-Kicsiiim! Olyan j�, hogy itt vagy. - �jjongott, mik�zben �ssze vissza cs�kolgatott.
- J�lvan cica, de m�g egy h�tig sem voltam lent... - nevettem.
- Ez is sok volt!
- Tomika? - k�rdeztem hirtelen.
- Miut�n megunta, hogy csak itthon �l �s sir�nkozik, hoyg �hes, �tment Barbee- hoz, hogy csin�ljon neki valamit. - mes�lta fintorogva.
- Oksa, Seg�tesz kipakolni?
- Persze. - mosolygott�s felemelte az egyik t�sk�mat, de �n kivettem a kez�b�l. Kb h�sz perc m�lva f�radtan �ltem le az �gyra.
- Az�rt ennyire nem f�raszt� �sstehajtani p�r p�l�t. - g�nyol�dott Merci.
- T�nyleg? - k�rdeztem, mik�zben ler�ntottam magam mell�. Mindketten nevetni kezdt�nk, majd nyomott egy cs�kot a sz�mra �s fel�llt.
- Keresek valami vacsit. - tudtam, hogy most kell ebsz�lnem vele, vagy nem fog menni.
- Kicsim besz�ln�nk k�ne. - kezdtem bele.
- Mir�l? - �lt vissza mell�m mosolyogva.
- Err�l a h�zass�gr�l... tudod el�g neh�z lenne �sszeegyeztetni a karrieremmel...
- Micsoda? Sz�val nem akarsz elvenni? - akadt ki. A szem�ben egyszerre l�ttam haargot �s csal�dotts�got. A kezembe vettem az arc�t �s a szem�be n�ztem.
- Jobban nem is akarhatn�m, de ez most nem fog menni. - nem voltam telejsen �szinte, de most ez kellett, hogy ne boruljon ki teljesen.
� csak fel�llt mell�lem �s j�rk�lni kezdett a szob�ban. El�sz�r ki akart menni, de azt�n hirtelen meg�llt �s fel�m fordult.
- Akkor ennyi?
- Nem! - jelentettem ki. Fel�lltam, odamentem hozz� �s szorosan magamhoz h�ztam. - Ne menj el...
- Krisz d�ntsd el mit akarsz. Kijelented, hogy nem akarsz �sszeh�zasodni, azt�n azt akarod, hogy ne menjek el...
- MI olyan bonyolult ezen? Att�l, hogy nem vagyunk h�zasok, m�g egy�tt lehet�nk. Szeretlek cica, de ez most nem f�r bele. Pr�b�ld meg�rteni. - t�nyleg nem �rtettem mi a baj. Milli� p�r van akik nem h�zasodnak �ssze, m�gis teljesen j�l megvannak.

- Pr�b�ljam meg�rteni, hogy a v�leg�nyemnek fontosabb a munk�ja mint �n? Bocs, de nem olyan egyszer�.

- Tudod milyen fontos nekem a zene. Nem csak a munk�m, ez az �letem... - kicsit csal�dott voltam, hogy �gy gondolja. Merci nagyon fontos, de mindig is ezt csin�ltam. Ebb�l �lek. Meg k�ne, hogy �rtse.
- ok�. - felelte egyszer�en, majd elindult kifele. P�r m�sodpercig csak �lltam egy helyben, azt�n gyorsan ut�na mentem, de m�r hallottam is az �pp haza�r� Tomika r�h�g�s�t. �pp bele�tk�z�tt Mercibe.
- Mi a baj �desem? - vigyorgott a k�p�be.
- Haggy�l! - l�pett h�tr�bb t�le.
- Tomika menj be.
- Pont most?! De olyan vicces.
- Tam�s! - n�ztem r� sz�r�san.
- J�lvan megyek m�r...
Miut�n Tomika elt�nt odamentem Mercihez, de csak meg�lltam el�tte.
- Most mi a baj?
- �n nem leszek mindig a m�sodik. Nem akarok a zongor�ddal versenyezni. - mondta, majd megfordult �s kiment az ajt�n. Nem nagyon volt id�m gondolkodni, s�hajtottam egyet, majd ut�na indultam.
- V�rj! . ki�ltottam ut�na, de � mintha meg se hallotta volna. - Nem vagy m�sodik! - erre m�r r�gt�n fel�m fordult. Mit csin�lok �n? miaz, hogy nem m�sodik? Nem vagyok norm�lis.
- Hogy �rted ezt? - h�zta fel a szem�ld�k�t.
- Nem vagy m�sodik! - ism�teltem. Tudtam, hogy ezt a kijelent�st m�g meg fogom b�nni. F�leg, ha Orsi is megtudja. De most ebbne a pillanatban nem foglalkoztam vele, valahogy nem akartam, hogy elmenjen. K�zelebb l�ptem hozz� �s a szem�be n�ztem. - Szeretlek. Maradj itt. - suttogtam.
- Csak �gy mondom. Neked mindig ez lesz a legfontosabb. - makacsolta meg mag�t.
- �gy t�nik ez most megv�ltozik. - hazudtam. Igaza volt, nekem mindig a zene az els�, de ett�l szerethetek m�st is... vagy m�s valakit.
- Komolyan gondolod? - n�zett r�m, m�g mindig bizonytalanul.�n csak lassan magamhoz h�ztam �s megcs�koltam. - Visszaj�ssz? - k�rdeztem mik�zben a haj�val kedztem babr�lni.
- Vissza.
- Zs�r! Menj�nk, hadd dicsekedjek el Tomik�nak, hogy visszaszereztelek.
_____
-A francba! Le kellett volna, hogy k�t�zzelek.. - cs�v�lta a fej�t Tomika.
- K�s�bb ut�na mentem volna - feleltem m�g mindig vigyorogva.
- H��, �n is itt vagyok sr�cok. - sz�lt k�zbe Merci.
- J��, t�nyleg. - csapott a fej�re. - Akkor �n m�r nem. - v�laszolt �s m�r el is h�zott a szob�j�ba. M�rt ilyen bunk� Tomika? ennyire nem ut�lhatja...
�szrevettem, hogy Merci m�g�m s�t�l �s puszilgatni kezd.
- Micsin�lsz cica? - vigyorogtam, de � r�tapasztotta a sz�j�t az eny�mre. - H�, v�rj. Dolgoznom k�ne...
- Szuper. - fintorgott. - Nem azt mondtad..
- Tudom mit mondtam ok�? - m�rt kell er�ltetni ezt a t�m�t? - De teljesen nem hanyagolhatom a munk�t.
- Az el�bb �g�rted meg, hogy nem leszek a m�sodik. Hogy lehetsz ilyen krisz? - ord�tott velem.
- Nem vagy az. De a munk�m se lehet utols�!
- Ok�... - felete t�m�ren �s elindult a szob�m fel�.Istenem...hogy m�rt kell ezt csin�lni, El�vettem a telefonom �s t�rcs�ztam Orsit. K�rtem t�le egy kis 'h�tv�gi pihen�t'. Val�sz�n�leg az�rt volt ilyen enged�keny, mert m�g nem tudja, hogy d�nt�k. Igaz�b�l m�g �n se vagyok biztos benne...
Mikor bementem a szob�ba le volt kapcsolva a villany �s Mreci a fal fel� fordulva fek�dt az �gyon. Gyorsan beb�jtam mell� �s �t�leltem.
- Alszol kicsim? - suttogtam. Nem v�laszolt, de tudtam , hogy �bren van. - Cicaaa..
- Nem dolgozol? - k�rdezte g�nyosan.
- Lemondtam. Eg�sz h�tv�g�n a tied vagyok. - pusziltam meg.
- T�nyleg? - csillog� szemekkel fordult fel�m.
- H�t persze. - nevettem. Erre � szenved�lyesen megcs�kolt. Ekkor Tomika toppant be, amin m�r meg se lep�dtem. Mindig a legjobbkor j�n..
- Seg�tsek csomagolni cicus? - sz�lalt meg vigyorogva, de amint megl�tott minket egym�son, az arc�ra fagyott a mosoly? - H�, ti meg mit csin�ltok? Azthittem v�gre �sszevesztetek.
- Kib�k�lt�nk... �s nemhiszem, hogy magyar�zni k�ne neked mit csin�lunk. Mellesleg ideje lenne megtanulnod kopogni. oktattam ki, de � csak s�rt�d�tten kivonult.
- Minket mindig megzavarnak. - motyogtam kedvetlen�l, de merci csak h�trad�nt�tt �s elkezdte leh�mozni r�lam a p�l�t.
- M�r nem j�n vissza. - suttogta, mik�zben a hasamat kezdte puszilgatni, mire �n megborzongtam.
- Ahhw.. cica meg�rj�tesz.
- Tudom. - vigyorgott, majd folytatta.