Mikor reggel ébredezni kezdtem először magam mellé néztem, és kicsit csalódottan vettem tudomásul, hogy egyedül vagyok. Pár percig eltartott, mire össze szedtem magam, hogy kimenjek a konyhába hátha ott találok valakit.
Ez is ugyan olyan üres volt, mint a szobám, úgyhogy töltöttem magamnak egy pohár kólát, és azzal a kezemben indultam Tomika szobája felé.
- Reggelt Tamás! - motyogtam és a székéhez sétáltam, mivel ő az ágyon ült, ölében a laptoppal.
- Mizu? - kérdezte fel sem nézve.
- Lola merre van?
- Nemtom' . Korán reggel elment, miután elaltatott téged. - felelte, miközben széles vigyor terült szét az arcán.
- Haha... - fintorodtam el és az asztalához gurultam. Elvettem a telefonját és fejből bepötyögtem Lola számát. A fülemhez emeltem, ő pedig pár csörgés után felvette. Már szinte nem is hallottam Tomika szitkozódását, ahogy halkan bele szólt.
- Mondjad. - hadarta.
- Mi a baj hercegnő? - nevettem fel. - Merre jársz?
- Krisz.. - motyogta. A hangja ellágyult és ha lehet még halkabban beszélt. - Tibinél vagyok...
- Minek? Érted mehetek? - kérdezgettem izgatottan.
- Nem hinném...még legalább egy óráig nem mehetek. - felelte, majd hallottam, hogy ásít egyet. - Tibi majd haza visz.
- Nemár... - húztam el a szám. - De..
- Sietek! - vágott közbe nevetve.
- Oké. - morogtam kedvetlenül. Gyorsan elköszönt tőlem, majd le is rakta. Én unottan dobtam vissza az asztalra a telefont, mire Tomika hangosan kezdett ordibálni.
- Haveeeer!! A telefonom!
- Bocs... mit csinálsz? - tereltem el a témát és leültem az ágy másik végébe.
- Semmi extrát... Hé, ha már ennyire unatkozol lemehetnél boltba! Nincs itthon kaja... - győzködött hevesen.
- Soha nincs... - igazából semmi kedvem nem volt sehova menni...esetleg ha Lolával kellene. Végül úgy döntöttem, hogy amíg rá várok inkább vissza fekszem aludni. Ezt persze nem vitattam meg Tomikával, csak szó nélkül felpattantam és vissza sétáltam a saját szobámba.
Fáradtan bemásztam az egyik feltúrt takaró alá és a párnámat magamhoz szorítva, perceken belül elaludtam.
Aznap már másodszor pattant fel a szemem ilyen hirtelen, majd szinte már csak megszokásból balra sandítottam. Nagy meglepetésemre Lola üldögélt mellettem, csak épp pár fejjel magasabban.
- Jó reggelt. - motyogtam egy félmosollyal az arcomon. Rögtön letette a könyvet, ami éppen a kezében volt és lehajolt, hogy adjon egy puszit.
- Neked is Krisz...de délután 3 óra van. - vigyorodott el.
- Ne már! Komolyan? Mikor értél haza? És miért nem keltettél fel? - nyafogtam.
- Nem volt szívem felkelteni..annyira édesen ölelgetted a kispárnád! - nevetett. - És kb egy órája. Van ma valami dolgod?
- N..nem, nincs.  - nyögtem, miközben a fejemre húztam a takarót.
- Akkor eljössz velem vásárolni? - vonta fel a szemöldökét.
- Aaaha.. - motyogtam. - Mindjárt!
- Krisztián! Jössz, vagy nem? - kérdezte türelmetlenül, mire nagy nehezen felültem.
- Jól van már, durci királylány... - morogtam, de közben elengedtem egy apró mosolyt és nyomtam egy puszit az arcára. Elindultam öltözni, majd pár perccel később megálltam előtte egy szürke melegítőben, és egy egyszerű fehér pólóban.
- Így jössz? - kérdezte, még mindig az ágyon fekve.
- Miért mi a baj vele? - néztem végig magamon újra, hátha valamiről elfeledkeztem. - Tisztára, mint JT! - állapítottam meg széles vigyorral, majd kérdőn néztem rá.
- Haha.. a közelében sincs! - kezdett kötekedni. Szó nélkül vissza sétáltam a fürdőbe, hogy megcsináljam a hajam is. Nem tudom hány perc telhetett el így, de nemsokára Lola is bejött megnézni mit csinálok.
- Bele fulladtál a hajzselébe? - nyitott be kíváncsian. - Jössz már..?
- Nem tetszik a hajam... - csóváltam a fejem és már újra előröl kezdtem volna, de ő belém karolt és húzni kezdett.
- Jól van Justin, csak az abc-be megyünk!
Mivel nagyon jó idő volt úgy döntöttünk, hogy gyalog megyünk. Egy ideig még elszórakoztattam magamat, és Lolát is az önjelölt szerepjátékommal, majd mikor meguntam egyszerűen megfogtam a kezét és úgy sétáltunk tovább.
Ahogy oda értünk leginkább össze vissza rohangáltunk, mert mindig valami olyan dolog jutott eszembe, ami épp a bolt másik végében van.
- Kell gyümölcslé! - gondolkodtam hangosan, mikor a kocsink tartalmát fürkésztem.
- Van otthon egy csomó almalé... - felelte Lola, és számára lezártnak tekintette a vitát.  Hátat fordított, hogy hozzon valami mást, de én újra megszólaltam.
- De én ananászt akarok! - nyavalyogtam, mint valami kisgyerek. Ez általában Tomika reszortja volt, de ma valahogy ilyen kedvem volt. Meglepetésemre Lola vissza sétált mellém és rám mosolygott.
- Jól van, hozok valamit. Addig állj be a sorba. - mutatott a hátam mögé.
Kb két perc múlva vissza is tért az üdítőmmel, amit én egy hatalmas puszival háláltam meg.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés