A következő pár napban, a klipmegbeszéléseken kívül szinte egyáltalán nem láttuk egymást Lolával.
Tomikával közösen meggyőztük, hogy maradjon nálunk, de még így is alig volt itthon, a fellépések, és a rengeteg munka miatt.
- Mi lesz a sétálgatós, cuki résszel? - kukucskált ki vigyorogva egy nagy köteg papír mögül, mikor már újból órák óta a klipről vitatkoztunk. Mindketten az ágyon ültünk, egymással szemben..
- Nem lesz sétálgatós rész... - forgattam a szemem, fel sem nézve az Ipademről.
- Krisztán!! Birkózz meg  a féltékenységeddel, és hívd fel végre azt a modellt. - ledobta elém a telefonját, de a kelleténél nagyobb lendülettel, mire az hangos puffanással kötött ki a földön. Elfojtottam egy mosolyt a szám szélén, majd rezzenéstelen arccal tanulmányoztam tovább a képet amit éppen retusálni próbáltam. Bármit is csináltam vele, egyszerűen nem tetszett. Lola felé fordítottam a képernyőt és ráemeltem a tekintetem.
- Szerint ez milyen?
- Nem érdekelnek a fotók, a klipről van szó! - kivette a kezemből az Ipadot, majd maga mögé dobta, ezúttal kicsit óvatosabban. - Nem értem mi bajod ezzel...
- Nem vagyok féltékeny! - ismételtem el, már nem is tudom hányadszor ezen a pár napon belül. Kezdtem úgy érezni, hogy már leginkább csak engem akar idegesíteni az ilyen dolgaival.
- Akkor miért nem engeded?? - kérdezgetett tovább, miközben elkezdte elpakolni a köztünk lévő papírokat.
- Mert gagyi!! - erősködtem, de egy cseppet sem látszott rajta, hogy megértene. Sértődötten próbálkozott tovább elérni a célját.
- Minden az amiben pasi van, Krisz?? Utálom, mikor ilyen gyerekes vagy! - fújtatott idegesen, majd felállt, pár másodpercig téblábolt az ágy mellett, majd kiment a szobából. Sóhajtva felvettem a földről a telefonját, majd azzal a kezemben utána indultam.
(...)
- Nagyon csini vagy! - néztem végig rajta hatalmas vigyorral az arcomon, ő pedig nevetve körbe fordult előttem.
- Köszönöm!! - gyorsan megölelt, majd elment, hogy keressen valami kaját nekünk. A benti részeket már leforgattuk, de a többihez még várnunk kellett, a normális fényviszonyok miatt.
Ahogy már a nap is kezdett lemenni, egyre hidegebb volt, és fáradtabbak is voltunk. Ideje lett volna folytatni a forgatást, úgyhogy a kocsi felé indultam, hogy szóljak Lolának is. Láttam, hogy édesen, össze kuporodva alszik az Alfa Rómeó hátsó ülésén, mire megálltam és elmosolyodtam. Bemásztam az első ülésre, hátra fordultam, és onnan kezdtem ébresztgetni.
- Héé.. Királylány, kelj fel. Forgatás van. - pár perc múlva mocorogni kezdett és álmos szemmel bámult rám.
- Mennyi az időő...? - motyogta, miközben elfojtott egy ásítást.
- Pont annyi, hogy felkelj. Muszáj folytatnunk, gyere... - mosolyogtam rá és segítettem neki feltápászkodni.
(...)
- Oké, és mit csináljunk? - kérdezte Lola, kicsit feszengve, oldalán a klipbeli barátjával.
 A srác magabiztosan karolta át őt, ami engem, de láthatólag még őt is eléggé frusztrálta.
- Csak sétálgattok, ölelkeztek...Semmi Más! - nyomtam meg az utolsó két szót, Márk felé fordulva. Azt hiszem így hívták...  Szótlanul bólintott, majd Lolával oda sétált a helyszínül választott pad mellé.
Párszor ezt is újra kellett venni, de egész gyorsan haladtunk. Az utolsó jelenetnél nagyon nagy lelki erő kellett, hogy ne tegyek megjegyzéseket, miközben romantikusan simogatják egymást és nevetgélnek. Egészen addig bírtam elviselni, amíg Márk közelebb nem kezdett hajolni Lolához, miközben feltett szándéka volt, hogy megcsókolja.
- Hé, álljunk le!! - ordítottam. Hallottam magam körül a hangos sóhajokat, amiért ezt a jelenetet is újra vehetjük miattam, de nem foglalkoztam vele. Lola felé tartottam, aki addigra már pár méterrel arrébb állva fürkészte az arcom, hogy kiderítse vajon mire készülök. - Mi a francot csinálsz? Mondtam, hogy ne csókold meg!
- A pasija vagyok, vagymi... - morogta maga elé. Erőt vettem magamon, hogy ne kezdjek újra kiabálni, és halk, mégis határozott hangon szólaltam meg.
- Én pedig a rendező, és azt mondtam nem csókolod meg. Végeztünk, mehetsz...
- Mi? - kérdezett vissza, karba tett kézzel.
- Vége a forgatásnak. Kösz, hogy itt voltál. - ismételtem, majd a többiekkel is közöltem. Kicsit habozva, de lassan mindenki pakolni kezdett, és úgy egy óra múlva el is indultunk haza. Ezalatt az idő alatt csak épp, hogy pár szót váltottunk Lolával, mert én össze vissza szaladgáltam, ő pedig leginkább a kocsimban meghúzódva aludt, és várt rám.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés