Tizedik rész- A randi:

- Igen?
- Szija kölyök. Van kedved este premierre menni? - szólt bele a telefonba Orsi.
- Őő, azthiszem..
- Oké 7-kor az Arénában. Hozhatsz is valakit.
- Jolvan ott talizunk.Csáó! - majd kinyomtam. Azthiszem itt az ideje a randinak.
- Ki volt az édesem? - jött oda hozzám Merci, majd elkezdett ölelgetni. Oké, ezt nem fogom egykönnyen megszokni.
- A menedzserem. Meghívtak egy mozipremierre estére. Eljössz velem? - kérdeztem
- Mozipremierre? És lesz ott egy csomó sztár, és fotós? - csillant fel a szeme.
- Háát... igen. - mondtam. Nem tetszett, hogy ilyeneket kérdez.
- Persze menjünk. - mosolygott
- Gyorsan eltelt a délután, Tv-ztünk és beszélgettünk egy kicsit. Néha kijött Tomika is, de amint ránézett Mercire inkább sietett vissza a szobájába. Éreztem, hogy szívesen megmondaná a véleményét róla.
Már negyed 7 múlt, mikor Merci még mindig a fürdőszobában készülődött. Odamentem az ajtóhoz és kopogtam.
- Szíveeem.. el fogunk késni.
- Megyek! - szólt ki, majd kilépett az ajtón és elkezdett csókolgatni. Hátrébbléptem és végignéztem rajta. Miniszoknya, magassarkú és full smink.
- őhhm.. jól nézel ki. - mondtam végül
- Köszi.
- Akkor induljunk...
Gyorsan elköszöntem Tomikától, majd lementünk a kocsihoz és végre elindultunk. Épp, hogy odaértünk 7-re és Orsi már kicsit ideges volt.
- Hello kölyök, már kezdtem azthinni, hogy... - ekkor felnézett és észrevette amint Mercivel kézenfogva állunk elötte - Óóó.. szóval ő az új barátnő. Tomi mesélt róla. Szia Vermes Orsi , a kölyök menedzsere vagyok. - nyújtotta a kezét
- Aha, szija. - viszonozta - Én pedig a barátnője. - mondta majd látványosan magához húzott.
- Jólvan, szerintem menjünk be. - szóltam közbe. Bementünk a terembe, ami már majdnem tele volt. Volt még két hely hátul a sarokban, ezért Orsi mondta, hogy üljünk oda, ő pedig leült pár sorral arébb Bence mellé.
Elkezdődött a film. Pár perccel késöbb észrevettem, hogy Merci feje pár centire van az enyémtől.
- Miaz cica? - kérdeztem. Egy ideig csak tovább nézett.
- Ja, semmi - válaszolt végül, majd megcsókolt, én pedig vissza. Elvégre, most a barátnőm. Adtam még egy puszit a szájára, aztán elhúzódtam. Erre csak vágott egy fintort, és ő  is visszafordult a filmhez.
Miután vége lett a filmnek megvártuk míg a legtöbben kimennek, majd mi is elindultunk kifelé. Természetesen a fotósok már az ajtóban megjelentek, a kamerák pedig a Merciével összekulcsolt kezemre fókuszáltak. Kint csináltak még pár interjút. Meg persze képeket arról, hogy Merci megállás nélkül ölelget. Beszéltem pár haverommal aztán hazamentünk. Azthiszem Merci nagyon élvezte ezt a nyüzsgést, én pedig már megszoktam.
Otthon mindketten gyorsan lefürödtünk, majd aludtam... volna, de ő elkezdte hátulról puszlgatni a nyakamat.
- Mi a baj? - fordultam szembe vele.
- Jóéjt puszit se kapok? - kérdezte
- Dehogynem - mosolyogtam , majd magamhoz húztam és megcsókoltam.
Erre ő is mosolyogni kezdett és visszafordult. Pár perc múlva már aludt is, nekem nem ment ilyen könnyen, de pár perc agyalás utánmár énis elkezdtem fáradtnak érezni magam, így hátulról átöleltem és így aludtunk el.
Reggel elég könnyen felkeltem, de Mercit nem akartam felkelteni, így inkább maradtam az ágyban és felmentem Twitterre.
Rengeteg képet linkeltek be nekem az esti moziról.. Ki ez a csaj veled? Hogy hívják? Jártok? Erre muszály lesz reagálnom...
" Igen ő a barátnőm. Mercinek hívják és nagyon aranyos lány..:) " - írtam. Alig egy perccel késöbb Tomika is kiírt valamit.  :
" @ederkrisztian Az oroszlán is aranyos állat, de ne vidd haza.... "
Erre most mit írjak...? De amiért elkezdtem agyalni, Merci mocorogni kezdett mellettem, majd felébredt.
- Jóreggelt, hogy aludtál? - kérdeztem és nyomtam egy gyors csókot a szájára
- Hmm.. egész jól - mosolygott
- Kölyööökk..! - nyitott be hozzám hirtelen Tomika
- Ó bocs nemtudtam, hogy ez is ittvan. - bökött Merci felé
- Van neve is. -morogtam, de ő szó nélkül kiment.
- Ez nem normális - állapította meg Merci
- Á, ő már csak Tomika...
- Te ezzel laksz együtt?
- Általában nem ilyen nyűgös, de most valami baja van velem. - magyarázkodtam
- Aha. Nem megyünk ma valahova édes? - kérdezte miközben elkezdett simogatni.
- Nemtudom, hogy te hova mész, de nekem koncertem lesz...
- Nemáár - nyavalygott.
- Héé, a fellépéseket nem én szervezem. De estére már itthon vagyok. - mondtam.
- És én addig mitcsinálok itt egyedül?
- Nem leszel egyedül, itthon lesz Tomika. Legalább megismeritek egymást. - próbálkoztam, de látszólag csak rontottam a helyzeten.
- Képes lennél itthagyni, összezárva ezzel a szerencsétlennel? - esett pánikba.
- Tomika nem szerencsétlen... - kezdtem, de nemtudtam befejezni, mert hátradöntött az ágyon és szorosan a számra tapadt. Sokáig csókolóztunk, de eszembejutott, hogy le kéne állni mert Tomika bármikor visszajöhet.
Óvatosan elhúzódtam Meercitől, és meglepetésemre már mosolygot.
- Na ittmaradsz velem? - nézett a szemembe.
- Hát nem is tudom...
- Naa.. cicaaa - nézett rám édesen
- Jolvan, legyen. Maradok. De mit mondjak Orsinak?
- Dejóó - ugrott a nyakamba - Amúgy nemtudom, mondd, hogy beteg vagy.
- Okés, akkor essünk túl rajta.....