|
Harminckettedik rész
2011.07.15. 15:53
Fáradtan nyitottam ki a szemem, majd pislogtam párat.Tekintetem szinte azonnal Lola gyönyörű arcára siklott, számon azonnal megjelent egy önfeledt mosoly.Óvatosan, a lehető leglassabban végigsimítottam karján, mocorogni kezdett és felsandított rám.
- Hogy aludtál, Hercegnőm? - kérdeztem mosolyogva
- Csodásan - suttogta és egy apró puszit nyomott az arcomra, majd fejét visszahajtotta a mellkasomra
- Ma be kell mennem az interaktívba. -motyogtam - Nem kísérsz el? - néztem rá hatalmas szemekkel
- Biztos, hogy jó ötlet ez? - ráncolta a szemöldökét - Senki nem tud rólunk.Feltűnő lenne, ha csak úgy, a semmiből beállítanék veled.
- Azt gondoltam, hogy ez a megfelelő alkalom arra, hogy bejelentsük. - mondtam
- Nem is tudom, Krisz. Szerintem még várnunk kellene.
- Szerintem viszont tökéletes időzítés. - néztem rá kérlelő szemekkel
- Ahogy gondolod - sóhajtott fel lemondóan
- Köszönöm - néztem rá hálásan - Nem is tudod, hogy ez milyen sokat jelent nekem.
Egy apró csókot lehelt a számra, majd a konyhába sétált és a hűtőben kezdett valami elfogadható kaja után kutakodni.Kétségbeesetten pillantott egyszer rám, egyszer pedig az üres hűtőre.
- Irány bevásárolni - szólaltam meg hirtelen, és bementem a szobába, hogy felöltözzek.Én már készen voltam, de Lola még a ruhásszekrény előtt állt.Némi habozás után benyitottam Tamás szobájába, aki még mindig aludt. Leültem mellé az ágyra és elkezdtem rázogatni.
- Mi a fasz? - nézett rám álmosan
- Kell valami a boltból? - vigyorogtam rá
- Gumicukrot kérek - motyogta alig érthetően
- Nekem mindegy - morogtam és mosolyogva mentem oda az ajtóban várakozó Lolához, majd azonnal lecsaptam ajkaira, ő pedig nevetve tolt el magától.
- Indulnunk kellene - nézett rám és választ sem várva indult el a lépcsőn.
Kocsival mentünk el a legközelebbi bevásárlóközpontba. 'Röpke' 2 óra alatt megtaláltunk minden szükséges dolgot és fáradtan indultunk haza.Nehezen, de felvittük a szatyrokat és Tamásra bízva a többi munkát elfeküdtünk a kanapén.
- Srácok, segítenétek? - kérdezte meg újra és újra
- Nem áll módunkban segíteni neked - nevettem fel kétségbeesett arca láttán
- Miért nem? - nyafogott
- Készülnünk kell, ma interaktív - néztem rá és Lolát magammal húzva indultam el a szobába.Gyorsan elkészültünk és már el is indultunk.Éppen időben értünk oda,váltottam pár szót a többiekkel és már is én jöttem.Ismét megkaptam a szokásos kérdéseket, ők pedig a szokásos válaszokat.Pár percig gondolataimba temetkeztem.
- Van most barátnőd? - zökkentett ki Zola hangja
- Ami azt illeti igen, van. - mosolyogtam - Azt hiszem nagyon jól ismeritek már őt.
- Megtudhatjuk, hogy ki az illető? - vigyorgott szüntelenül
- Gyere csak ide, kicsim - mutattam Lolára és az ujjammal hívogatni kezdtem.
- Jövök - suttogta bátortalanul.Lehajtott fejjel sétált mellém,én biztatóan megszorítottam a kezét és rámosolyogtam.
- Szóval a régi álompár újra együtt - nevetett Zola
- Úgy tűnik -mosolyogtam
- Nem féltek a reakcióktól? Tudod a rajongók néha nagyon furcsán tudnak reagálni ezekre a dolgokra - nézett ránk kíváncsian
- Abban bízom,hogy tudják kezelni ezt. Úgy döntöttünk,hogy megosztjuk ezt veletek,de nem szeretnénk több kellemetlen és felesleges kérdést. Tudnak róla és ennyi éppen elég. - néztem rá
Még feltettek pár kérdést,aztán mehettünk is haza.Az út csendesen telt el,egyikünk sem szólalt meg.A lakásban azonnal Tomikába ütköztünk.
- Láttam ám,azt a bejelentést. - nézett ránk vádlón - Még csak nem is szóltatok,hogy ez lesz! - duzzogott feltűnően
- Sajnáljuk - nézett rá Lola és szorosan magához ölelte
- Erre vártam - vigyorgott Tamás és hatalmas puszit nyomott az arcára
Bementem a szobába és ledőltem egy kicsit pihenni.Pár perc múlva nyílt is az ajtó,de nem néztem fel.
- Alszol? -suttogta Lola és közelebb jött.
- Tudom,hogy nem - motyogta ajkaimba,én pedig behúztam magam mellé és apró csókokkal hintettem be nyaka minden egyes négyzetcentiméterét.Lassan ajkaihoz hajoltam és lágyan megcsókoltam.Elhúzódott tőlem és fejét mellkasomon pihentette meg.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss hozzászólások