|
Negyedik rész
2011.01.08. 18:25
Felhívtam Lolát,hogy elkészültek a képek,így átjöhet megnézni melyik lett a legjobb.Már 10 perce késett,fel s alá járkáltam és arra vártam,hogy megérkezzen.
Csöngettek,én pedig szinte feltéptem az ajtót,de csak Tomika volt az.Csalódottan léptem hátra az ajtótól és lehuppantam a székre.
-Miért csöngettél?-kérdeztem csípősen ránézve
-Itt hagytam a kulcsot-osztotta meg velem a nyilvánvaló információt
-Kit vársz ennyire?-nézett rám sejtelmesen
-Ahm...senkit-vakartam a fejem zavaromban
-Kölyök,tudod,hogy nekem elmondhatod-nézett rám
-Lola átjön,hogy megnézzük a képeit
-Már értem-nem igazán figyeltem rá,mert éppen csöngettek...hihetetlen gyorsasággal értem az ajtóhoz majd villámgyorsan nyitottam ki...arcom mosolyra húzódott amint megpillantottam
-Szia-köszöntem halkan majd arrébb álltam az ajtóból,így utat engedve neki
-Szia-köszönt végül ő is,majd belépett...amint meglátta Tomikát a nyakába ugrott
-Ne fojts meg kicsi lány-nevetett fel
-Bocsi-húzódott el egy kicsit-Olyan régen láttalak
-Kölyök nem kap ilyet?-emelgette a szemöldökét
-Nem kért-nézett felém
-Szerintem kért-vigyorgott Tomika-Az arckifejezése mindent elárult
-Nem mehetnénk inkább képeket válogatni?-vágtam közbe a számomra egyre kínosabbá váló beszélgetésbe
-Menjünk-sóhajtott fel
Bementünk a szobába...Lola láthatóan zavarban volt,nemtudta,hogy hogyan viselkedjen...csak álldogált a szoba közepén egyik lábáról a másikra helyezve súlyát
-Ülj csak le-veregettem meg a mellettem lévő helyet és biztatóan rámosolyogtam
-Itt semmi nem változott-nézett körbe csodálkozva
-Te eltűntél,én maradtam a régi...a szemem,a sapkám,az illat amit megszoktál...Én maradtam a régi,csak miattad nem változok,csak bízom a szóban tőled
-Krisztián,elég lesz...nem ezért vagyunk itt és különben is ennek már vége-mondta és a monitort kezdte bámulni
Végül nekiálltunk a képeknek ,de amikor a Gáborral közös képekhez értünk az egész testem megfeszült,állkapcsom makacsul szorítottam össze,majd lassan kifújtam a bent tartott levegőt...
-Mi a baj?-aggodalmaskodott és kezét a hátamra rakta
-Semmi-mondtam pár másodperc múlva,majd felé fordultam...ajkaink vészesen közel voltak egymáshoz,de szinte azonnal elfordította a fejét
Pár percig csöndben ültünk egymás mellett,megakartam törni a már kínossá váló csendet...szám szóra nyitottam,de egyetlen hang sem jött ki rajta....Összeszedtem minden erőm
-Nekem ez nem megy-nyögtem ki,felálltam és kisétáltam a konyhába
-Mond el,hogy mi bánt-jött utánam
Szótlanul álltam előtte majd arcom tenyerembe temettem....már csak azt éreztem,hogy két meleg,védelmező kar öleli át a derekam..
A másodperc töredék része alatt fordultam felé,belenéztem mogyoróbarna szemeibe...nem láttam bennük mást csak kérdéseket...kérdéseket amiket nem akar,nem tud feltenni nekem...amikre valószínűleg helytelen választ kapna...jó,rossz...helyes és helytelen...mindennek két oldala van,de ha Lola szemszögéből nézzük a kijelentésem valóban helytelen és rossz
Arcom vállába rejtettem és mélyen beszívtam észt veszejtő illatát
-Még mindig szeretlek-nyögtem ki és szorosabban öleltem magamhoz,féltem,hogy itt fog hagyni
-Krisztián,mit vársz tőlem?-sóhajtott fel és kétségbeesett arccal nézett rám-Nem mondhatom azt amit hallani szeretnél,nem mondhatom,mert hazudnék...nem lenne igaz
-Csak azt mond amit érzel...semmi mást,hiszen más nem számít-néztem rá-Csak ne menekülj előlem,ne taszíts el magadtól
-Nem akarok hamis álmokat ébreszteni benned...Krisztián,én..én
-Mikor fogsz megint Krisznek hívni?-néztem rá
-Nem tudom-vont vállat és kibontakozott ölelésemből-Talán ha képesek leszünk félre tenni a múltat...talán akkor minden megváltozik
Mozdulatlanul álltam előtte..ebben a percben tanácstalannak és sebezhetőnek éreztem magam
-Folytassuk a munkát-szólalt meg hirtelen
-Egyszer úgyis meg kell beszélnünk...miért halogatod??
-Egyszerűen nem akarom felidézni a múltat....miért nem érted meg?-fakadt ki
-Egyáltalán nem értelek-néztem rá tanácstalanul
-Nem akarok emlékezni rá-mondta és besétált a szobába
-Szeretném ha megint barátok lennénk...ha másképp nem megy kezdjük az elején...érjük el,hogy megint megbízzunk a másikban
-Ez mind nagyon jól hangzik...ne érts félre,én lennék a legboldogabb ha sikerülne,de amíg érzel irántam valamit ez lehetetlen
-Megbántad,hogy együtt voltunk?-bukott ki belőlem
-Csak azt bánom,hogy tönkretettük a barátságunkat...tudhattuk volna,hogy ez lesz a vége...mindennek ez a vége..minden vég csúnya-sóhajtott fel mélyen a szemembe nézve
-Egy próbát megér-mosolyogtam rá és megfogtam a kezét-hozzuk rendbe
-Próbáljuk meg-adta meg magát-Egy kicsit igyekezzünk a képekkel,mert 2 óra múlva találkozóm van
-Gáborral ugye?-kíváncsiskodtam
-Igen-vallotta be és lehajtotta a fejét
-Tudom,hogy mennyire szeretitek egymást-vigyorogtam
-Tudom,hogy milyen rossz együtt látni minket-folytatta volna,de közbe vágtam
-Siessünk mert nem fogsz odaérni...egy barát nem tarthat fel-nevettem
-Köszönöm,hogy ilyen megértő vagy-nézett rám hálásan-Ez sokat jelent nekem
-Csak azt szeretném,hogy boldog légy
Hamar elkészültünk a képekkel és közben sokat beszélgettünk...jóérzés volt vele lenni még ha csak barátként is
-Azt hiszem végeztünk-álltam fel
-Akkor én megyek is
Gyorsan elköszönt Tomikától és az ajtó felé vette az irányt
-Elmennél köszönés nélkül-futottam utána és elkaptam a kezét
-Igen-vágta rá,de arckifejezésem láttán átgondolta-ahm...hát persze,hogy nem-nevetett fel
-Akkor majd találkozunk-ölelt magához-Szia,Krisz
-Hercegnőm-vigyorogtam
-Milyen rég hallottam már ezt....határozottan azt mondhatom,hiányzott-vigyorgott
-Szia-adtam egy puszit az arcára
Miután elment lezuhanyoztam és vigyorogva dőltem be az ágyba....
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss hozzászólások