(Lola szemszöge)

Hétfő reggel volt, így nem különösebben törtem magam a készülődéssel. Kevesebb fellépésem van és nem rohanok annyira, Krisztián viszont szokás szerint késésben volt. Ide-oda rohangált a lakásban egy bögre forró kávéval, amit idő közben a kezébe nyomtam. Ha nem tudtam volna mi történt éjszaka észre sem vettem volna rajta. Semmi nyoma nem volt, a kialvatlanságon kívül.

- Ne és te mit csinálsz ma édes? - dünyögte, a tükör előtt állva. Én az ágyon ültem ölemben a laptopommal, de ahogy rápillantottam elnevettem magam, és lassan felálltam. Hosszú percek óta küzdött egy fekete nyakkendővel, amiből mostanra csak egy hatalmas csomó kerekedett. Mögé sétáltam és a vállára téve a kezem megfordítottam.

Ő elégedetten elmosolyodott és a nyakkendőjéről a derekamra csúsztatta ujjait. Közelebb vont magához, miközben én óvatosan próbáltam kigobozni a vékony anyagot.

- Azt hiszem takarítok! - pillantottam a szoba közepén fekvő ruhakupacra. Azt, hogy a konyha, a fürdő és Tamás szobája, hogy nézhet ki még elképzelni sem tudtam.

Közben befejeztem a nyakkendője megkötését, és még megigazítottam az ingjét is.

- Egy angyal vagy! - simított végig az arcomon. Csókot nyomott a számra, de nem húzódott el rögtön. Homlokát az enyémnek döntötte és csak mosolygott. - Sietek haza, jó?

- Menj már! - nevettem fel. El akartam tolni magamtól, de ő lefejtette a kezem a mellkasáról és össze kulcsolta az ujjainkat. Lassan hátrálni kezdett az ajtó felé, de egészen az utolsó pillanatig nem engedett el. Olyan ragaszkodó volt, mint egy kisgyerek. Megforgattam a szemem és már megfordultam, hogy vissza menjek az ágyra, de megtorpantam, mikor utánam szólt.

- Szeretlek! - harsogta és közben sunyi mosoly bújkált a szája szélén. Küldtem felé egy puszit, aztán pedig már tényleg eltűnt az ajtó mögött.

A gépemet kikapcsoltam és nagyot sóhajtva nekiláttam a pakolásnak. Először Krisztián szétszort ruháit hajtogattam össze, vagy dobtam a szennyesbe. Igazából a legtöbbet még csak fel sem vette, de minden reggel kénytelen volt a fél ruhatárát kiszórni a szekrényéből, hogy megtalálja a tökéletes összeállítást.

Az ágy mellett, az ő oldalán szétszórva hevertek a különböző divatmagazinok, az éjjeli szekrényén pedig kávésbögre és üres üdítősüveg. Miután az összes szemetet össze szedtem, leültem a földre és az újságokat kezdtem rendezgetni. Tulajdonképpen a cél csak az volt, hogy egy kupacba sikerüljön állítanom, de még ez is kisebb nehézségeket  okozott.

Kihúztam az éjjeliszekrény fiókját, de úgy döntöttem, hogy egyszerűbb lesz, hogyha mindent kipakolok. Újabb kupac újság állt az ágy mellett, a fiókban pedig apró kis papírfecnik, ráfirkált telefoszámokkal, egy-két toll és egy sötét kis négyzetalakú dobozka.

Leraktam a kezemben lévő papírokat és a fiók elé térdeltem, hogy jobban megnézzem.

A bejárati ajtó hangosan becsapódott, jelezve, hogy Tamás itthon van. Egy rövid sóhaj kíséretében levettem a szemem kíváncsiságom tárgyáról. Kisétáltam a szobából, hogy köszönjek neki és a konyhában rögtön meg is találtam. Először nem vett észre. A konyhapultnak támaszkodott, háttal nekem és egy számomra ismeretlen dalt dúdolgatott.

Csendben odalépkedtem és csak akkor szólaltam meg, mikor már alig egy méterrel mögötte álltam.

- Új szám? - ültem le mellé mosolyogva. Láttam, ahogy egy pillanatra megdermed, aztán lassan felém fordul.

- Jézusom kislány, nem tudsz valami zajt csapni? Baromira megijesztesz! - sandított rám fél szemmel. Csak egy pillanatra nézett fel, hogy aztán fáradtan becsukja a szemeit. Bárki láthatta volna rajta, hogy akár itt helyben is képes lenne elaludni.

- Én elég hangos voltam, talán csak te kalandoztál el. - füllentettem. Már nem nézett rám. Megrázta a fejét, majd az ujjaival kezdte masszírozni a homlokát. - Menj, feküdj le!

- Nem lehet, videót kell vágnom. - pattant fel, mintha most jutott volna eszébe. Úgy tűnt ez új lendületet adott neki, de ha jobban megnéztem, ugyan olyan kimerült volt, mint egy perccel ezelőtt. Nem akartam vitatkozni vele, mert úgysem lenne hajlandó változtatni a tervein.

- Hát jó... - húztam el a szám. - Csináljak valamit enni?

- Nem köszi, már rendeltem kaját. - mormogta, majd hirtelen a homlokára csapott. - Ou, nem tudtam, hogy te is itthon vagy! Hozassak neked is? - bámult le rám, nagy barna szemeivel. Alatta hatalmas karikák éktelenkedtek, de még így is csak vidámság áradt belőlük. Elmosolyodtam, de közben megráztam a fejem, és félig már vissza is indultam Krisztián szobájába.

- Nem vagyok éhes. - adtam választ. Bár tudtam, hogy később az leszek, ez most valahogy nem érdekelt. Nem akartam, hogy Tomi még velem is foglalkozzon, ráadásul ahogy becsuktam magam mögött az ajtót eszembe jutott, mit is csináltam éppen, mikor ő megzavart.

Második nekifutásra kicsit féltem attól, amit ott fogok találni. Megint oda sétáltam, leültem a szőnyegre és bele pillantottam a fiókba.

A kezembe vettem az apró kis dolgot, amiről idő közben megállapítottam, hogy egy ékszeres doboz. És sötétkék bársony fedi. Egészen óvatosan nyitottam fel, nem is gondolva rá, hogy talán nem kellene.

Ahogy megláttam ami benne van, először majdnem dobozostul kiejtettem a kezemből. Nem is néztem meg jobban, egyszerűen lecsuktam és az ágy szélére raktam.

Kellett pár perc, mire újra magamhoz tudtam venni, hogy jobban is szemügyre vegyem. Egy vékony ezüst gyűrű volt benne, középen egy gyönyörűen csillogó kővel. Sokáig tanulmányoztam, aztán mégegyszer körbe forgattam az ujjaim közt, ellenőrizve, hogy nem esett e semmi baja, és a helyére raktam.

Nem is tudtam, hogy mit gondoljak róla. Arról próbáltam meggyőzni magam, hogy biztosan Krisztián egyik barátjáé, aki őt kérte meg, hogy vigyázzon rá, de ezt igazából én sem hittem el. Abban is biztos vagyok, hogy megmutatta volna, tehát az egyetlen eshetőség amire gondolni tudtam, hogy az övé... illetve, akinek ő adja.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.