss hozzászólások