Negyvenkettedik r�sz

  2012.01.03. 22:46

- Olyan buta vagyok! - s�t�ttem le a szemeim es a gy�r� kish�j�n kiesett a kezemb�l. Az ujjaim ez�ttal szorosabban fontam k�r�, a fejem viszont a legkev�sbe sem akartam felemelni.

- Nem vagy az kicsim! Ne mondj ilyeneket. -  a keze nyugtat�an simogatta a h�tam, majd lassan elengedett. Az apro �kszert kivette a kezemb�l es megfontolt mozdulatokkal az �gy melletti kis szekr�nyre rakta. �ppen amell� a k�pkeret mell�, amib�l Jenni sz�dit�en boldog mosolya tekintett vissza r�m.

Hosszu id� �ta, mi�ta rendszeres l�togat�ja vagyok Kriszti�n szob�j�nak, egyszer sem l�ttam, hogy ez a f�nyk�p ne lenne ott. B�r l�ttam rajta, hogy nem sz�vesen tenn�, sz�mtalanszor megk�rdezte, hogy elt�ntesse e onnan, de soha nem k�rtem r�. 

A tekintetem megint percekig id�z�tt el a k�t f�lig �r� sz�jon, ahogy szorosan egym�sba kapaszkodva kacagnak �s mikor feleszm�ltem a gondolataimb�l, �szrevettem, hogy ez aggodalommal t�lti el Kriszti�nt.

- Biztos vagy benne, hogy nem zavar? - j�tt a megszokott k�rd�s�vel.

- Eg�szen biztos...de Krisz. Neked kell �rezned, hogy ott van e a helye, vagy nincs. - motyogtam, de k�zben megsimogattam a h�tat, b�ztat�sk�pp. �reztem, hogy eg�sz lassan felemeli a kez�t �s a k�p fel� ny�l, de v�gul nem mozd�totta el azt a hely�r�l, csak v�gig sim�tott rajta.

- Sajn�lom! - suttogta.

-Szerintem is ott a helye. - eresztettem el egy apr� mosolyt. � sem b�rta ki, hogy ne nevessen fel egy pillanatra, ezzel megt�rve a fagyos hangulatot. 

- Mi lenne, hogyha ezt a besz�lget�st holnap folytatn�nk �des? Mindkett�nknek aludnunk k�ne... - h�zott vissza a karjai k�z� �s lejjebb cs�szott, velem egy�tt. A mellkas�ra hajtottam a fejem, de azt�n lassan, m�gis �jra feln�ztem r�.

- Milyen napod lesz ? Elm�sz reggel? - m�r aut�matikusan elh�ztam a sz�m, arra gondolva, hogy biztosan dolga van, de � j�kedv�en r�m mosolygott.

- Nem! - h�zta ki mag�t b�szk�n. - Maradok, �s itt leszek, mikor fel�bredsz!

- Komolyan? �r�l�k neki, szeretlek! - nyomtam egy cs�kot a sz�ja sz�l�re. � m�g p�r m�sodpercig csukva tartotta a szem�t, hogy azt�n egy halk s�haj k�s�ret�ben m�g szorosabbra vonja az �lel�s�t.

- �n is szeretlek! - gyeng�den bele puszilt a hajamba, �s f�l k�zzel a l�mpa fel� ny�lt. S�t�ts�g t�lt�tte be a szob�t, �gy megakad�lyozva, hogy tov�bb b�muljam a sz�rk�s-k�k szemeit. A dolgok hirtelen, nagyon j� ir�nyba v�ltoztak, amit�l olyan izgatott voltam, hogy nem is gondolkodtam alv�son. Nem akartam megosztani Kriszti�nnal az eff�le gondjaimat, mert rajta l�ttam, hogy perceken bel�l elalszik.

(...)

 

- kicsim, ebren vagy? - szolongattam gyengeden. kisse mocorogni kezdett, de vegul nem nyitotta ki a szemet. tehetetlenul ultem folotte, csondben tanulmanyozva az arcat. annyira turelmetlen voltam, azt akartam, hogy keljen fel es foglalkozzon velem, viszont ezert nem ebreszthettem fel. beleszagoltam a kezemben tartott bogrebe, majd ovatosan leraktam a szekrenyre. vissza csusztam melle, a meleg takaro ala es atkarolva a derekat, a parnaba furtam a fejem. tulajdonkeppen en is faradt voltam, de orultem neki, hogy en kelthetem a szerelmemet, viszont ha ujbol elalszom ez nem valosul meg. sohajtva szegeztem faradt tekintetem a plafonra, majd lassan lehunytam a szemeim.

mikor legkozelebb kinyitottam, idegesito fenysugar csapott az arcom kozepebe. azonnal az ablak fele fordultam es morogva vettem tudomasul, hogy nincs lehuzva a redonyom. 

- krisz... - dunnyogott mellettem halkan, egy edes hang. 

- jo reggelt hercegno! - mosolyodtam el, mikozben raneztem. az o arcat is megvilagitotta  a fuggony resein beszurodo napfeny, bar en  ennek csak orultem. mintha csak reflektorfeny vilagitana ra, ezzel kiemelve a tobbi jelntektelen dolog kozul.

percekig tanulmanyoztam az arcat, de aztan lassan ebredezni kezdett, igy inkabb.arra figyeltem, amit mond.

- jo reggelt kicsim! - mosolygott ram almosan. rogton a karjaimba zartam apro testet, majd egy rovid csokot adtam neki. 

- hoztam neked reggelit, kersz? - kerdeztem szorakozottan. o kinyujtotta felem a kezet, arra varva, hogy segitsek neki felulni. egy konnyed mozdulattal felhuztam, es meg mindig vartam a valaszat.

- persze, de gyere velem! - pattant fel jokedvuen es mar ki is viharzott a szobabol. vigyorogva megforgattam a szemem, de mar en is a konyha fele tartottam, ot keresve.

Ott nem tal�ltam meg, ez�rt tan�cstalanul k�rbefordultam a tengelyem k�r�l, mintha ett�l b�rmi v�ltozna. Egy m�sodperc m�lva m�r kisfi�san kiab�ltam  a leveg�be, mik�zben csak �gy �ssze-vissza kezdtem s�t�lgatni a lak�sban. Mivel nem volt t�l sok lehet�s�g, a f�rd� fel� indultam, ahonnan r�gt�n j�tt is a v�laszt.

- Mit csin�lsz? - rontottam be hozz� vigyorogva. Odamentem hozz�, �s h�tulr�l �t�leltem. � feln�zett r�m a t�k�rben �s felnevetett.

- F�s�lk�d�k. - k�z�lte egyszer�en, b�r egy�rtelm� volt. Igaz�b�l valami izgalmasabb dologra sz�m�tottam, mikor megbizonyosodtam r�la, hogy a f�rd�szob�ban van, de �gy sem voltam csal�dott. Lassan pr�b�ltam a tudt�ra hozni a sz�nd�kaim, p�ld�ul bele cs�koltam a nyak�ba, a tenyerem pedig m�g mindig a has�n volt, de m�r a p�l�ja alatt.

- A-a. - billegette a fej�t, mik�zben megfordult �s feln�zett r�m. A nyakam k�r� fonta a karjait, mire az �n ujjaim a fenek�re v�ndoroltak. Tudatlan arccal meredtem r�, mintha nem sejten�m, mire c�loz. - Tudom mire k�sz�lsz!

- Nem tudom, mir�l besz�lsz! - v�dekeztem hevesen, csakhogy t�l gyorsan v�laszoltam ahhoz, hogy hihet� legyen. A j�t�kom elvesztette az �rtelm�t, �n pedig hangosan nevetni kezdtem. V�g�l csak egy huncut mosoly maradt az arcomon, ezzel fenttartva az �rdekl�d�s�t.

- Akkor j�, mert �gysem j�tt volna be! - suttogta a sz�mba, majd egy hossz� puszit nyomott r�. Elindult kifel�, de m�g �t k�zben elkaptam a kez�t.

- Zuhanyzol velem? - pr�b�ltam vissza cs�b�tani, de tov�bb mosolyogva megr�zta a fej�t.

- Addig megcsin�lom a reggelit. - mondta �s m�r el is t�nt a csukott ajt� m�g�tt. Halkan fels�hajtottam, de tudtam, hogy �gysem adom fel a c�lom, m�r csak az�rt sem, �t pedig hal�lra fogom ideges�teni, am�g meg nem kapom, amit akarok.

Tulajdonk�ppen nem terveztem zuhanyozni, esetleg vele, de ha m�r �gy alakult gyorsan lekapkodtam magamr�l azt a kev�s ruh�t, amiben aludtam �s forr�ra �ll�tottam a v�z h�m�rs�klet�t.

Nagyj�b�l 10 perc m�lva vissza is t�rtem Lola mell�, aki m�r t�ny�rokra rakta azt a halomnyi p�ks�tit, amit hoztam �s mindkett�nknek t�lt�tt k�v�t �s �d�t�t is.

- �des figyelj... el kellene mennem ma t�ncolni. D�ki�kkel... J�ssz velem? - faggat�ztam �vatosan. Az �lemben �lt, f�lig fekve a kanap�n, kez�ben pedig egy nagy t�lc�val, amir�l mindketten ett�nk. H�mm�gve megvonta a v�ll�t, mert �ppen tele volt a sz�ja egy nagy, sz�nes, cukorm�zas f�nkkal. Am�g � a sz�m�ra kiss� nagy falattal k�szk�d�tt, �n v�gig a sz�mat eltakarva nevettem.

V�g�l, mikor siker�lt egy kicsit lenyugodnom megsimogattam az arc�t �s nyomtam egy puszit az orr�ra.

-Megyek! - motyogta, m�g f�lig durc�san, f�lig m�r �desen mosolyogva.

- J�l van, akkor k�sz�lj el �s mehet�nk is! - fogtam a kezeim k�z� az arc�t. Ezt a r�vid mondatot, v�gig a szem�be n�zve mondtam el, mintha valami komoly dologr�l besz�ln�k, miel�tt pedig elengedtem,lassan megcs�koltam. Ez�ttal tov�bb tartott, �s szenved�lyesebb volt. A nyelvem percekig t�ncot j�rt a sz�j�ban, a kezem pedig a test�n. Alig akartam elengedni, de � apr�t nevetve kibontakozott az �lel�semb�l �s elt�nt k�sz�l�dni.

 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.