Egész nap a stúdióban voltam,elkészültem a dallal és elindultam haza.Orsi az ajtóban várt rám.

-Kölyök beszélnünk kell-mondta idegesen...mormoltam valamit és beengedtem a lakásba.

-Ebből elég,szedd össze magad....csak ülsz a zongora előtt és írod a bugyuta dalaidat ahelyett hogy eljárnál a fellépéseidre.

-Milyen bugyuta dalokról beszélsz??-ordítottam rá,ő rémülten nézett rám

-Ezt a dalt felénekled Lolával-mondta egyszerűen és kisétált az ajtón.

-Haver,ez meg mi volt?-jött ki Tomika...megrántottam a vállam és bementem a szobámba

Hogy kérhet ilyet tőlem Orsi?..Ezt nem tehetem..Ez Jennifer dala,neki írtam és senki más nem énekelheti el...Tárcsáztam Lolát

-Hali Krisz..mi újság?-kérdezte vidáman

-Te tudtál erről?-estem neki

-Mégis miről beszélsz?-értetlenkedett

-Hát a dalról,mi másról?

-2 perce tudtam meg,orsi hívott-én dühösen közbevágtam-Szó sem lehet róla,ezt csak én énekelhetem és senki más...

-Tudom mit érzel..megpróbálok beszélni Orsival

                                                            Lola szemszöge

Felhívtam Orsit

-Jóestét,Vermes Orsolya

-Lola vagyok,figyelj ez a dal mégsem olyan jó ötlet..még mindig maga alatt van és ez a dal nagyon fontos neki.

-Nem érdekel,ezt a dalt akkor is megcsináljátok!-csapta le a telefont

                                                            Krisztián szemszöge

Egész éjszaka nem aludtam semmit,egy idő után meguntam tomika hangos horkolását hallgatni és elmentem sétálni...csak agyaltam és végig Jennifer utolsó szavai jártak a fejemben:

Ahogy a kezét szorítottam és azt mondja:-Nagyon szeretlek és szeretném ha továbblépnél-ezután a gép pittyegése hallattszott...visszatértem a jelenbe

Döntöttem..elővettem a telefonom és tárcsáztam Orsit.