-Oké,hát akkor...ülj le-nyögtem ki végül.Leült aztán elkezdtünk enni.

-Mivan veled mostanában?-kérdezte

-Semmi különös-próbáltam meggyőző lenni,bár ő nem hitte el

-Biztos minden rendben Krisz?

-Fizikailag rendben van csak..hiányzik nekem,Ő volt az életem-mondtam őszintén

-Tudom,megértelek..de tudod,hogy ő is azt akarja,hogy továbblépj-próbált vigasztalni

-De én nem akarok tovább lépni,vissza akarom kapni-mondtam keservesen és a végét már suttogtam..de tudtam hogy meghallotta mert felállt,odajött hozzám,én pedig hagytam,hogy átöleljen.Úgy gondoltam neki elmondhatom amit még senkinek.Jeniferrel vártuk a megfelelő alkalmat hogy elmondhassuk,sajnos ez már nem történik meg,de attól még elmondhatom egy igaz barátomnak..

-Van valami amit elszeretnék mondani..Ő eleresztett majd visszaült a helyére.

-Mint tudod Jenifer és én 2 éve voltunk együtt-fájt erről beszélnem,ezt ő is látta bíztatásul megszorította a kezemet-Úgy döntöttem megkérem a kezét épp azon az estén..

Döbbenten nézett,mégis megértően.Bizonyára meglepte hisz erről senkinek sem beszéltem.

-Ezt nem hittem volna-mondta

-Várj még van itt valami...Az eljegyzés után akartuk bejelenteni,hogy terhes...-mégnagyobb meglepődöttség látszott rajta

-Tényleg nayon sajnálom ami történt,bárcsak tehetnék valamit hogy jobban legyél-nézett a szemembe

-Bárcsak így lenne..bárcsak eltudnám engedni,de nem megy..próbálok nem gondolni rá és részben sikerül is,de tudatalatt bennem van...annyira szerettem őt-mondtam könnyes szemmel

-Krisz,nyugi,én mindig itt leszek neked-most erre volt szükségem

-Köszönöm-feleltem hálásan...induljunk a stúdióba Pixa már biztos vár ránk.Felálltunk majd kb 15 perc múlva oda is értünk.Köszöntünk majd megkezdtük a munkát.Lolával könnyű volt együtt dolgozni,a szünetekben jókat beszélgettünk,ő tényleg megértett.Elkészült a szám,sokat járunk együtt fellépni,megcsináltuk a klippet..Már sokkal jobban voltam,már kitudtam zárni a fájdalmat és normális életet élhettem,bár ha egyedül voltam mindig eszembejutott milyen volt a hangja,a nevetése...Még mindig üres voltam belül,de már nem olyan egyhangú és unott.megint elkezdtem élni...De minden lányról ő jutott az eszembe,mindig felfedeztem a közönség soraiban valakit aki hasonlított rá,ilyenkor legszívesebben elfutottam volna és magam mögött hagytam volna mindent,de nem tehettem...