Tizennegyedik rész2010.10.05. 16:19, take-my-back
Egy nap Mercivel
Tizennegyedik rész - Egy nap Mercivel :
Reggel egy telefon csörgésére keltem, láttam, hogy Merci is ébredezik, ezért gyorsan megkerestem a telóm, de nem az volt.
- Kicsim, ez a tied. - simítottam meg Merci arcát, ő pedig gyorsan felkelt és felvette.
- Igen? - szólt bele álmosan - Micsoda? Nemár! De... jólvan.szija - tette le idegesen. Én érdeklődve néztem rá.
- Miaz cica?
- Be kell mennem az irodába... - húzta el a száját.
- Neee.. - nyafogtam, miközben visszahúztam magamhoz, majd puszilgatni kezdtem.
- Nekem sincs kedvem kicsim, de muszály. Sietek vissza. - igérte, majd megcsókolt és kimászott az ágyból. Gyorsan felöltözött és épp indulni készült.
- Héé, gyere csak ide! - szóltam neki. Ő odasétált hozzám és megcsókolt, aztán el akart húzodni, de én magamra rántottam.
- Krisz micsinálsz?? - nevetett, miközben szabadulni próbált a karjaimból. Szorosan magamhoz húztam, és szenvedélyesen megcsókoltam.
- Siess vissza! - súgtam a fülébe, majd elengedtem.
Merci már vagy fél órája elment, de én még mindig csak forgolódtam. Ránéztem az órára, még csak fél 9. Úgydöntöttem, mivel aludni úgysem tudok, kimegyek reggelizni.
Átkutattam az egész konyhát, de kaja természetesen nem volt otthon. Nemtudom mért, de hirtelen elment a kedvem mindentől... leültem a zongorámhoz, és játszani kezdtem Jenni dalát, amit Lolával éneklünk. Mikor ezt a dalt éneklem mindig eszembejut mennyire hiányzik Jenni, és most még Lola is itthagyott. Kicsit mindig úgyérzem, azzal, hogy Mercivel vagyok megsértem Jenni emlékét. És emiatt veszítem most el Lolát is...
Még órákig gondolkodtam ezen, eldöntöttem, hogy mindegy milyen áron, de visszaszerzem Lolát.
Már elmúlt 11 óra, de én még mindig az ágyamon feküdtem és bámultam a falat...csengettek, már csak azt hallottam, hogy csapódik az ajtó.
- Megjött a cicababád..ha azt akarod, hogy bejöjjön menj és engedd be. - kezdte Tomika - Már megint lehet kitakarítani a házat - fintorgott - annyi parfűm van rajta, hogy átjárja a szobát.
- Tomika, nemis szoktál takarítani. - feleltem unottan
Megint csengettek...odavánszorogtam az ajtóhoz és kinyitottam, Merci abban a pillanatban lesmárolt.
- Mit keresel itt? Azthittem csak este jössz... - kérdeztem
- Nem vetted fel a telefont, így gondoltam átugrom és megnézem, hogy vagy. - magyarázkodott
- Hát oké... gyere be. - hívtam be végül
Bementüünk a szobámba.
- Mi a baj édes? - simította meg az arcom
- Semmi - feleltem
- Tudom, hogy valami nincs rendben, nekem elmondhatod.
- Magam alatt vagyok amiért Lola elment. - feleltem, de ezt nem kellett volna...Merci nagyon ideges lett.
- Hogy mit mondtál? Lola miatt vagy ilyen? Őt szereted és nem engem? - vádolt meg.
- Szó sincs arról, hogy nem szeretlek, kicsim - csókoltam meg - Lola egy jó barátom és nem akarom elveszíteni.
- Oké, hát én megértelek - felelte, nem volt valami hihető, egész beszélgetés alatt látszott rajta, hogy féltékeny, de nem foglalkoztam vele.
- Megnézünk egy filmet? - vetette fel az ötletet.
- Felőlem - válaszoltam unottan
- Naa... lelkesedj egy kicsit, az egész napot együtt töltjük és hétvégén átjövök. - vigyorgott
- Oké, szuper lesz - nevettem fel, gyenge próbálkozásom hallatán.
Beraktuk a filmet, valami csöpögős szerelmes film volt, de Merci nagyon élvezte.. végig engem ölelt, néha felnézett és rámmosolygott ilyenkor egy puszit nyomtam a szájára.
A film végén elkezdte puszilgatni a nyakam.
- Mit szeretnél cica? - vigyorogtam
- Téged - adta az egyszerű választ
Ekkor Tomika rontott be.
- Legalább ne akkor csináljátok amikor itthonvagyok... örülhetsz, hogy ezt nem Pixa hallotta, ő azt is elmondta volna, hogy kell védekezni. - röhögött
- Aha, tökj jó... kimennél végre? - kérdeztem
- Kölyök mi van veled? Már a viccet sem érted... megvan, ez a szőke sárkány elszív minden jót belőled.
- Még mindig Merci vagyok. - vágott közbe
- Még mindig nem érdekel és nem hozzád beszélek... inkább fesd újra a körmöd - nézett rá Tomika
- Tomika elég volt mára ennyi, oké? Remélem kiélted magad
- Nem igazán.. ne aggódj már tudom, hogy holnap mit vágok a fejedhez. - fordult oda Mercihez egy ördögi vigyor kíséretében
- Tomika, menj ki! - mutattam az ajtóra
- Oké, oké... ne csináljatok gyereket - üvöltött át a szobájából
- Bocs Tomika miatt.
- Semmi baj, kezdem megszokni - mosolygott rám
Megcsókoltam, ő a mellkasomra feküdt
- Itt alszol? - kérdeztem
- Reméltem, hogy megkérdezed. - tudtam, hogy vigyorog.
- Menj, fürödj meg, utána megyek énis. - mondtam
- Oké, sietek vissza - adott egy puszit a számra
Amíg vártam felmentem Twitterre. Lola ezt írta:
" Elég volt, ezt unom túl sok már! "
" @Lxla Elég, nem kell több már ez mindkettőnknek fáj :( "
- Mit csinálsz? - kérdezte Merci mikor bejött
- Öhm... semmit - gyorsan letettem a telefont
- Fáradt vagyok, aludjunk. - mondta
- Oké, gyere - húztam magammal az ágyba, mellém feküdt és szorosan hozzámbújt.
- Jóéjt - adtam egy puszit az arcára
- Jóéjt
Pár perc múlva már csak az egyenletes szuszogását hallottam.Én viszont egyszerűen nem tudtam elaludni, csak forgolódtam és gondolkodtam...
|