Az ajt�ban egy id�sebb, alacsony n� �llt.
- Hello.
- �hm..j� napot. - k�sz�ntem bizonytalanul. - Miben seg�thetek?
- Lol�t keresem! - v�gta r� magabiztosan, de nekem egy kicsit sem tetszett ez a dolog.
- Ki keresi? - vontam fel a szem�ld�k�m.
- Az �desanyja vagyok.
- Hogy mi? - kerekedett ki a szemem. Nem sokat besz�lt�nk err�l Lol�val, mert soha nem szerettem felhozni neki ezt a t�m�t. Mind�ssze annyit tudtam az anyj�r�l, hogy m�g eg�sz kis kor�ban elv�ltak a sz�lei �s az�ta sem tartj�k a kapcsolatot.
�s �szint�n sz�lva, nem is hiszem, hogy ennek most van itt az ideje.
- Hallottam a balesetr�l...�s, hogy most itt van. �gy d�nt�ttem, hogy l�tni szeretn�m. - magyar�zta, �n pedig csak b�multam r�, egyre idegesebben.
- �gy d�nt�tt? - k�rdeztem vissza, lassan kihangs�lyozva a szavakat. - Nem gondolja, hogy ezzel egy kicsit elk�sett?
- Besz�ln�nk kell egym�ssal!
- Nem az �n h�zamban! - feleltem, �s be akartam csukni az ajt�t, de m�g el�ttem megfogta azt.
- K�rlek! Legal�bb k�rdezd meg... - n�zett a szemembe k�ny�rg� tekintettel. �n idegesen bele t�rtam a hajamba, majd sz� n�lk�l megfordultam �s vissza indultam Lol�hoz. Mikor benyitottam a szob�ba, � m�r halkan szuszogott az �gyamban. Halv�nyan elmosolyodtam �s gyorsan kimentem, nehogy fel�bresszem.
- Akszik! - l�ktem oda ridegen, mikor vissza mentem az ajt�hoz.
- Ez komoly? Nem gondolod, hogy ez fontos? - pr�b�lt m�gis r�venni.
- Nem, nem gondolom! Ma j�tt haza a k�rh�zb�l, �s egyed�l az �rdekel, hogy nyugodtan pihenhessen. Ha mag�t egy kicsit is �rdekli a l�nya akkor ezt k�pes felfogni. M�g valami...? Csak mert nem igaz�n �rek r�. - hadartam, mik�zben im�dkoztam, hogy min�l hamarabb lel�pjen.
Nem �rtettem, hogy mivel ideges�tett fel ilyen hirtelen, csak azt tudtam, hogy nem akarom, hogy f�jdalmat okozzon neki. F�ltem, hogy ez t�l sok lesz egyszerre, �s nem tud vele mit kezdeni.
- nem engedn�l be egy kicsit? - k�rlelt.
- Mi�rt tenn�m? - vontam fel a szem�ld�k�m. Most m�r abszol�t nem �rtettem mit akar, �s, hogy b�zhatok-e benne.
- L�tom, hogy haragszol r�m, �s valahol �rtelek is. De tudom, hogy fontos vagy neki, �gyhogy..nekem is. Legal�bb hadd tudjam ki vigy�z r� helyettem. - mondta amin �n meglep�dtem. T�nyleg �szint�nek t�nt...�s val�sz�n�leg � is csak emberb�l van, akinek �gy t�nik fontos a l�ny.
Nagyot s�hajtottam, majd f�lre �lltam az ajt�b�l �s intettem, hogy j�jj�n be. Bement�nk a konyh�ba �s le�lt�nk egy-egy sz�kre, szemben egym�ssal.
- Mi�rt �rdekl�dik ir�nta �ppen most? El�g ideje lett volna eddig is... - kezdtem a faggat�z�st.
- Att�l, hogy nem vettem fel vele a kapcsolatot �n folyamatosan nyomon k�vettem mi t�rt�nik vele. M�g a fell�p�seire is elj�rtam...de f�ltem a reakci�j�t�l, hogy mit sz�lna hozz�m. - mes�lte lehajtott fejjel,de ez�ttal pr�b�ltam �rz�ketlen maradni.
- M�g mindig nem �rtem, hogy j�n k�pbe most... - vontam tov�bbra is k�rd�re.
- Egyszer m�r v�gig n�ztem t�tlen�l ahogy szenved! M�g egyszer nem lenn�k k�pes...
Egy pillanatra lefagytam �s er�s f�jdalom has�tott a sz�vembe. Tudtam, hogy miattam volt...�n voltam az aki miatt szenvedett, m�g ha nem is ez�rt csin�ltam. Fel sem t�nt mennyire egy�rtelm�ek a jeleink a k�lvil�g fel�, hogy milyen roncshalmazok voltunk mi ketten...
- Nem az�rt mondtam, hogy t�ged v�doljalak! T�bb mindent tett�l �rte, mint �n eg�sz �letemben. - t�rte meg a hossz� csendet. �n b�lintottam, jelezve, hogy meg�rtettem, de t�bbre nem futotta.
- �szint�n sz�lva... gondolhat amit akar, de engem nem �rdekelnek a lelki probl�m�i. �s az sem, hogy mit csin�l, eg�szen addig am�g b�rmilyen form�ban nem b�ntja �t! ha � is akarja ezt, semmi okom k�z�j�k �llni, de senki nem fog semmit r�er�ltetni. - mondtam el a v�lem�nyem hat�rozottan.
- �gy �r�l�k, hogy vagy neki! H�l�s vagyok az�rt, amit �rte teszel. - motyogta kiker�lve, hogy igaz�b�l reag�ljon a mondand�mra.
- Szeretem �t, �s csak azt akarom, hogy boldog legyen! Este besz�lek vele... ha � is ezt akarja, holnap felh�vom.
- Nagyon k�sz�n�m! - h�l�lkodott, mik�zben fel�llt. - Igaz�n tegezhetn�l egy�bk�nt. - mosolyodott el.
- �hm... ok�. - mondtam �s elmentem keresni egy pap�rt, amire fel�rta a sz�m�t, majd kiengedtem.
Nem telt el el perc �s Tomika robbant be a lak�sba.
- Halkabban, Lola alszik! - sz�ltam r�, mik�zben kivettem a h�t�b�l egy �veg k�l�t �s a pulthoz s�t�ltam vele.
- M�r itt van? - vigyorodott el, �s l�ttam a szem�ben a csillog�st, hogy most azonnal be akar menni hozz�.
- Tam�s...alszik! - figyelmeztettem, de k�zben �n is mosolyogtam.
- J�l van na... - n�zett r�m sz�r�s tekintettel. - Ki volt az a n�? - v�ltott t�m�t. �n nagyot nyeltem �s csavargatni kezdtem az �d�t�m kupakj�t, majd miel�tt v�laszoltam volna m�g bele is kortyoltam.
- Az anyja. - ny�gtem ki hossz� sz�net ut�n.
- Mi? M�rmint Lol��? De � nem...? - �rtetlenkedett, de k�zbe sz�ltam.
- De igen. Tal�lkozni akar vele.
- Gondolod, hogy ez j� �tlet? - t�rt ki bel�le az agg�d� �nje.
- Fogalmam sincs! De besz�lgettem vele...�s eg�sz norm�lisnak t�nt. �s ha Lola nem akarja akkor �gysem engedem! - magyar�ztam, mik�zben magamban is pr�b�ltam helyre tenni a dolgokat. V�g�l arra jutottam, hogy mindenk�ppen neki kell eld�ntenie, de b�rmit is szeretne �n mellette leszek.
M�g egy ideig besz�lgettem Tomik�val, azt�n bementem �s lefek�dtem Lola mell�, de �n nem aludtam...csak �r�kon �t gondolkoztam.
J� lenne m�r valamikor tiszt�zni azt is, hogy mi van k�zt�nk, de tudtam, hogy most ez a legutols� dolog amivel zaklatnom szabad. Ha biztos lesz benne, akkor �gyis a tudtomra adja...

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s