Fel�bredtem, Merci szok�s szerint m�g aludt, de most nekem sem volt kedvem felkelni, �gyhogy csak cs�ndben hallgattam ahogy szuszog mellettem.
- K�ly���k.. - hallottam Tomika ordib�l�s�t, p�r m�sodperc m�lva pedig benyitott a szob�ba.
- Mi a fen�t akarsz? �s m�rt ordib�lsz? Merci m�g alszik! - n�ztem r� cs�ny�n, majd Mercihez fordultam, aki �pp akkor kezdett mocorogni.
- Aludt... - motyogta m�g mindig csukott szemmel, majd feljebb m�szott �s hozz�m b�jt.
- Szuper. K�szi Tomika. - motyogtam. Fogalmam sincs mi legyen Mercivel, �s most m�g � is itt ideges�t.
- A mai napra is megvolt a j� cselekedetem. Ha van k�t perced gyere ki, besz�ln�nk kell! - mondta �s m�r kint is volt.
- Ne haragudj. Ha akarsz aludj tov�bb, �n kimegyek, megn�zem mit akar.
- J�l van. - suttogta �s nyomott egy puszit az arcomra.
Tomika a konyh�ban �lt. Le�ltem vele szembe �s v�rtam, hogy belekezdjen.
- A vil�g�rt sem akarom elrontani ezt a szupi h�tv�g�det, de ideje lenne k�z�ln�d Orsival, hogy megtartod a h�zi macsk�dat.. - kezdte semleges arccal.
- M�rt ut�lod ennyire? - szegeztem neki a k�rd�st.
- Mi van? Ne t�rj el a t�rgyt�l. - �rtetlenkedett.
- Mercit. Az�rt ut�lod, mert nem Jenni! - erre  r�gt�n felkapta a fej�t �s nagyon cs�ny�n n�zett r�m. L�ttam, hogy m�r nem sok tartja vissza att�l, hogy ord�tson.
- Te viszont azt hiszed, hogy � Jenni! - kiab�lta. - A fen�be is Kriszti�n, Jennifer halott! �s nem j�n vissza att�l, ha olcs� p�tl�kokat pr�b�lsz a hely�re �ll�tani. - d�h�sen �lltam fel  �s mentem oda hozz�.
- Jennit senki sem p�tolhatja. Senki... - mondtam a szem�be n�zve.
- Tudom.
- De ez nem Merci hib�ja.. maximum a mi�nk, ami�rt nem vigy�ztunk r� el�gg�.
- Jenni sosem hagyn�, hogy veszekedj�nk. �s azt sem, hogy magunkat hib�ztassuk. - tette a kez�t a v�llamra. - Merci pedig... sosem volt t�l szimpatikus. �n nem l�tom benne amit te l�tsz, elvileg. - az elvileg sz�t k�l�n�sen kihangs�lyozta. - De igaz�b�l az zavart, hogy ilyen k�nnyen elfelejtetted, hisz tudod nekem is milyen sokat jelentett. Nem ezt �rdemli!
- Sosem tudn�m elfelejteni. M�gis musz�j n�lk�le �lnem. Lehet, hogy soha nem tudok tov�bb l�pni, de ha meg sem pr�b�lom... - folytattam volna, de Tomika k�zbev�gott.
- J�l van, ok� �rtem. Pr�b�lom magam t�rt�ztetni.
- K�sz.
- De az�rt azt ne v�rd, hogy majd h�rmasban dvdzget�nk. - nevetett er�ltetetten
- Nem lenn�k r� k�pes! na, de most m�r visszamegyek Mercihez... - mondtam �s m�r el is indultam befele.
Amint bel�ptem �s megl�ttam Merci arc�t tudtam, hogy ez m�r nem jelenthet j�t. Biztos, hogy hallotta amit Tomik�val besz�lt�nk.
- Merci... ugye hallottad? - k�rdeztem, b�r f�ltem a v�laszt�l.
- Sajn�lom, hogy nem � vagyok. - felelte, mik�zben r�m se n�zett. Csak �lt az �gyon �s b�mult maga el�. Le�ltem mell� �s a kezemet az �v�re cs�sztattam.
- Ne sajn�ld.
- Azt hiszem �n most bemegyek az irod�ba. - h�zta el a kez�t. Hallottam, hogy becsap�dik a bej�rati ajt�. Felmentem Twitterre �s ki�rtam:
" mintha egy szappanoper�ban �ln�k.. @fluor_tomi ezt megint elsz�rtuk "    r�gt�n j�tt a v�lasz: " @ederkrisztian bocsi:S "
Kil�ptem a netr�l �s �gy d�nt�ttem dolgozok egy kicsit, �gyis le vagyok maradva.
P�r �ra m�lva m�g mindig az els� k�pet retus�ltam, de egy�ltal�n nem tetszett. �gy d�nt�ttem ink�bb el megyek s�t�lni.
Kb f�l �r�ja bolyonghattam egy parkban, mikor hirtelen Mercit l�ttam egy padon �lni. Ugyan olyan �res tekintettel b�mult maga el�, mint mikor ott �lt a szob�mban, de most egy sr�c �lt mellette �tkarolva a v�ll�t. Ki ez? �s mit csin�l itt vele? Gondolkoz�s n�lk�l fogtam magam �s odamentem hozz�juk.
- Szia �des. - k�sz�ntem idegesen. � r�gt�n felkapta a fej�t �s nagy szemeket meresztett r�m.
- Krisz. - suttogta maga el� �s kir�ntotta mag�t a sr�c keze al�l, majd fel�llt �s meg akart �lelni, de �n eltoltam magamt�l.
- Mi ez? - k�rdeztem.
- Ne itt besz�lj�k meg... - h�zott arr�bb. az ismeretlen sr�c ut�na ord�tott.
- K�s�bb h�vlak!
- Felejts el! - kiab�lt neki m�rgesen Merci.
Csak akkor sz�laltam meg, mikor m�r majdnem otthon voltunk.
- T�nyleg sok munk�d lehetett.. - g�nyol�dtam.
- T�nyleg sok volt, de a f�n�k�m l�tta, hogy haszn�lhatatlan vagyok, �gyhogy haza k�ld�tt. � meg csak j�tt ut�nam... - kezdte mes�lni.
- Te pedig �r�mmel fogadtad. - fintorogtam.
- Jajj Krisz, ki voltam borulva. B�ntott amiket mondt�l. De szeretlek! Nem t�rt�nt semmi... ugye elhiszed?
- Nem tudom mit higgyek. Egy napon bel�l m�r ez a m�sodik sr�c... - fordultam el t�le.
- Haza menjek?
- Nem kell, majd �n alszok a kanap�n. - vontam meg a v�llam. K�zben pont haza�rt�nk. Tomika szerencs�re a szob�j�ban volt. �n bementem az eny�mbe, hogy kihozzak egy pokr�cot, k�zben Merci is j�tt �s lefek�dni k�sz�lt.
- J� �jt. - motyogtam alig hallhat�an, majd kimentem. Lekapcsoltam a villanyt �s lefek�dtem a kanap�ra, de folyamatosan csak forgol�dtam. M�r �n sem �rtem magamat. Sejtettem, hogy Merci nem hazudott a pasival kapcsolatban, m�gsem l�ttam a szem�ben azt az �szinte csillog�st amire v�rtam...�s egyszer�en nem �reztem, hogy meg  akarok bocs�tani neki.
Csak azt akartam, hogy az �letem v�gre vissza �lljon a norm�lis ker�kv�g�sba. Hogy reggel elmenjek edzeni, azt�n fot�zni, d�lut�n fell�pni... hogy mellettem legyen a legjobb bar�tom, hogy tudjam, hogy mindig sz�m�thatok r�. B�rmennyire is neh�z volt beismerni, igazuk volt a t�bbieknek. Van egy csod�latos �letem, amiben Merci csak egy zavar� fekete folt.
G�rcs�sen ragaszkodtam hozz�, mert azt hittem seg�t majd elfelejtenem Jennit. De t�vedtem. Abban is, hogy el kell felejtenem.. �s abban is, hogy ez csak egy m�sik l�nnyal siker�lhet.
R�j�ttem, hogy nem akkor l�pek t�l rajta, hogyha valaki m�st �ll�tok a hely�re, egyszer�en csak el kell fogadnom.
Igaz, mikor Merci megjelent t�nyleg tompult kicsit a f�jdalmam. De milyen �ron? Nekem ez �gy nem kell. Mostan�ban m�g rosszabb mint az elej�n... mostan�ban eszembe jutnak dolgok...
De ezeknek az eml�keknek sz�pnek kell maradniuk, mert vele is az volt minden perc...