A hazafelé vezető út egész csendesen telt,Lola nem igazán bírta a mai nap fáradalmait.Amint beszálltunk az autóba elaludt,én pedig próbáltam nem felébreszteni őt.Ezen próbálkozásom nem bizonyult lehetségesnek,a telefonom szinte azonnal vad csörgésbe kezdett.
 - Bazdmeg,hova tettem azt a szart? - sziszegtem a fogaim között
 - Krisz,mi történt? - suttogott Lola,még nem igazán sikerült felébrednie
 - Nem találom a telefonom,de nyugodtan aludj tovább Hercegnőm - suttogtam én is
 - Ugye tudod,hogy egy telefon közvetlenül a fülem mellett csengl?! - nézett rám szemforgatva
 - Tudnom kellene? - vigyorogtam és végre sikerült megtalálnom a telefonom.
 - Hallo - szóltam bele
 - Hali,Kölyök.
 - Mit akarsz Tamás? - kérdeztem,bár cseppet sem érdekelt
 - Elmentem bulizni,ne keressetek.Jó szórtakozást nektek,biztos vagyok benne,hogy nem fogtok unatkozni - éreztem a hangján,hogy vigyorog
 - Ahoz neked semmi közöd.Aztán nehogy hamar hazaérj - motyogtam
 - Ne csináld már.Tudom,amit tudok! -sóhajtott fel lemondóan
 - Majd összefutunk holnap. - mondtam és már le is raktam
Egyre gyakrabban jön rá a mondjuk meg mindenkinek az igazat énje,újabban annyira bölcsnek érzi magát és érettnek,hogy nem lehet lelőni ha elkezdi vizsgálgatni az embert.
 - Hova megy már megint? - nézett rám Lola
 - Fogalmam sincs,valahova bulizni.Gondolom keresnek egy helyet ahonnan még nem tiltották ki őket. - vigyorogtam
 - Valami nincsen rendben köztetek - állapította meg
 - Miből gondolod? - kérdeztem,bár mindketten tudtuk,hogy igaza van
 - Olyan furcsán viselkedtek mostanában,ha nem ismernélek titeket azt hinném,hogy kerülitek egymást.Ugye,nem? - nézett rám kerek szemekkel
 - Tulajdonképpen mondhatjuk így is - motyogtam
 - Nem hiszem el - mondta sokkal élesebben,mint az imént - Beszéljétek meg!
 - Jól van - sóhajtottam fel és örömmel nyugtáztam,hogy itthon vagyunk.Ezzel véget ért mára a kínos beszélgetések listája.
Kipakoltam az autóból a szatyrokat,addig Lola elindult,hogy kinyissa nekem az ajtót.Mindent elraktam amit vettünk,majd széles vigyorral nyugtáztam az arcomon,ahogy Lola éppen egy rövid polóban és egy bugyiban próbált átosonni a fürdőből a szobámig.
 - Ezért érdemes élni - nevettem.
 - A fenébe! - motyogta és lassan megfordult - Majdnem sikerült - sóhajtott
 - Mekkora mázlim volt - motyogtam,de nem elég halkan
 - Krisz,fejezd be! - nevetett fel
 - Eszem ágában sincsen - léptem közelebb hozzá,majd végignéztem rajta
 - Ne csináld ezt,nem vagyunk együtt - nézett mélyen a szemembe
 - Hát persze,hogy nem - morogtam,majd szó nélkül mentem be a szobába,amit gondosam bezártam magam után.Lefeküdtem az ágyra és fejemet a párnába fúrtam.Egyszerűen nem értem,hogy miért kell megnehezítenie a dolgokat.Hallottam ahogyan halkan nyílik az ajtó,de nem néztem fel.
 - Sajnálom,nem úgy értettem - suttogta
Besüppedt mellettem az ágy,majd egy meleg kezet éreztem a hátamon.Nem szóltam semmit,csak feküdtem ugyanúgy,mozdulatlanul.
 - Krisz,szólalj már meg! - motyogta
 - Mit akarsz hallani? - ültem fel hirtelen és cseppet sem barátságosan kezdtem méregetni őt - Mit vársz tőlem? Megpróbálok megfelelni neked,alkalmazkodni hozzád,de neked semmi sem elég jó.Újra és újra a fejemhez vágod azokat a dolgokat amiket még csak hallani sem akarok.A házunkban élsz,azt isten szerelmére nem tudlak elkerülni téged. - fakadtam ki.
 - Azt akarod,hogy elmenjek? - nézett rám kétségbeesetten
 - Soha nem akarom ezt... - néztem rá nagy szemekkel - csak kérlek,ne játsz velem!
 - Ezt én sem teszem - mosolyodott el
 - Ez édes volt - vigyorogtam rá és közelebb húztam magamhoz.Homlokomat az övének támasztottam és úgy néztem fel szemeibe.
 - Szeretlek,ugye tudod? - tekintetét mélyen enyémbe fúrta
 - Azthiszem - sóhajtottam fel
Elhúzódtam tőle és bebújtam a takaró alá.
 - Jóéjt - suttogta elcsukló hangon
 - Jóéjt,Hercegnőm - suttogtam és a mellkasomra húztam.Sokáig csak néztem magam elé míg végül sikerült elaludnom.
Reggel kialvatlanul ébredtem,amint kinyitottam a szemem magam mellé pillantottam.Csalódottan vettem észre,hogy Lola nem volt itt.Helyette egy levél pihent az ágyon,amin az én nevem díszelgett.
                                             Krisz,valószínűleg most haragszol,de nem maradhattam ott.Így nem!

                             Egyedül kell lennem,átgondolnom mindent.Ha már rájöttem arra,hogy mit is érzek hívlak.

                                                                                             Szeretlek,Lola.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés