(Lola szemszöge)
- Asszem tisztázni kéne a dogokat Krisszel. - szólaltam meg hirtelen. Barbee rögtön nagy szemeket meresztett rám.
- Biztos ezt akarod? - kérdezte óvatosan.
- Igen.. - mondtam és már kezdtem is keresni a kulcsot amit még Tomika adott.
20 perc múlva már ott álltam az ajtó elött. Vettem egy nagy levegőt és bementem. Elsőre tök üresnek tűnt a lakás, de aztán kinyílt Krisz szobájának ajtaja és az a csaj jött ki aki még a WestEnd -ben volt vele.
- Te meg mit keresel itt? - szegezte nekem a kérdést.
- Háát elvileg itt lakom..vagymi. - mondtam - Krisz itthonvan?
- Mit akarsz te tőle? - fhuu... ez a csaj nemcsak elsőre nem volt szimpatikus. Ha belegondoltam, hogy ő Krisz barátnője, kirázott a hideg.
- Kezdesz idegesíteni. Mi vagy te, a titkárnője? - kezdtem begurulni..mit képzel? - Krisz a barátom, és egyszerűen beszélem kell vele.
- Hát amint látod itt nincs, Akár el is mehetsz.
- Mint már említettem itt lakom. Te viszont...?
- A barátnője vagyok. - jelentette ki büszkén.
- Ó mindjárt gondoltam. Tomika egyenesen ódákat zengett Krisz új platinaszőke cicababájáról...- ironizáltam.
- Pfff... szeretnél te ennek a cicababának a helyében lenni. - fújtatott
- Tévedsz édesem, mint mondtam Krisz a barátom. És nem fogom hagyni, hogy elrontsa az életét, pont most. - moslyogtam rá
- Én a helyedben gondolkoznék mit mondok, ugyanis egy szavamba kerül és repülsz innen. Én vagyok a a barátnője, és nemteccik, hogy más lányok legyeskednek körülötte. Gondold át megéri- e ez, és szállj le róla! - mivaaan? Ez most komolyan fenyeget? naneee
- Háátjólvan sok szerencsét, hogy egyesével lekoptasd mind a tízezer lányt aki a barátod körül "legyeskedik" - mondtam neki, majd berohantam Krisz szobájába. Nagyon ideges voltam erre a csajra. Hirtelen megcsörrent a telfonom, elővettem és ránéztem a kijelzőre. Krisz. Szuper, ennél jobbkor nem is lehetne... sokáig kívogatott, a végén pedig már kinyomtam, majd kikapcsoltam a telóm. Eközben elkezdtem netezni. Facebook, Twitter... és a szemem hirtelen megakadt egy új tweet-en Krissztől.
"...Most így könnyebb? Hogy nem látsz, hogy nem szólsz, hogy nem hívsz Most jobb így? Mondd megismersz még?..."
Elkezdtem gondolkozni, hogy mi legyen ezzel, de ekkor Tomika rontott be a szobába. Annyira elgondolkoztam, hogy észre se vettem mikor ért haza. - Elegem van! - ordított - Megfolytom, esküszöm, hogy meg fogom folytani!! Nincs meg Dörr me!
- Héé, hé nyugi. Mi történt?
- Aztmondta elrakta valahova amikor pakolt. Mit keresett egyáltalán a szobámban??? Összetévesztette a kölyök ágyát az enyémmel, vagy mi a franc?
- Hé srácok, ne ordibáljatok már. - jött be Merci is nyűgösen - A plüssjátékod meg kint van az asztalon. - nézett Tomikára. Ő rögtön rohant is ki Dörr me- hez.
- Te is mehetnél. - szólt Merci lenézően.
- Nem kössz, maradok.
- Nemhiszem, tudod Krisz mindjárt itthon van.És háát..hogyismondjam, nem igazán van közöd ahoz amit csinálunk. - vigyorgott a képembe
- Jólvan, nekem mindegy. Szólj a barátodnak, hogy kerestem. - indultam ki.
- A vőlegényem. - erre egy pillanatra ledermedtem, de gondoltam úgyis csak engem akar szivatni.
- Hogy micsodád..? - fordultam felé nevetve
- Jól hallottad. Eljegyzett! - mondta mosolyogva, láttam a szemén, hogy most nem csak szórakozik. - Miaz nem is gratulálsz?
- Elöbb inkább Krisztiántól is szeretném ezt hallani. - mondtam, bár tudtam, hogy igazat mond. De nem akartam elhinni.
- Csak nyugodtan... - mondta, majd mintha ott se lennék elkezdett pakolgatni a szobában.