Reggel hamarabb ébredtem mint Lola,úgy döntöttem,hogy elmegyek egy kicsit futni....gyorsan felöltöztem és már indultam is...futhattam 1 órája amikor megcsörrent a telefonom

-Szia kicsim-szóltam bele lihegve

-Szija-hallottam meg álmos hangját-Hol vagy?

-Eljöttem egy kicsit futni

-Te és a futás?-lepődött meg

-Igen  és és a futás

-Mikor érsz haza?..Rossz volt úgy felkelni,hogy nem vagy mellettem

-Visszaindulok-mosolyogtam,bár ezt nem látta...leraktam a telefont és hazaindultam,amint beléptem az ajtón Lola a nyakamba ugrott

-Nyugi kicsilány-vigyorogtam és eltoltam magamtól,majd gyorsan megcsókoltam

A konyha felé vettem az irányt és ittam egy kis vizet

-Végre hazaértél-hallottam meg hátam mögül Tomikát

-Miért?Mi történt?-ijedtem meg

-LOla kibírhatatlan ha nem vagy vele-vigyorgott-Folíamatosan azt hajtogatta,hogy hiányzol neki-forgatta a szemét

Ránéztem Lolára,aki szúrós szemekkel méregette Tomikát

-Megírgérted,hogy nem mondod el neki-mondta durcás hangon,majd egy kis gondolkodás után hatalams vigyor terült szét az arcán és megszólalt-Házibulit akar tartani ha nem leszel itthon

-Azt mondta,hogy munkamániás vagy-próbált visszavágni Tomika

-Nem tarta elég partyarcnak-folytatta Lola,de mielőtt Tomika reagálhatott volna közbeszóltam

-Amíg ti ezt megbeszélitek és elmegyek lezuhanyozni-mondtam és elindultam a fürdőbe

Gyorsan letusoltam és átöltöztem,de megcsörrent a telefonom

-Csá haver-köszöntem

-Szia,beszélnünk kéne-szólt Düki

-Mi a baj?-ijedtem meg

-Semmi komoly,ez nem telefontéma-mondta-1 óra múlva a táncteremben?-kérdezte

-Akkor találkozzunk ott-mondtam és letettem a telefont

Kimentem a konyhába és leültem Lola és Tomi mellé

-Düki hívott,találkozni akar velem

-Nemár,azt hittem,hogy ma együtt leszünk-nyafogott Lola

-Kicsim,én sem így terveztem...tudod,hogy sietek vissza hozzád-simogattam meg az arcát

-Tudom-sóhajtott fel-Olyan keveset vagyunk kettesben-vetett egy jelentőségteljes pillantást Tomikára

-Értem már,megyek is-vigyorgott és elindult a szobája felé

Lola lehajtott fejjel ült az asztalnál és nem szólt semmit

-Kicsim-emeltem fel a fejét és mélyen a szmébe néztem,de ő elkapta a tekintetét...a falat kezdte nézni,így újra próbálkoztam

Az álla alá nyúltam és magam felé fordítottam,de megint nem nézett rám

-Nézz ide-nevettem fel...végre rámnézett

-Te vagy a legfontosabb nekem és ez nem fog változni soha...érted?...soha

Elmosolyodott és szenvedélyesen megcsókolt,majd elhúzódott,de még mindig magához ölelt

-Így már jobb-nevettem-Nem szeretem ha szomorú vagy

-Enned kéne valamit mielőtt elindulsz-váltott témát

-Oké anya...megetetsz?-néztem rá kérlelően és próbáltam nem elröhögni magam

-Menj innen,te szépszemű-tolt arrébb

Nem akartam tovább vitatkozni,így is késésben voltan

-Inkább nem eszek semmit-mondtam és már elis indultan volna,ha Lola nem húz vissza

-Nem mehetsz el így-gyorsan adtam egy puszit a szájára,de még mindig nem engedett el

-Nem erre gondoltam,bár ez sem volt rossz-vigyorgott

-Akkor mit szeretnél?-néztem rá

-Csinálok egy szendvicset és megeszed útközben-mondta félig már a hűtőben

-Majd bekapok valamit útközben

-Azt elhiszem-nevetett-Ülj le-mondta jóval komolyabban,nem láttam értelmé tovább próbálkozni

Pár perc múlva a kezembe nyomott egy nagy tál kaját

Gyorsan megettem amit ő természetesen végig nézett

-Mostmár tényleg megyek-adtam egy puszit a szájára,felkaptam a Supra cipőm és már ott sem voltam

10 perc kocsikázás után leparkoltam a táncterem előtt

Ránéztem az órámra és láttam,hogy így is 5 percet késtem....beléptem az ajtón,de senki nem volt benn,sóhajtva ültem le és vártam még 20 percet

Meguntam a várakozást,így felálltam és kifelé vettem az irányt...Az ajtón túl nem nagyon jutottam ugyanis Düki és Andris jött velem szembe és elég csúnyám néztek rám

-Elmentél volna?-esett nekem Andris

-Nem,csak megakartam nézni,hogy kinnt vagytok-e-hazudtam

Visszamentünk a terembe és Düki belkezdett...

-Az van,hogy...-itt elhallgatott

-Bökd már ki-mondtam

-Nem leszünk a táncosaid,mostmár végeleges-hajtották le a fejüket kísértetiesen egyszerre

-De a kliped és rendezem,ugye?-kérdeztem nevetve

Elég furán néztek rám

-Ez simábban ment mint gondoltuk-sóhajtott megkönnyebülten Düki

-Srácok,erről már esett szó korábban is,ezért nem lepődtem meg-mosolyogtam-abszolult érthető és várható volt,hogy eljön ez az idő is...Ünnepeljük meg,hogy Düki főállású énekes lett-vigyorogtam

-Hova megyünk?-csillant fel Andris szeme

-Egyáltalán mennyi az idő?-kérdezte Düki

-5 óra múlt...úristen nemis tudom mikor jöttem el otthonról

-Én sem-nézett Düki Andrisra-korán reggel odamentem,de Andris aktuális barátnője eléggé lefáraszthatta őt az este,ugyanis alíg akart lehetett kirobbantani az ágyból,persze ezek után szemben találtam magam egy dühös barátnővel és egy kómás táncossal-vigyorgott-2 órát vártam amíg végre elkészült és SZERINTE ez nemis volt olyan sok idő-vigyorgott-Ő az igazi lány köztünk

Andris erre elég durcás képet vágott

-Reggel is ilyen volt-nevetett Düki

-Akkor hová megyünk?-próbálkoztam újra

-bulizni még biztos nem-sóhajtott fel Andris

-Menjünk nézzük meg a Harry Pottert-vigyorogtam-utána hazamegyünk elkészülni és találkozunk a Pink előtt

-Ez zsírrrrrr-nyújtotta el a szó végét Andris

Elindultunk a westend felé,próbáltunk minél kevesebb feltünést kelteni...az hiányzott legkevésbé,hogy letámadjanak a rajongók

Épp beértünk a vetítésre...gyorsan bevetettük magunkat a mit sem sejtő emberek közé...velük nem érdemes moziba jönni,állandóan röhögünk,telefonozunk és dobálózunk....nem lehetünk túl kellemes társaság kívülről nézve

Elég hamar vége lett a filmnek,persze a felére sem emlékeztem

Gyorsan bepattantunk a kocsiba,hazadobtam Dükiéket és visszaindultam

A lépcsőn haladtam felfelé és nagy lendülettel nekicsapódtam az ajtónak,ugyanis zárva volt...szóval senki nincs itthon,szuper...

Lezuhanyoztam,belőttem a hajam és gyorsan felkaptam a szokásos ruhadarabokat:csőfarmer,V kivágású fölső,spka és egy supra cipő

Kimentem a konyhába megittam egy pohár vizet...hallottam,hogy nyitódik az ajtó,de csak Tomika jött haza

-Csak te vagy?-morogtam-Lola holvan?-kérdeztem

-Mivagyok én? A dadus?-nevetett-Nem tudom,nemrég ment el

-Ittvagyok kb. 1 és fél órája-világosítottam fel

-Akkor nemtom-nézett végig rajtam-hova mész?

.Bulizni,te is jössz?-kérdeztem,bár tudtam a választ

-Igen,csak várj meg-beszaladt a szobába és két sapkával a kezében tért vissza

-A zöld vagy a lila?-kérdezte

-Egyértelműen a lila-mondtam

-Nekem a zöld tetszik jobban-gondolkodott,ami elég szokatlan volt tőle

-Akkor minek kérdezted?

-Szerinted tudom?-nézett rám tök hülye fejjel,én meg csak elkezdtem röhögni-Viszem mindkettőt

-Jó,csak induljunk már

Írtam a fiúknak egy sms-t,hogy most indulunk

Viszonylag hamar odaértünk és amint kiszálltunk megláttam Dükiéket a bejárat előtt,így rögtön bementünk.

Bevetettük magunkat az éjszakába...sorban csúsztak le az italok és elvesztettük az irányítást

Arra lettem figyelmes,hogy próbálnak felhúzni a földről,de két csaj rajtam feküdt...Már senki nem volt bennt csak mi és megpróbáltunk kivánszorogni az épületből anélkül,hogy elesnénk.

Nagynehezen kitűntorogtunk,de nem tudtuk,hogy mégis merre van az a haza.

A fiúk felhívták valami haverjukat aki engem is hazavitt

-Feltudsz menni egyedül?-kérdezte

-A...assz..asszem-próbáltam érthető lenni és elindultam felfelé

Mire felértem 4x nekimentem a falnak és legalább kétszer elestem

Amikor beléptem az ajtón Lolával találtam szemben magam...rögtön felkaptam és végigpuszilgattam a nyakát...hevesen megcsókoltam,de eltolt magától

-Te részeg vagy-állapította meg

-Csak egy kicsit ittam bébi-csókolta meg újra és még mindig a kezemben tartottam

-Krisz,elég volt-szólalt meg ingerülten és próbált eltolni magától,de nem hagytam...erőszakosan csókoltam és magamhoz szorítottam

-Elég volt-üvöltötte-Te nem vagy ilyen-már potyogtak a könnyei-Mivan veled?

Nem válaszoltam csak leraktam,ő pedig berohant a szobába

Elmentem zuhanyozni és drukkolktam,hogy ne essek hanyatt...Amikor bementem a szobábs láttam,hogy Lola a fal felé fordulva sír,amit próbált leplezni...odafeküdtem mellé és átöleltem a derekát,de eltolta a kezemet és arébb húzódott

-Most mivan?-morogtam-Ezért van az embernek barátnője

-Nem ismerek rád-fordult felém és idegesen a hajába túrt-Holnap mit fogok látni az újságokban?Egy másik lánnyal téged?...Sajnos már azon sem lepődnék meg

-Nem értem mi bajod-sóhajtottam-csak élvezem az életet

-Élvezd nélkülem,ahogy látom úgy jobban megy-állt fel és kisétált a szobából

Nem bírtam felkelni,így csak feküdtem,míg végül elaludtam...