Orsi szemszöge:
6 óra. Beülök a kocsiba és elindulok a szokásos úton. Nagyon rég szórakoztunk már a kölyökkel, monstanában minden túlságosan is összejött neki. Először ez a dolog Jennivel. Talán nem kellett volna úgy letámadnom a dal miatt. Dehát egy menedzsernek néha ilyennek is kell lennie. Végülis be is jött a dolog, a dal teljes siker és a kölyök is egyre jobban érzi magát. Nemsokára akár nagykoncertet is nyomhatunk. Jézusom.. mennyi ötletünk van. Ha nem ígértem volna meg neki, hogy ma este semmi munka, már most kezdeném intézni a dolgokat. Még a telefonomat is el akarta rakni.... hiába , ismer engem. Tudja, hogy alig bírom ki. De én végülis csak neki akarok jót....
Annyira belemerültem a terveimbe, hogy észre sem vettem, hogy már a házuk elött állok. Ráfeküdtem a dudára, ugyse jön le amíg nem szólok. Ilyenkor általában túlságosan elmerül az élet nagy problémáiban... hogy vajon magas- vagy rövidszárú fekete Suprát vegyen fel?
- Jövök mááár! - ordibált, majd pár másodperccel késöbb kivágódott az ajtó ő pedig beült mellém.
- Ideje volt - vigyorogtam miközben adtam neki két puszit és beindítottam a kocsit.
- Hát nem jó érzés kicsit elszabadulni végre a munkától? - kérdezte
- De nagyon. Egyébként mit nézünk meg?
- Háát.. nemis tudom. Majd ott nézünk valamit - motyogta
- Elfelejtettél jegyetfoglalni? - mosolyogtam
- Nemtaláltam a kedvenc felsőmet! És még Tomika is ott idegesített. - mentegetőzött
- Jólvan, jólvan. Valamit csak találunk. Egyébként, hogy vagy? - bizonytalanodtam el.
- Jajj ne. Ezt ne, ma ne! Hónapok óta csak ezek a kérdések ismétlődnek: Hogyvagy? Minden rendben? Biztos nem akarsz egy kis szabadságra menni? Teljesen jól vagyok, ha nem zaklatnak folyton ezzel. - fejezte be
- Jólvan. A ma este csak a lazulásé. - tért vissza a jókedvem, bár tudtam, hogy amit mondott nem a teljes igazság, csak egy álarc amin csak az a pár ember lát túl akik a legközelebb állnak hozzá. Mert belül még nem tette túl magát rajta. Bár kétségtelen, hogy sokkal jobban van mint pár héttel ezelött.
Odaértünk a moziba és vettünk jegyet valami új premierre. Bár nemigazán figyeltünk a filmre, egész végig csak hülyéskedtünk.
- Jó látni, hogy kezdesz újra önmagad lenni- mondtam őszintén mikor már a kocsi felé sétáltunk
- És ezt csak nektek köszönhetem.. köszönöm!
- Nincsmit Kölyök. - még hazavittem és megmondtam, hogy aludja ki magát mert holnap megint munka. Bólogatott, majd felment. Énis hazamentem, dobtam egy twet-et az estéről, és amilyen gyorsan csak tudtam lefeküdtem.

Tomika szemszöge:
A konyhában ültem és épp üdítőt töltöttem magamnak, amikor kinyílt az ajtó és a kölyök lépett be rajta jókedvűen.
- Csháá haver - köszöntem
- Hello
- Merre jártál? . döbbentem meg - Mostanában nem nagyon szokásod éjszakázni...vagy akár kijönni a szobádból.
- Nem éjszakázok, csak Orsival voltam moziban, de látom te még csak most kezded. - nézett végig rajtam vigyorogva.
- Jajaja. Nemsokára indulok, neked nincs kedved jönni? - csillant fel a szemem.
- Kössz, de hulla vagyok, és holnap dolgozom.
- Oké értem én. Csak fokozatosan kell visszaszoktatni téged a bulizásra. - hülyéskedtem
- Túl nagyok az elvárások haver. Egyenlőre annak örülj, hogy kijövök a szobámból. - mondta
- Akkor holnap már a reggelit is te csinálod? - húztam tovább.
- Ahoz sajnos le kéne menned a boltba mert nincs itthon semmi, ja és ha már ottvagy. A gumicukrom amit múltkor megettél... - kezdte így inkább tereltem a témát:
- Szóval velünk mikor jössz végre bulizni?
- Őőő..figyu, ha megcsináljuk a nagykoncertet, és túl is éljük, eskü csapunk egy hatalmas  bulit. - ígérte
- Jólvan, szavadon foglak! - jelentettem ki - Nemsokára itt lesznek a fiúk.
- Milyen fiúk? - kiváncsiskodott.
- Háát a BadBoyz-osok.
- Atyaisten. Ti együtt? Hallod de ne a Peaches-be menjetek már. Az a kedvencem, és szeretnék még párszor eljutni oda. - kezdett röhögni
- Tudodmit, gyere el és vigyázz ránk. - jutott eszembe
- Mondtam már, hogy... - kezdett volna magyarázni de közbevágtam
- Haveeeer.. nélküled nem az igazi.
- Szóval azt mondod, hogy nélkülem nem tudsz bulizni? - vonta fel a szemöldökét.
- Jó, tudnék, de akkoris. - nyafogtam. tudtam, hogy ezt nem bírja..
- Úúú Jézus, ha elmegyek abbahagyod ezt??
- Igeen!
- Oké, de tényleg nem maradhatok sokáig! - mondta komolyan, de láttam, hogy már alig bírja visszatartani a röhögését.
- Persze, persze... - mintha nem tudnánk mindketten, hogy ha egyszer elkezd bulizni akkor  nem jön haza egyhamar. - gonodltam, majd egy új ötlet kezdett el körvonalazódni bennem....