|
Tizenkettedik rész
2011.02.08. 20:49
A kocsiban ülve vártuk,hogy végre a kórházba érjünk.A percek hosszú óráknak tűntek,lassan és bizonytalanul haladtak előre.Visszagondoltam a tegnapi napra,akkor még minden olyan szép volt,együtt voltunk és jelen pillanatban azt sem tudom,hogy mi lehet vele.
Jennivel is pont ugyanígy történt,a baleset előtti napok annyira jól teltek,az egész annyira meseszerű volt :
" A színpad közepén állva pillantottam le a közönségemre és szemem Jenni oltalmazó tekintetébe fúródott.Testem átjárta a már jól megszokott kellemes melegség.Szemem egyszerűen képtelen voltam levenni róla,abban a pillanatban csak ő volt és én,csak mi számítottunk.
A lányok hangos sikítása zökkentett ki a gesztenyebarna szempár kémleléséből.Úgy tűnt kicsit elkalandoztam,így vetettem Orsira egy bűnbánó pillantást mire ő vigyorogva csóválta a fejét.Innentől kezdve már csak az járt a fejemben,hogy hazaérve végre Jennivel lehessek.Mostanában sok fellépés és egyéb fotós munkák vették el életem nagy részét,persze örültem neki,de ez még több időt vett el az amúgy is csekély együtt töltött percekből.
Egész hamar véget ért a fellépés,persze nem úszhattam meg a dedikálást és a közös képek készítését sem.Körülbelül fél órája osztogathattam az aláírásokat amikor úgy döntöttem ideje haza indulni.Gyorsan elköszöntem a rajongóktól és a kocsi felé indultunk.Jenni és én a hátsóülésen foglaltunk helyet,míg a fiúk egy másik autóval indultak vissza.
- Kölyök,ma nagyon elkalandoztál - nézett hátra Orsi
- Ne haragudj - sóhajtottam fel - Mostanában nagyon fáradt vagyok,a sok fellépés teljesen leszívja az energiám és alig jut egymásra időnk - vetettem egy pillantást Jennire
- Gondolom,hogy a kevés időt töltünk együtt része zavar téged leginkább - nevetett fel
Válaszul csak rávigyorogtam majd Jenni felé fordultam..Minden probléma vészesen kicsi volt amint belenéztem barna szemeibe
Tekintetem letévedt ajkaira amik egy édes mosolyra húzódtak...lassan kezdtem közelíteni számat az övéhez,mire ő türelmetlenül sóhajtott fel.Ezen önkéntelenül is elmosolyodtam miközben ajkaim éppen súrolták az övét,kezével hajamba túrt,így próbált minél közelebb húzni magához,aminek én eleget tettem...Testünk teljesen egymásnak feszült,szinte eggyé olvadt miközben ajkaink gyorsabb tempóra váltottak
Percekig csókolóztunk, majd zihálva húzódtunk el egymástól,én szinte azon nyomban mellkasomra húztam,ő pedig arcát vállamba fúrta
- Szeretlek - suttogtam fülébe,amibe beleremegett
- Én is szeretlek - suttogta,egy pillanatra találkozott tekintetünk,de arcát ismét mellkasomra hajtotta
Pár perccel később már csak édes szuszogása hallatszott , óvatosan járattam hátán kezem fel s le ,ügyelve arra,hogy még véletlenül se ébresszem fel.
Egész úton csendben ültünk,én pedig ez idő alatt gondolataimba temetkeztem.Akkor eszméltem fel amikor a kocsi már a házunk előtt parkolt.
- Kicsim,ébresztő - súgtam fülébe és arcát simogattam
- Nem akarok - nyögött fel
- Hazaértünk - nevettem fel,mire ő kinyitotta szemeit
- Uff - nyöszörgött miközben kimászott ölemből
- Köszi mindent,majd találkozunk - fordultam Orsi felé és nyomtam egy puszit az arcára - Jóé jt - fordultam még vissza egy pillanatra,majd elindultam Jenni után
Már csak a lakásban értem utol,miközben a szobánkba tartott..Mindketten fáradtan dőltünk be az ágyba,mellkasomra húztam miközben halkan dúdoltam fülébe egy dalt.
- Ne,nem akarok elaludni - nézett rám ijedten - Azt akarom,hogy ez a pillanat örökké tartson vagy legalább elég ideig ahhoz,hogy kiélvezzem..hogy minden pillanatát mélyen elraktározzam agyam egyik kis zugába..Nem akarom lehunyni a szemem,mert félek,hogy lemaradok valamiről,valamiről ami az életet jelentheti
- Kicsim,minden rendben..holnap is ugyanígy lesz és utána is és minden bizonnyal utána is - néztem bele gyémántként csillogó szemeibe - Örökké - suttogtam
- Tudod,hogy az örökké milyen nagy szó - nézett rám kétségbeesetten
- Szívem,mi a baj? - fogtam kezem közé arcát
- Nem akarlak elveszíteni...Melletted biztonságban érzem magam - mosolygott rám - Félek,hogy ez nem tart örökké
- Jaj,kicsim - simítottam végig arcán - Addig fog tartani ameddig csak akarjuk
Újait végighúzta arcomon,szememen,majd ajkaimon.Hirtelen kinyitottam szemem és csillogó tekintetébe ütköztem amiből az őszinte szeretetet és a hálát véltem kiolvasni.
Egymás szemébe néztünk és valahogy most nem éreztem szükségét a szavaknak,anélkül is pontosan jól tudtuk,hogy mit is gondol a másik...Lassan,szinte kísértetiesen egyszerre indítottuk el fejünket egymás felé,ajkai elérték enyémet,de nem csókolt meg,csak adott egy hosszú,édes puszit
Arcát nyakamba rejtette és mélyen beszívta illatomat amin azonnal elmosolyodtam és egy hajtincsével kezdtem játszani.Végül felnézett és rám mosolygott amit én rögtön viszonoztam és ismét magamhoz húztam,nem tudom,hogy a mai nap elteltével hanyadszor.Abban a pillanatban valahogy minden sokkal jelentéktelenebbnek,elhanyagolhatóbbnak tűnt.Gondolataim messze jártak,majd észrevettem,hogy Jenni elaludt és én is követtem példáját.
X X X X X X X X
Reggel hamarabb ébredtem fel,mint Jenni,de nem keltem ki az ágyból,bár ha akartam sem tudtam volna,ugyanis félig rajtam feküdt.Arca tanulmányozásával foglaltam el magam amíg nem kezdett ébredezni.
- Jó reggelt Napsugár - simogattam meg arcát
- Jó reggelt - mosolygott rám és nyomott egy puszit az arcomra
- Mit csinálsz ma ? - kérdeztem tőle
- Itthon leszek...azt hiszem nekiállok takarítani,Tomika szobája úgy néz ki,mint ha bomba robbant volna és a konyháról még csak szó sem esett
- Ezt elfogod halasztani ugyanis ma itthon leszek - vigyorogtam
- Tényleg? - csillant fel a szeme
- Igen és szeretnélek elvinni valahova vacsorázni - osztottam meg vele a már hetek óta tervezgetett estét
- Az szuper lenne -mosolygott rám
- Megyek és csinálok valami reggelit,addig kereshetnél egy filmet amit addig megnézünk - vetettem fel egy újabb ötletet,felálltam és a konyhába indultam
Gyorsan megcsináltam a melegszendvicseket és visszamentem a szobába.
- Meghoztam a rendelést,hölgyem - nevettem és leraktam elé a tányért
- Köszönöm uram - kuncogott és nekilátott a kajának
- Kitaláltad,hogy milyen filmet nézzünk ? -néztem rá kíváncsian
- Nem tudom - vont vállat - Válassz ki valamit te
Beraktam a reszkessetek betörők első részét és befeküdtem Jenni mellé az ágyba.
- Ez komoly? -mutatott a képernyőre
- Teljesen -vigyorogtam
- Hát jó,bár már annyiszor végig néztük - sóhajtott fel és odabújt hozzám
10 perce mehetett a film amikor Tomika Superman-nek öltözve rontott be a szobába karöltve a medvével.
- Leigázom a világot - nevetett fel gonoszuk,kezét a magasba tartva
- Tudjuk,hiszen te vagy a party állat - nevettem és megdobtam egy párnával ami egyenesen az arcába vágódott
- Ezt még megbánod - bökött felém mutatóujjával és tettetett felháborodással kitrappolt a szobából.
Jennivel az egész filmet végigbeszélgettük,majd egymást ölelve feküdtünk az ágyon. Tamás egy hirtelen mozdulattal feltépte az ajtót,átvágtatott a szobán és nyakon öntött egy pohár vízzel.
Azonnal felugrottam,de ő már szaladt is előlem.
- Tamás,azonnal gyere ki - kiabáltam
- Nagy frászt - jött a válasz
- Egyszer úgy is ki kell jönnöd onnan - gondolkoztam hangosan - Lássuk be,hogy túlságosan szereted a hasad,minthogy 2 óránál tovább kibírd kaja nélkül
- Már elkéstél...a fél hűtő tartalma a szobámban van - nevetett
- Jézusom - mondtam és a konyhába indultam,kinyitottam a hűtő ajtaját ami tényleg félig üresen tátongott.
- Egy null oda - motyogtam és visszamentem Jennihez
- Kicsim,megtennél nekem valamit ? - néztem rá bociszemekkel
- Persze - mosolygott rám
- Be kéne juttatnod Tomika szobájába - öleltem át hátulról
- Nem is tudom - morfondírozott - Mit kapok cserébe? - húzogatta a szemöldökét
- Egy csókot ?!
- Nem elég - nézett rám
- 2 csókot ? - néztem rá kérdőn
- Áll az alku - nevetett és kezet rázott velem,persze én rögtön magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam,amit ő hevesen viszonzott.Az ágy felé kezdtem tolni,majd óvatosan rálöktem és fölé másztam.Lassan levettem róla a pólóját és végigpuszilgattam teste minden négyzetcentiméterét,végül ajkainál állapodtam meg.Fordított a helyzeten,majd megszabadított pólómtól és csillogó szemekkel húzogatta kezét hasamon fel-le,amibe én azonnal beleborzongtam
X X X X X X X X
Zihálva feküdtünk egymás mellett,majd összeszedtük magunkat annyira,hogy felöltözzünk.
- Ez több volt,mint két csók - vigyorogtam,szemét forgatva indult Tomika szobája felé
Bekopogott,de nem jött válasz,így benyitottunk.Tamás az ágyban feküdt Dörr Me-t ölelgetve és békésen aludt,Egy ördögi vigyor kíséretében mentem el a fürdőszobába majd vissza és egy hirtelen mozdulattal telefújtam az arcát borotvahabbal.
Nem ébredt fel rá,így a papucsommal rácsaptam a hátára,mire fejét a párnába nyomta ezzel összekenve mindent.
Vigyorogva mentem vissza a szobába,Jenni fejcsóválva követett engem.
- Komolyan,mint két óvodás - nézett rám
- Ő kezdte - hárítottam
- Erről beszéltem -mosolyodott el
- Hát persze,hogy erről - forgattam a szemem
- Hova megyünk vacsizni ? -nézett rám kíváncsian
- Meglepetés - vigyorogtam
- Nem tudom,hogy mit vegyek fel - gondolkozott hangosan
- Menj és vegyél valamit,Tamás biztosan szívesen elkísér - már régen megbeszéltem vele,hogy foglalja el Jennit ameddig én elkészülök
X X X X X X X X
Péntek este van és Krisztián gőzerővel dolgozik,hogy jól sikerüljön az este.Tanácstalanul áll a szekrény előtt,fogalma sincsen mit kéne felvennie..Végül egy fekete csőnadrág,egy ing és egy mellény mellett dönt majd felveszi a supráját.
Egész úton az étterembe azon gondolkozik mit fog mondani...a taxis zökkenti ki majd kiszáll az autóból. Megfordul,megpillantja Jennifert amint mosolyogva sétál felé.Minden olyan gyorsan történt csak a zajt hallja és látja a földön fekvő lányt. "
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss hozzászólások