Harminckilencedik rész2010.11.16. 19:40, take-my-back
- Hova sietsz annyira? - hallottam az ismerős hangot a hátam mögül. Rögtön megfordultam és elindultam felé.
- Szia kicsim. - motyogtam, már a nyakába, miközben ő csak nevetett.
- Héé...sietünk, nem? - tolt el magától.
- Most már nincs hova sietnem... - erősködtem, de közben vissza álltam a gép mögé. Lola hátra ment átöltözni. Mikor vissza jött és megállt előttem, megszólalni is alig tudtam.
- Wáóóó... - ennyit sikerült kinyögnöm. Egy hosszú barna estélyi volt rajta, hozzáillő magassarkúval, és fekete füstös szemekkel. Egyszerű volt, mégis gyönyörű. Elképesztően nézett ki...
Nem tudom, meddig bámulhattam így, de a nevetésére figyeltem fel.
- Ha végeztél, akár el is kezdhetjük. - mondta mosolyogva. Én a derekánál fogva magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Eltartott pár percig, mire sikerült engednem a szorításból, hogy a szemébe nézhessek.
- Mondd, hogy nem csak álmodom, és ez a gyönyörű nő tényleg az enyém! - követeltem.
- Ez a valóság édesem! - nevetett. Az arcunkat csak pár centi választotta el egymástól. A levegő izzott köztünk...nem bírtam ki, és lecsaptam az ajkaira Kezemet a combjára tettem, ahol ki volt vágva a ruhája, majd simogatni kezdtem.
Egy kopogó cipő hangja zavart meg, a folyosóról. Tudtam, hogy le kéne állni, de nem volt erőm elhúzódni. Nem akartam, egy cm -el is távolabb kerülni tőle.
Ő nem is hallotta, amit én, így csak még közelebb húzódott és beletúrt a hajamba.
- Khhm... - hallatszott egy hang az ajtóból. Arrébb húzódtunk egymástól és oda fordultam. Egy magas, vörös hajú csaj állt ott...tipikus modell alkat.
- Hello.
- Bocs ha megzavartam valamit. Fotózásra jöttem. - mondta flegmán, miközben végig Lolát nézte.
- Oké... hát nem én fotózlak, úgyhogy nem tudom. Menj hátra és kérdezd meg. - mutattam az irodák felé.
- Hmm..kár. - mondta, de közben elindult. Én rögtön vissza fordultam Lolához, de ő már oda ment beállni.
- Azt hiszem sietnünk kéne. - nevetett. - Jönnek még ide, utánunk...
- Hát jó. Szerencse, hogy profi fotóssal van dolgod. - dicsekedtem.
- Azt hittem, a profik nem keverik a munkát a magán élettel. - röhögött ki, mire én sértődöttet kezdtem játszani, de nem bírtam sokáig.
- Jól van, kicsi lány, ne okoskodj, inkább állj be!
Nagyon gyorsan végeztünk...nagyon könnyű volt vele együtt dolgozni. Mindketten teljesen fel voltunk oldódva. Csináltam még egy utolsó képet, majd odamentem hozzá, átöleltem és egy csókot nyomtam a szájára.
- Jó voltál. - suttogtam a fülébe.
- Te fotózod is a modelleid, vagy csak smárolsz velük? - hallottam újból azt a gúnyos hangot. Hátrafordultam és már megint az a csaj állt ott, aki nem rég jött. Most már egy fehér köntös volt rajta. Feltételeztem, hogy nem túl sok ruhában fogják fotózni, de nem akartam megvárni, amíg ez kiderül. Lola közben hátra ment öltözni, én pedig gyorsan összeszedtem a cuccaimat. Megjelent az egyik fotós kollégám is és odajött hozzám.
- Én mára végeztem... - mondtam neki. - Tied a stúdió. - kijött Lola, úgyhogy el is köszöntem, a másik lánynak csak biccentettem, majd kézen fogva kisétáltunk.
- Ez a csaj azt hiszi, hogy egy ribanc vagyok... - nevetett .
- Hidegen hagy, hogy mit hisz. Bár ha ez megnyugtat rólam se gondolhat sokkal jobbat. - poénkodtam el.
- Amúgy már jobban vagy? Tomika mondta, hogy nem néztél ki valami jó... - mondta és megsimogatta a karom.
- Áááá nem. Csináld még! - nyavalyogtam, miközben hozzábújtam és oda nyújtottam neki a kezem, mire ő nevetve eltolt magától és beszállt a kocsiba. Én is beszálltam, de közben gondolkodni kezdtem.
- Mikor beszéltél Tomival? - húztam fel a szemöldököm, de ő csak vigyorgott. - Ő tudta, hogy téged foglak fotózni ugye? - bólintott. - És Orsi is?? Chh... összeesküvés. - háborodtam fel.
- Talán nem tetszett?
- De...
Többet nem beszélgettünk az úton...nem azért, mert megsértődtem, egyszerűen nem láttam szükségét. Az egyik kezem végig a combján pihent...
Mikor megérkeztünk szó nélkül felmentünk, be a szobánkba.
- Nem vagy éhes? - kérdezte Lola.
- De...de nincs itthon semmi kaja.
- Rendelek... - motyogta és elindult kifele, de én vissza húztam és megcsókoltam.
- Siess! - kiment, én pedig lefeküdtem az ágyra, becsuktam a szemem és próbáltam kizárni mindent. Pár perc múlva két puha kezet éreztem az oldalamon. Gondoltam egyet, és hirtelen Lola fölé gördültem.
- Hééé! - ijedt meg. Nagyon aranyos volt. Visszafeküdtem mellé, de szorosan magamhoz húztam.
- Szeretlek. - súgtam a fülébe.
- Én is szeretlek. - mondta, majd megcsókolt. Lassan becsúsztattam a kezem a felsője alá és felfele kezdtem húzni. Nem állított meg, így lecsúsztattam róla és félre dobtam. Perceken keresztül, csak puszilgattam a nyakát, majd a hasát.
Épp magamról is le akartam venni a pólót, de megfogta a kezem.
- Baj van? - ijedtem meg.
- Nincs baj... - nevetett. - De mindjárt itt a kaja.
- Már nem vagyok éhes!
- Azért a futárt csak be kéne engedni. - mosolyodott el, és csöngettek is. - Megyek... - állt volna fel, de visszahúztam és én indultam el helyette.
- Inkább én. - vigyorogtam, mert még mindig csak melltartóban és nadrágban volt. Gyorsan kifizettem a pizzát, leraktam az asztalra és már mentem is vissza Lolához. Becsuktam magam után az ajtót, majd kulcsra zártam. Miközben az ágy felé sétáltam, ledobtam a saját pólómat is és fölé másztam. Ő végigsimított a hátamon, amibe én beleborzongtam. A nadrágját kezdtem kigombolni, mire ő is így tett az enyémmel...
x x x
Biztos voltam benne, hogy még éjszaka volt, mikor felkeltem. Lola a mellkasomon szuszogott, de pár másodperc múlva ébredezni kezdett.
- Aludj még kicsim. - nyomtam egy puszit a hajára. - Mindjárt jövök.
A mindjártból legalább fél óra lett. Nem voltam álmos, úgyhogy bekapcsoltam a tv-t, bár nézni nem néztem. Hallottam, hogy Lola kijön és mellém sétál.
- Mi a baj szívem?
- Semmi kicsim. - mondtam, miközben az ölembe húztam. - Csak nem vagyok álmos...
- Én se. Viszont éhes igen! - mosolyodott el.
. Együk meg azt a pizzát. - nevettem.
- Rendben. - felelte és már el is indult a konyhába.....
|