Hé! - szóltam utánuk, mikor maga után húzta táncolni. Már egyikük sem hallotta, így inkább vissza fordultam az asztalhoz és az italomat kezdtem piszkálni. Némi dilemma után, percek alatt kiürítettem ez enyémet követően, Loláét is. Épp Tamásénak is neki estem volna, mikor két kéz érintését éreztem a vállamon.
- Nem jössz? - búgta a fülembe Lola. Hátulról átfonta a nyakam a kezeivel, majd végig simított a mellkasomon is.
Ahogy hátra fordultam, már nem is volt kedvem ellenállni a hívogató pillantásának. Kézen fogott, én pedig készségesen követtem őt a táncoló tömeg felé. Amint megfelelő helyet talált magunknak, szorosan hozzám simult és így kezdett egyszerre mozogni a zene ritmusával. Teljesen felszabadultnak és boldognak tűnt, közben pedig egy pillanatra sem távolodott volna el tőlem.
Talán sosem láttam ilyennek, főleg úgy, hogy tulajdonképpen senki nem tudott rólunk. Úgy flörtölt velem nyilvánosan, mintha teljesen természetes lenne.
 Már úgy egy órája táncolhattunk, mikor én pihenni akartam, így elvonultunk és egy félreeső, kevésbé zsúfolt folyosó előtt álltunk meg.
Kézen fogva húzott maga után, majd fáradtan a falnak támaszkodott.
- Ma nagyon érzed a bulit! - simítottam végig az egyik kezemmel az arcán.
- Talán baj? - kérdezett vissza. Elkapta a kezem és lassan a csípőjére tolta.
- Borzasztóan szexi vagy! - járattam végig rajta a tekintetem. Minden testrészén kényelmesen elidőztem pár másodpercig és mosolyogva vettem tudomásul, hogy fantasztikus formában van. Ő vigyorogva a nyakam köré fonta a kezét és még közelebb csúszott hozzám.
- Szeretlek! - motyogta a számba. Pár pillanat múlva már érzékien csókolóztunk, egészen összebújva. Óvatosan a falhoz toltam, miután mindkét kezemet lecsúsztattam a fenekére. Már a nyakát halmoztam el puszikkal, mikor ő sűrűn pislogva eltolt magától.
- Jól van, elég volt!
- Csak most kezdtem! - hajoltam vissza hozzá. - Hová megyünk? - doboltam türelmetlenül a falon.
- Próbáld vissza fogni magad! - nevetett az arcomat vizsgálgatva.
- Nem könnyíted meg a helyzetem! - forgattam meg a szemem. - Te még maradsz?
- Te is maradsz! - jelentette ki és magával húzott a pulthoz. Rendelt nekem valami nagyon töményet, majd egészen nyugodtam helyet foglalt mellettem az egyik széken.
- Hihetetlen, hogy ezt csinálod! - ráztam a fejem hitetlenkedve, de mikor vigyorogva elém tolta az italt, amit a pultos adott, megbizonyosodtam róla, hogy teljesen komolyan gondolja. Egy kortyra felhajtottam a kedvcsináló löttyöt és össze szorítottam a szemem. -  Jól van, most már mehetünk! - bólogattam, miközben mosolyra húztam a szám.
Nem sokára azt vettem észre, hogy Tomikával egyszerre mindketten táncolunk Lolával, és néhány ember rendkívül érdeklődve bámul minket. Először én tértem észhez, és pihegve néztem, ahogy Tamás keze szép lassan elkalandozik a barátnőm csípőjéről. Kezdett túlzottan elfeledkezni magáról, így Lolát kikerülve oda léptem hozzá és rászóltam.
- Elég volt haver, állj le! - tettem a vállára a kezem. Ő szótlanul bólogatott és ellenkezés nélkül, nehézkesen kifelé kezdett furakodni a tömegből.
- Menjünk haza! - szóltam Lolának. Ő is rögtön hallgatott rám, bár tudtam, hogy ezzel eléggé elrontom a kedvét.
 Össze szedtük magunkat, Tomikával együtt és hívtunk egy taxit.
Épp a fürdőszobából jöttem vissza a szobámba, ahol Lola épp átöltözött. Ahogy meglátta, hogy jövök azonnal félbe hagyta és hozzám sétált.
- Akartál valamit! - mondta és egyszerűen megcsókolt. Határozott elképzelése volt a céljairól, mikor az ágy felé kezdett tolni, miközben a derekamra csavart törölköző széle után matatott az ujjaival.
Ugyan ilyen éber és határozott volt, mikor nem sokkal később kimásztam mellőle, valamiféle ruhát keresve. Minden mozdulatom vigyorogva követte végig a szemével, majd ő is talált magának valahol egy bugyit, a pólómat pedig kivette a kezemből, mielőtt fel vehettem volna és ő kapta magára.
Küldött  felém egy bájos mosolyt és kisétált a szobából. Együtt kimentünk a nappaliba, ahol a kanapén Tamás feküdt, felrakott lábakkal. Éppen a tv-t kapcsolgatta, de abból ítélve amilyen gyorsan váltogatta a csatornákat, és amilyen ködös tekintettel bámult előre, egyáltalán nem érdekelte.
- Tomi, te meg mit csinálsz itt? - ült le mellé Lola, megelőzve a kérdésemmel.
- Tévézek... - morogta fintorogva.
- Miért nem alszol? - folytattam a faggatást, mire, mintha csak erre várt volna felült és a kanapé háttámlájára támaszkodott, hogy a szemembe nézhessen.
- Ha húsz perce lefekszem, tuti, hogy a nyögéseddel álmodok! - suttogta fenyegető hangnemben, majd vissza fordult. Lola hangosan felnevetett, én pedig csak felvontam a szemöldököm. - Túl vékonyak ezek a falak... - motyogta, már inkább csak maga elé.
- A te szád viszont túl nagy! Az ajtó pedig arra van! - fakadtam ki, miközben a szobája felé mutattam. - Most már egész nyugodtan mehetsz aludni! - erre szó nélkül felállt és durcásan bevonult a szobába. Én elfoglaltam a helyét a kanapén, Lolát pedig magamhoz húztam.
- Én szívesen álmodnék a nyögéseddel! - kuncogott halkan. Idegesen megforgattam a szemem és elfordítottam a fejem. - Bocsi! - simított végig az arcomon. Közelebb mászott hozzám és kényelmesen elhelyezkedett az ölemben. - Mi nem alszunk?
-A-a. Én nem vagyok álmos. De ha akarsz te menj nyugodtan... - nyomtam egy puszit a homlokára és azt vártam, hogy feláll, de ő csak még inkább hozzám bújt és a vállamra hajtotta a fejét.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés