- A szája olyan, mint a tiéd - pillantott rám Jenni, de azonnal visszafordult hozzá.Ha tehetné órákat töltene el ezzel, csak mosolyogva figyelné őt, ha hagynám.

 - A szeme pedig olyan, mint a csodálatos édesanyjának. Hihetetlen barna, Hercegnőm! - nevettem bele nyakába, kicsit kirázta a hideg, könnyed mozdulattal fordult meg karjaimban és játékosan vágott rá mellkasomra.Elkaptam mind a két kezét és szorosan tartottam magamnál, ő fújtatva próbált lehámozni magáról, csak úgy tépkedte az ujjaimat, de nem jutott semmire.

 - Add fel, kicsi vagy még ehhez - vigyorogtam szemtelenül. Egyenesen utálja, ha ezt mondják neki.

 - Shh - tette szája elé egyik szabad ujját, jelezve, hogy maradjak csöndben - Alig tudtam elaltatni őt. Már napok óta nem pihen eleget, de nem tudom, hogy mi az oka. Lehet, hogy fáj valamije? - nézett rám kétségbeesetten, hát ha én tudom a választ.

 - Semmi baja. nem látod, hogy mennyire nyugodt? - mutattam rá - Szerintem nem fog felébredni, de azért ne hangoskodj, édes. - vigyorogtam rá és megcsókoltam, majd az ágy felé kezdtem tolni, lelöktem rá és egész testsúlyommal ránehezedtem.Felnyögött, én pedig szájára tapasztottam a tenyerem.Lábát derekam köré fonta, édes mosolyt intézett felém és még szorosabban kapaszkodott belém, halk sóhaj szakadt fel torkomból, mire ő is számra tapasztotta apró kezét.Nevetve nyújtottam ki a nyelvem, mire tiszta nyál lett.Vágott egy furcsa grimaszt és nevetve törölte kezét a pólómba, legördültem róla és arcát kezdtem bámulni.

  - Nem sokára felébred - suttogta alig hallhatóan és már megint az ágy felé pillantgatott.Annyira ágaskodott, hogy oda lásson, hogy már attól kezdtem félni leesik.

 - Nem kell rá ennyire figyelni, kicsim.Már elmúlt egy éves, tud egyedül aludni - mosolyogtam rá - Aranyos, hogy ennyire félted őt.

 - Tudom - motyogta és lesütötte a szemét - nem tehetek róla, még mindig annyira pici.

 - Nézz rám - emeltem fel a fejét, így tekintetünk találkozott - Tudom, hogy mit érzel. Nem kell magyarázkodnod nekem, rendben? - suttogtam és lágyan megcsókoltam, amit egy édes kacaj szakított félbe.

 - Leskelődsz a szüleid után, hm? - nevettem fel, még mindig pár centire Jenni ajkaitól - A válasz természetesen igen. Az anyjára ütött, ismét. Ő is túl kíváncsi, de te fogod kordában tartani és a különböző nyakatekert kérdéseire válaszolni, szívem! - koppintottam kedvesem orrára, vigyorogva csóválta a fejét és kisétált a szobából.

A kiságy felé emeltem tekintetem, hatalmas boci szemekkel, nyöszörögve, egyik kezét felém nyújtva várta, hogy végre kivegyem és kedvére szaladgálhasson a lakásban.Mosolyogva kaptam ki onnan és figyeltem ahogyan két kezét a magasba emelve, egyensúlyozva totyogott el az ajtóig.Megkerülte Jennit, majd a lábánál megkapaszkodva vett újabb lendületet, megindult felém.A nagy lendület következtében az ölemben landolt, oldalánál megfogtam és párszor a levegőbe dobtam, majd csiklandozni kezdem.Nevetve tűrte, elől lévő két kis foga időnként felbukkant, úgy festett, mint valami apró nyuszi.Lábaimon egy hirtelen mozdulattal vetődött el, ijedten kaptam utána ne, hogy véletlenül leessen.Kapálózva feküdt a hátán, csillogó szemekkel méregetett.Mindig ezt csinálja, én pedig nem tudok mit tenni, csak mosolyogva pillantok az ismerős szempárba.Már csak a fényképezőgép kattogását hallottam, de egy végtelennek tűnő sorozatban.Fejcsóválva pillantottam fel Jennire, kezemben tartva kislányunkat indultam el felé és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.Mellé álltam, egyik kezemben a kicsit tartottam, másikkal átöleltem derekát, ő pedig a géppel bíbelődött.Elég érdekes kép készült rólunk, gyakorlatilag csak a gyermekünk nézett a kamerába, mind a ketten az előbb említett csodát figyeltük, mosolyogva, csillogó szemekkel. Tökéletes család, azt hiszem.. "

Amikor felébredtem a takaró félig a földön hevert, a hajam kócos és izzadt volt. A fejem szabályosan zúgott, de az egyetlen dolog ami különösebben meglepett, az érdeklődő arc velem szemben. Lola valószínűleg elég régen engem figyelhetett, kicsit ijedtnek tűnt.

 - Mi történt? - nézett rám kíváncsian - Arra ébredtem, hogy hangosan kántálod Jenni nevét. Újabb álom? - mosolyodott el halványan

 - Igen, valami olyasmi. - motyogtam - Egy elég furcsa álom, ami azt illeti. - nevettem fel

 - Mit álmodtál? - egyik kezével megtámasztotta fejét, szemét enyémekbe fúrta. Csöndesen várta, hogy végre belekezdjek, de amikor kinyitottam a szám egy árva hang sem jött rajta.Úgy éreztem, hogy ezt nem szabadna elmondanom neki, végül is csak arról álmodtam, hogy családom van, nélküle. Egy gyerekem, amire ő láthatólag nincsen felkészülve.

 - Nem érdekes - pillantottam rá - Már nem haragszol rám? - kérdeztem rá arra, ami valóban érdekelt. Azt hittem, hogy napokig nem áll majd szóba velem.

 - Nem, azt hiszem az egészet túlreagáltam - rántotta meg a vállát - Megijedtem a gyerek kérdéstől, de volt időm gondolkozni rajta. Teljesen igazad volt, ha majd itt lesz az ideje mindenképpen szeretnék egy kislányt. - mosolygott rám, közelebb mászott és egy apró csókot lehelt ajkaimra.

 - Jó éjt, Hercegnőm. - suttogtam. Fejét mellkasomra hajtotta, én pedig átöleltem derekát és így aludtunk tovább...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés