Másnap Lolával úgy döntöttünk nem megyünk sehova, inkább csak nála maradtunk és beszélgettünk. Annyi mindent szerettem volna elmondani neki, de mint ilyenkor mindig, semmi fontosról nem tudtam beszélni.
Néha megnéztünk egy-két filmet, de az én figyelmemet tulajdonképpen ő kötötte le, így nem sok értelme volt. Állandóan csak őt ölelgettem, vagy a fülébe suttogtam valamit...
- Elviselhetetlen vagy! - nevetett fel, mikor fel akart állni, de én nem engedtem el.
- Ne menj már el.. - nyafogtam, miközben vissza bújtam hozzá.
- A fürdőszobáig...? - kérte boci szemekkel és észrevétlenül próbált kimászni a karjaimból.
- Ahj... jól van, menj! - duzzogtam, de azért mielőtt felállt nyomtam egy puszit a fejére.
Mikor pár perc múlva vissza jött, nem feküdt vissza mellém, csak leült az ágy szélére. Én kérdőn néztem rá, mire elmosolyodott.
- Nem megyünk valahova?
- Mégis hova? - vontam fel a szemöldököm. A karomon lévő órámra sandítottam, majd magamban számolgatni kezdtem. Már este 7 óra volt..
- Dumálhatnánk Tamással! - állt elő a kész tervével. - Beülünk valahova hárman, vagy ilyesmi.. na? - óvatosan rám nézett és várta a reakciómat.
- Rendben.. de azt hiszem előbb beszélnem kell Orsival. Tuti kinyír a mai nap miatt.. - motyogtam, bár talán nem kellett volna. Lola sem értette miről beszélek, így rákérdezett.
- Miért?
- Szerinted egész nap az ágyban kellett volna pihennem, cica? - húztam közel magamhoz mosolyogva.
- Krisztián! Miért nem mondtad, hogy dolgod van? - esett nekem, de én megfogtam a kezeit és leraktam mellé. Nem mondott semmi mást, inkább csendben duzzogott tovább.
- Pont ezért.. itt akartam lenni, veled! - sütöttem le a szemem.
- Ez nem volt fair... - motyogta, bár igazából cseppet sem volt ellenére, csak tudta, hogy nem volt helyes ezt csinálnunk.
- De te ugysem haragszol! - döntöttem hátra az ágyon óvatosan. Ő próbált érzéketlen tekintettel a szemembe nézni, de tudtam, hogy ez nem igazi... - Mert szeretsz! - dünnyögtem, miközben a nyakához hajoltam, majd a szájára leheltem apró csókokat. Ezt már nem próbálta cáfolni, és türelmetlenül megcsókolt. - Én is szeretlek! - nevettem.
Mosolyogva megcsóválta a fejét, majd egy puszit nyomott az arcomra, felpattant és a telefonjával a kezében kiviharzott a szobából. Én is magamhoz vettem az enyémet és ahogy bekapcsoltam jó pár nem fogadott hívás várt. Tomikától és Orsitól. Sóhajtottam egyet, majd a fülemhez emeltem a telefont. Még nem volt kedvem elrontani a napot egy veszekedéssel...
- Mi van veled haver, miért nem hívtál vissza? És egyébként is merre jársz tegnap óta? - hadarta Tamás köszönés nélkül, mikor felvette.
- Azt ne mondd, hogy aggódtál értem! - vigyorodtam el.
- Ne idegesíts már, Orsi is rajtam keresett! - folytatta morcosan.
- Fogd már be! Ráérsz most? - szóltam közbe.
- Rá.. - gyorsan megbeszéltük hol találkozunk és mikor, majd leraktam. Kimásztam az ágyból és Lola keresésére indultam.
- Kicsimm! - kiabáltam körbe találomra, hogy vajon hol lehet.
- Fürdőben! - válaszolt, én pedig azonnal követtem a hangját. Ő a tükör előtt állva épp a sminkjét csinálta. Szótlanul mögé léptem, hátulról átkaroltam és a vállára hajtottam a fejem.
- Nincs mit felvennem! - nyafogtam.
- Nézd meg a szekrényemben, tuti van itt valamid... - mondta, közben megfordult és ő is átölelt.
- Imádlak! - mosolyodtam el. Nyomtam egy puszit a hajára és vissza mentem a szobájába. Tényleg találtam pár pólót, az enyémek közül, bár ugyan úgy Gábortól is. Ezzel inkább próbáltam nem törődni és kiválasztottam egyet ami viszonylag tetszik, majd felöltöztem.
(...)
- Hello haver! - adtam pacsit vigyorogva Tomikának. Leültem vele szemben egy kanapéra, majd magam mellé húztam Lolát. Idő közben felhívott, hogy inkább találkozzunk a Dokkban, mert ahhoz van kedve, így most a szokásos helyünkön a vip részben ültünk.
- Miről maradtam le? - vonta fel kérdőn a szemöldökét.
- Nem is gondolnád... - ült ki önelégült mosoly az arcomra.
- Hozok valamit inni! - állt fel Lola, de én megfogtam a kezét és vissza húztam. - Nektek is hozok!
- Ki ez és mit csináltál Lolával? - faggatott Tomika, de közben képtelen volt letörölni azt az idegesítő vigyort az arcáról. - Mi történt veletek?
- Megcsókoltam...
- És? Azt pár hetente eljátsszátok... - kérdezgetett türelmetlenül.
- Azt mondta kezdjük újra. - meséltem lelkesen, bár még én sem teljes mértékben hittem el. - Szeret...
- Nagyon zsír! - kiabálta túl a zenét, pont mikor Lola vissza ért és lerakott elénk egy-egy koktélt.
- Mi baja? - mutatott az éppen saját magán röhögő Tamásra.
- Semmi. - ráztam a fejem és átkaroltam a derekát, miután vissza ült mellém.
- Ugye vissza költözöl? - kérdezte őt Tomika, mikor végre lehiggadt.
- Öhm... azt nem tudom. - bizonytalanodott el. - Az Krisztiántól is függ. És nálam nagyobb a hely, és kettesben vagyunk. - fordult felém azt várva, hogy kisegítsem.
- Ahogy szeretnéd.. én ott vagyok ahol te is! - mosolyogtam rá.
- Nagy segítség vagy... - morogta tanácstalanul. Tomikára nézett, aki olyan kétségbeesett, hatalmas szemekkel nézett rá, mint aki mindjárt elsírja magát. - Jól van, maradunk nálatok! - közölte, mire Tomika felpattant és egy pillanat alatt mellette termett, hogy átölelje.
 

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.