Bár gondolkoznom kellett, mégis izgatottan kerestem elő a sporttáskámat. Már rég voltam otthon és rég láttam anyáékat. Remélem örülni fognak nekem. Gyorsan összeszedtem a cuccokat, és indultam a kocsihoz. Már épp az ajtót zártam mikor Tomika lépett ki a liftből.
- Hát te hová készülsz? - nézett a cuccaimra - Csak nem átköltözöl a szöszihez?
- Hazamegyek pár napra. Át kell gondolnom a dolgokat. Orsi nem  is mondta..? Azthittem rögtön eldicsekszik. - tettem a sértődöttet.
- Óóó.. nem. Jó pihenést.. asszem.Majd hívj ha jössz haza.
- Kössz, oké csörgök. Na csáó - adtam neki egy pacsit.
- Csháá
Bepakoltam a kocsiba és elindultam. Egész úton a CD-imet hallgattam és énekeltem. Épp ki akartam cserélni, mikor a telóm rezegni kezdett a zsebemben. Rá sem nézve a kijelzőre, felvettem.
- Jajjj szija édes. Már most hiányzol. Mikor jössz haza? - aggodalmaskodott Merci.
- Még oda sem értem cica...és haza pedig csak pár nap múlva megyek... - válaszolgattam unottan.
- Jólvan, de este hívj.
- Persze hívlak, de most leteszem. Puszi.
- Szija.
Leraktam a telefont és beraktam egy Caramel CD -t. Kb harmadszorra énekeltem végig, mikor végre elhaladtam a Sopron tábla mellett. Nagyot dobbant a szívem, sok emlékem köt ide. Többek között a családom is. Mosolyogva hajtottam el az ismerős házak mellett. Már nagyon ott akartam lenni, kezdtem elfelejteni miért is jöttem igazából.
5 perc múlva már le is parkoltam házunk elött. A kulcsomat persze otthon hagytam, úgyhogy kiszálltam és csöngettem. Láttam ahogy az ajtó kinyílik és anya lép ki rajta. Amint meglátott rögtön mosolyogni kezdett. Kinyitotta a kaput és a nyakamba ugrott. Én csak vigyorogva viszonoztam az ölelést.
- Úgy hiányoztál Krisz. - kezdte miután elszakadt tőlem.
- Te is anya.
- Hogy, hogy eljöttél? És miért nem szóltál előre? - faggatózott
- Csak este találtam ki. Egyébként szükségem van egy kis kikapcsolódásra. És hiányoztatok. - erre újra megölelt.
- Jólvan, szerintem menjünk be. - szóltam. - Többiek?
- A tesóid a barátaikkal, apád mindjárt itthon lesz. Gyere adok vacsorát.
- Okés, nyugi anya. - mosolyogtam.
- Egyébként meddig maradsz? - kérdezte, miközben csinált nekem kaját.
- Még nem igazán döntöttem el... pár napig.
Megvacsoráztam, majd felmentem a régi szobámba. Lassan a többiek is haza értek és velük is beszélgettem. Úgylátszott örülnek, hogy itthon vagyok.
Kiírtam Twitterre, hogy pár napig otthon pihenek, majd úgy döntöttem felhívom Mercit, ha már megígértem.
- Szija kicsim. - szóltam bele, mikor felvette a telefont.
- Kriissszzzz! Szija, de jó, hogy hívtál. Hiányzol! - hadarta
- Oké, oké nyugivan. Te is hiányzol. - nevettem.
Beszéltünk pár percet, elmondta mit csinál ma este.. aztán elég fáradt lettem és letettük. De persze megígértette velem, hogy hívom amilyen gyakran csak tudom. Bár nem értettem, mi szükség erre... mindegy.
Eldöntöttem, hogy holnap sétálok egy kicsit a városban, és körülnézek.
Befeküdtem az ágyba és bekapcsoltam a tv -t, de 5 percen belül már be is aludtam rajta.