- Krisztián...te meg mit keresel itt? - bámult rám tágra nyílt szemekkel, majd lassan vissza fordult az ajtóhoz és bezárta.
- Azt ígérted nem mész el! - vádoltam , lehajtott fejjel. Csak egy pillanatra néztem a szemébe, de elég volt, hogy észre vegyem, hogy bántja a dolog.
- Én nem... - dadogta, de el is hallgatott. Mindketten tudtuk, hogy ez állt szándékában, amit a vállára akasztott sporttáska is bizonyított.
- Csak mondd el miért! Kérlek. - kérdőn néztem rá, de ő egyfolytában csak a cipőmet fixírozta.
- Akárhányszor próbálom lezárni, te mindig utánam jössz? - sóhajtott végül.
- Hányszor valljak még szerelmet neked, hogy végre felfogd?- az  álla alá nyúltam és magam felé fordítottam az arcát. Annyira tehetetlenül és kétségbeesetten nézett a szemembe, hogy nem bírtam megállni, hogy végig simítsak az arcán. - Ne kérd azt, hogy engedjelek el, mert nem vagyok rá képes! Gyengébb vagyok, mint gondoltam. Legalább... legalább maradjon így!
- Jajj Krisz... - is úgy tett, ahogy én az előbb és lassan simogatni kezdte a könnyektől egyre nedvesebb arcom. Úgy gondoltam soha nem sírnák előtte, most mégsem éreztem kínosnak, vagy erőltetettnek. Egyszerűen elő tört belőlem, hogy szinte észre sem vettem. - Gyűlölöm, ha csalódást kell okoznom neked! - a keze még mindig az arcomon volt, tekintetét pedig mélyen az enyémbe fúrta.
- Akkor ne tedd! - halkult el a hangom.
Hirtelen ötlettől vezérelve magamhoz rántottam, úgy, hogy csupán milliméterek választottak el minket egymástól. Úgy éreztem, mintha még soha nem lettem volna ilyen közel hozzám de most még ez a kis távolság is több volt, mint amilyen messze valaha voltam.
A teste mint valami mágnes vonzott magához. Engedni akartam neki...sodródni az árral, tenni ami jól esik...de féltem az újabb kudarctól.
Kezem görcsösen szorította a derekát és ahogy ránéztem, láttam kérdő tekintetét, miszerint kíváncsi mire készülök. Próbáltam pillanatok alatt átértékelni több hónapot...mérlegelni és a lehető legjobban dönteni. Vagy vakmerően...
Nagy lendülettel támadtam le az ajkait, de amint puha bőréhez értem, egész testemben ellágyultam és gyengéddé váltam.
Másodpercek teltek el, mire ráeszméltem, hogy mit csinálok. Rákényszerítettem magam, hogy elhúzódjak és elengedjem...
- Ne...ne haragudj! - dadogtam magam elé bámulva. El sem tudtam képzelni, hogy lehettem ennyire ostoba és meggondolatlan. Fél szemmel láttam, ahogy zavarában alsó ajkába harap, majd ő is mérlegeli a helyzetét. Lélekben már arra is felkészültem, hogy egyszerűen pofon vág.
Amíg az én fejemben ehhez hasonló variációk játszódtak le, ő lassan újra közel lépett hozzám, a nyakam köré fonta a kezét és egy egészen apró, rövid, de érzelmes csókot nyomott a számra.
- Mit csinálsz? - bámultam rá hatalmasra nyílt szemekkel. Ő szégyenlősen lesütötte a szemét, de mégis magabiztos hangon szólalt meg, mintha csak hetek óta ezt gyakorolta volna.
- Lehet, hogy őrült nagy hülyeséget teszek, de szeretném a régi életemet. És annak te is a része vagy! Igazából azt hiszem, valahol végig tudtam, hogy szeretlek. Te is tudtad! Viszont most már nem akarom elfojtani magamban... csak..csak veled akarok lenni!
De nem tudom, hogy te még ezt akarod-e. Ha most nemet mondasz az rettentő kínos lenne... - suttogta el az utolsó mondatot. - De ezt hallanod kellett! - én nem tudtam mit reagálni, pedig a válaszomra várt. Ő várt az enyémre...
Akármennyire szerettem volna, a megfelelő szavak nem jöttek ki a torkomon.
- Viccelsz?
- Úgy nézek ki, mint aki viccel? - suttogta remegő hangon, sírás közeli állapotban. Az álla alá nyúltam, magam felé fordítottam az arcát és egy lágy csókot nyomtam rá, mintha csak letesztelném.. mintha kipróbálnám, hogy tényleg megtehetem-e...
- Tudod mióta nem tettem ezt...? - néztem mélyen a szemébe, nem is várva választ.
- 3 perce...? - kérdezett vissza értetlenül. Hirtelen felnevettem és megsimogattam az arcát.
- Hercegnőm... - suttogtam, majd a szám az övének nyomtam. Lassan fölemeltem és még mindig őt csókolva a szobája felé vittem.
Amint becsukódott mögöttünk az ajtó, ő nyomott a falhoz és csókolt meg újra.
- Biztosan ezt akarod? - nyögtem, mikor pár centire toltam magamtól.
- Szeretlek! - ismételte és akaratosan vissza csúszott hozzám.
- Szeretlek! - leheltem a nyakába, majd rögtön követelőzően lecsaptam az ajkaira. Fordítottam egyet magunkon, hogy ő legyen a falnál, miközben folyamatosan vadul csókoltam. A kezem végig húztam a combján, majd a lábait fel a derekam köré.
Könnyedén tartottam őt a kezemben, hogy aztán elvigyem az ágyig és lefektessem rá. Vettem még egy mély levegőt, majd én is fölé másztam.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés