Már 2 hét telt el azóta a nap óta, de mintha csak tegnap lett volna. Csak az jár a fejemben ahogy megfordulok és ő mosolyogva indul felém. 1 hete volt a temetés de én még a sírjára is alig bírtam rámézni. Napokig csak a zongora elött ültem és írtam a dalokat az utolsó pillanatról és az együtt eltöltött időről.
Annyira belemerülltem ,hogy észre sem vettem a vállamat veregető kezet. Bár nemtudtam ki lehet nem volt kedvem senkivel beszélgetni aki nem ő. Nagy nehezen megfordultam. Düki és Andris állt elöttem.
- Hello Krisz - mondták egyszerre, én erre csak bólintottam.
- Részvétem haver - Mondta Düki - nagyon szerettük őt - szólalt meg Andris is.
- Kössz. - feleltem unottan.
- Ne csináld ezt haver, ezt Jennifer sem akarná.
- Jólvan, jólvan, de mért jöttetek?
- Azért, hogy felvidítsunk , gyere velünk este a Peachesbe. - felelték vigyorgova.
- Most nincs kedvem fiúk. - válaszoltam egyszerűen
- Deháát.. - kezdte Düki, de Andris leintette. - Hagyd még nem áll készen..
- Köszi - mondtam
Ezután végre elmentek én pedig újra átadhattam magam a dalnak..
                                                                           _._

Nem sokkal késöbb újra Andrisék jöttek be:
- Figyu...Orsi kérte, hogy szóljunk. Lesz reggel egy interjúd. Üzeni, hogy neharagudj ez az egyetlen amit nem tudott lemondani.
- Micsoda??? - döbbentem le - Nem, az nemlehet.
- Sajnálom haver de muszály. - vígasztalt Düki - Tudom, hogy most egy rakás kérdés hiányzik a legkevésbé. De ha akarod akár veled is mehetnénk....
- Köszi srácok.

                                                                          _._

Reggel elég rosszkedvűen keltem, nem volt kedvem vigyorogni és idióta kérdésekre válaszolgatni mért vagyok eltűnve és hasonlók.. Azért örültem, hogy Andirs és Düki is ott lesznek velem, reggel hívtak, hogy Ördög Nóri lesz a műsorvezető.De még ez sem érdekelt különösebben. Nagynehezem felöltöztem és elindultam, út közben még felvettem Andrisékat.Mikor odaértünk a Reggeli stúdiójába mindenki nagyon kedvesen fogadott minket. Én csak próbáltam bályosan mosolyogni... egész könnyű volt.egész addig....
- Sziasztok fiúk köszöntünk itt a Reggeli-ben. Krisztián mi történt veled mostanában? Eltűntél...
Számítottam erre a kérdésre ,mégis ettől féltem a legjobban.Nemis igazán tudtam mit válaszoljak, ezért inkább tettem a hülyét:
- Nem tudom miről beszélsz, pörögnek a dolgok ha kívülről nem is annyira látszik. Nem vagyok eltűnve csak épp most erre a részre feküdtünk rá jobban. - vigyorogtam töretlenül.
Düki  elismerő mosolyt küldött felém, és én megpróbáltam viszonozni.
- De ha jól tudom a lemezednek Novemberben kellett volna megjelennie, és nagykoncertet is terveztek.
- Jól hallottad, ezzel valóban elcsúsztunk egy kicsit ,de folyamatosan dolgozunk rajta. Düki és Andris készíti a koreográfiákat , mi Pixával gyakorlatilag a stúdióban élünk...szóval van dolgunk bőven. - hazudtam továbbra is.Éreztem, hogy már nem sokáig bírom így. Legszivesebben kiordítottam volna magamból. Hogy semmi sincs rendben, az életem romokban hever. Annakidején ilyenkor mindig Jenni adott nekem erőt, csak rámmosolygott és kész volt egy újabb dal. De most... semmi.
- Rendben szoval a rajongóid megnyugodhatnak. És mi a helyzet a magánéleteddel? - jajjjne!!!!! bármit csak ezt ne.. - Nem lehet, hogy van valami köze ehez a csúszáshoz?
- Igazságszerint van...de erről nem szeretnék beszélni. Az életemnek ez a fele csak rám, a legközelebbi barátaimra és a családomra tartozik. - szögeztem le.
- Úgy látszik valaki mégsem így gondolta. - szólalt meg egy férfi műsorvezető Nóri mellől.Eddig nem nagyon figyeltem rá ,gondolom valami új lehet aki még tanul mert most látom először. De mire gondolhat..?
- Micsoda?
- Azt hallottam egy elég megbízható forrásból, hogy nemrégiben nagy családi tragédia történt veled. Méghozzá a barátnőd halála. - mondta a férfi.
Nem. Ez nem lehet. Ki avathatta be a médiát? Bár ez már nemis fontos, a lényeg hogy tudják és már nem titkolhatom tovább. Nem lenne értelme
- Nos? - várta a választ tőlem Nóri?
- Nem tudom kitől hallhatott ilyeneket de... - próbált kimenteni Andris de én félbeszakítottam. - Ne nincs értelme - suttogtam, majd a kamera felé fordultam
-  Ez a hír teljes mértékben igaz. A barátnőm Jennifer akivel már mint sokan tudják két éve együtt voltam pár hete meghalt egy szerencsétlen balesetben. - mondtam. próbáltam határozott maradni - Az első és utolsó interjú amiben erről beszélek ez. Nem akarok több kérdést.. igen kiborultam.nagyon... hisz szerettem őt, sőt még most is ugyanúgy szeretem. Megrázott ami vele történt de igérem, hogy ez nem lesz hatással a munkámra és a zenémre.Ennyi volt ebből ami a nyilvánosságra tartozik és nem vagyok hajlandó semmilyen egyéb kérdésre válaszolni ebben a témában. - fejeztem be.
- Először is részvétem Krisztián - szólt Nóri
- Köszönöm.
- Hát sajnos az időnk lejárt és a fiúknak mennie kell. Ahogy Krisztián mondta sok a dolguk és mi is kérünk titeket, hogy ne támadjátok le a kérdéseitekkel. Ez csak rá tartozik. A holnapi adásban.....  - a többit már nem hallottam ugyanis kirohantam a stúdióból, a fiúk utánam.
- Jól vagy haver? - aggodalmaskodott Düki - ennek nem szabadott volna kitudódnia!
Csak bólintottam.Nem kérdezgettek többet amiért nagyon hálás voltam nekik. Hazadobtam őket, majd száguldottam a stúdióba a kedvenc zongorámhoz. Szerencsére Pixa nem volt bent így egyedül lehettem. Nem akartam gondolkodni csak zongoráztam..és írtam... Jenniferről...