Ránéztem a kijelzőre, és láttam, hogy Orsi hív. Először arra gondoltam, hogy kinyomom, de azis lehet, hogy fontos.
- Hali, mizujs? - próbáltam jókedvűen beszélni
- Gyere fel hozzánk! MOST! - utasított. Nem tudtam mi lehet a baj, de tuti nagyon ideges.
- De azthittem, hogy csak délután lesz koncertem...
- MOST! - mondta és már le is rakta. Ennek meg mibaja? Megkerestem a kocsikulcsom és már indultam is. Mikor odértem csöngettem, és Orsi rögtön ajtót is nyitott. Szúrós tekitettel nézett rám. Bence épp akkor indult valahova, ezért elálltam az útjából. Mikor elment mellettem a fülembe súgta : " Sok szerencsét haver!" Ez meg mit jelentsen? Már teljesen össze voltam zavarodva, de azért követtem befelé Orsit.
- Ülj le! - morogta
- Okéé. - mondtam, és leültem a legközelebbi székre.
- Meggyógyultál? - kérdezte. Ránéztem, de rögtön le is sütöttem a szemem. Tudja, hogy nem voltam beteg. Tuti, hogy tudja.
- Őőő... persze, kössz. - nemtudtam, hogy mit is mondhatnék...
- Mire jó ez Krisztián? - kezdett kiabálni - Ha valami dolgod van, vagy már nembírod megoldjuk. Mindig megoldom. De nem hazudozhatsz nekem!
- Nem engedtél volna el, csak mert Mercivel akarok lenni...- motyogtam
- Nem, tényleg nem. De mostmár nem is foglak. Komolyan mi volt ilyen fontos? Legalább jót vásárolgattál?
- Kitől hallottad ezt? - kérdeztem kiváncsian
- Az lényegtelen. Mostanában elhanyagolod a munkát. Figyelj jobban oda, mert ennek rossz vége lesz. Mostpedig irány a táncterem. Dükiék várnak rád. Késöbb nálatok találkozunk, nehogy megint lebetegedj. - fejezte be, mostmár kicsit higgadtabban.
- Jólvan, igérem belehúzok. És sajnálom, tényleg! - néztem a szemébe.
- Oké, de most menj. - sűrgetett
- Rendben, szija.
- Hello
Rohantam a táncteremhez, nemakartam még a srácokkal is veszekedni. Kb 20 perc múlva ott is voltam.
- Végre haver! - kiabált oda Andris mikor meglátta, hogy jövök be.
- Bocs srácok, Orsi csak most szólt. - mentegetőztem, bár tudtam, hogy nem haragszanak.
- Szóval túlélted? - vigyorgott Düki - Tudod, Orsinál sose lehet tudni...
- Ááá, igaza volt. - legyintettem - Bár arra kiváncsi lennék, hogy kiaz aki még nemtud erről - mondtam már énis nevetve.
- Hé, mostmár kezdjük gyerekek, mert a végén még ezt a fellépést is lemondhatjuk. - szólt közbe Andris. Kétszer elpróbáltuk a műsort, aztán rohantam haza. Orsi már biztos ottvan. Remélem Mercivel nem találkozott. Az gázos lenne.
Amikor leparkoltam a házunknál láttam, hogy Tomika épp kiront a kapun. Mikor észrevett elég mérgesen nézett rám, de azért morgott valami olyasmit, hogy "én a helyedben nem mennék fel."
Ha jól sejtem Mercivel van valami, és valószínüleg már Orsi is fent van, szóval jó már nem lehet.
Nagylevegő, és benyitottam. Csönd volt, amin elsőre meglepődtem. Körülnéztem, és láttam, hogy Orsi épp tv-zik. Amint meglátott kinyomta, és odajött.
- Végre kölyök. Menj engeszteld ki a barátnőd, aztán nyomás, mert elkésünk. - én csak értetlenül néztem.
- Micsoda?
- Menj! . mutatott a szobám felé.
Mior bementem Merci az ágyon ült, és telefonozott.
- Szija cica - köszöntem, de ő mintha meg se hallotta volna. - Mi a baj? - ültem le mellé.
- Utálom a menedzsered! - jelentette ki fel sem nézve. Kivettem a telefont a kezéből és az ágy végébe dobtam.
- Azért engem még szeretsz, ugye? - kérdeztem mosolyogva, miközben megsimogattam az arcát.
- Persze, de minden haverod utál! - makacsolta meg magát.
- Ne törődj velük. Én nem utállak...
- Ez tuti? - kérdezte hitetlenkedve.
- Ha hazértem bebizonyítom. - vigyorgtam rá. - Már ha ittmaradsz éjszakára....
- Persze, hogy maradok. - mosolygott ő is.
- Jólvan, sietek vissza. Most megyek. - még nyomtam egy lágy csókot a szájára, és kimentem Orsihoz.
- Ideje volt, na gyerünk, elkésünk! - szólt rám
- Okés. Vááárj! - hirtelen eszembejutott, hogy szóltam a fiúknak, hogy én hozok nekik pólót. Azt akartam felvenni amit akkor vettem, mikor Mercivel vásárolgattunk.
- Legalább valamiért megérte kihagyni azt a koncertet. - ujjongott Andris. - Állati ez a felső..
Elég gyorsan lezavartuk a koncertet, és Orsinak is mennie kellett, úgyhogy nemnagyon maradtunk autógrammot osztani. De legalább siethettem vissza Mercihez, már így is este nyolc volt.
Amint Orsi megállt a ház elött, már ugrottam is ki a kocsiból.
Mikor beléptem a házba Merci épp a fürdőszobából jött ki egy törölközőben, de nem vett észre. Zsíír! Gyorsan mögélopakodtam, szorosan magamhoz húztam, és elkezdtem puszilgatni a nyakát, majkd megfordítottam és megcsókoltam...
- Hello - mosolygott
- Cssss - tettem a szájára a kezem, majd tovább puszilgattam. Tudtam, hogy Tomika egy ideig ugysem jön haza, és nem tart nekünk kiselőadást a védekezésről. Azért a biztonság kedvéért bezártam a szobám ajtaját, Merci addig bemászott az ágyba, én pedig utána.
- Mit csinálsz? - faggatózott, mikor ismét csókolgatni kezdtem.
- Betartom amit igértem!