Reggel még mindig kicsit fura kedvem volt. Tudtam, hogy nem húzhatom sokáig ezt a döntést. De, hogy mondom meg nekik...? Orsinak, ha úgy döntök elveszem Mercit...és Mercinek, ha nem. Nem lesz egyszerű.
Kómásan lesétáltam a konyhába, de kivételesen senkit nem találtam ott, csak egy cetli volt az asztalon. "Elmentünk, csak délután érünk haza. Kaja a hűtőben. puszi: anya"
Okés, fogalmam nincs, hogy ma mit csinálok. Ráérősen megreggeliztem, aztán felmentem felöltözni. Nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg a Twitteremet. Nagyon sokan kérdezték, hogy mikor jövök haza végre, és nagyon hiányzom. Hirtelen  ötlettől vezérelve kiírtam:               " Jó volt itthon, de hiányzik a nyüzsgés :)Este goo Pest.yeep "
Még egy ideig neteztem, de ez elég unalmasnak bizonyult, úgyhogy elindultam sétálni. Olyan helyet kerestem ahol viszonylag kevesen vannak és nem ismernek fel. Találtam is egy kis játszóteret, odamentem egy padhoz és leültem.
Na most hogyan tovább? Házasság, zene...?
Mért is szenvedek ennyit... pontosan tudom, hogy fogok dönteni. De most így jól érzem magam Mercivel...talán ha óvatosan mondom el neki megérti és nem rohan el rögtön. Reménykedtem, hogy így lesz... de Orsival még nehezebb dolgom lett volna. Ezzel próbáltam magam vígasztalni.
Bár valószinüleg látják Twitíeren, de azért írtam egy-egy sms -t Tomikának és Orsinak, hogy hazamegyek. Mercit inkább felhívtam.
- Igen? -szólt bele kómásan a telefonba.
Te még aludtál kicsim? - csodálkoztam.
- Ja..aha. Tegnap volt egy kis csajos buli.. szóval kivagyok. Veled mizu? Hiányzom? - kérdezgetett egyre élénkebben.
- Persze hiányzol, amúgy azért hívlak mert este megyek haza.
- Végre! Olyan rossz volt nélküled aludni.. - sóhajtozott.
- Aha, na most leteszem cica. Akkor este találkozunk. Szia
- Szia
Elraktam a telómat és indultam haza. Mikor hazaértem láttam, hogy még csak három óra, de nem sok értelmét láttam, hogy estig maradjak, ha nem csinálok semmit. Fél óra múlva anyáék is hazaértek. Mindenkitől elbúcsúztam, megígértem, hogy többet fogok jönni, majd elindultam. Egész hazaúton azon a beszélgetésen agyaltam Mercivel. Mit mondjak egyáltalán? És mit fog szólni hozzá? Tuti, hogy hetekig hallgathatom majd Tomika kárörvendését. Ha Merci most nem hagy faképnél, össze fogom zárni őket pár órára, hogy béküljenek ki. Ha minden jól megy úgyis egyre többet fognak találkozni.
Gondoltam, ha így könnyebben túllép ezen, akkor felajánlom neki, hogy költözzön hozzánk véglegesen. Na nem mintha most nem töltené majdnem minden idejét  nálunk....
Tomika kicsit biztos húzni fogja a száját, de majd megszokja. Neki is volt pár kellemetlen barátnője.
A városban szokás szerint dugó volt, úgyhogy késő volt mire hazaértem. Alig, hogy kinyitottam az ajtót, Merci máris a nyakamba ugrott.