Tizenegyedik rész2010.09.28. 22:49, take-my-back
Új lakótárs..?
...Megkönnyebbülten mentem vissza Mercihez.
- Orsi lerendezve. - vigyorogtam - A mai nap csak a miénk. - bújtam vissza mellé
- Szuper. És mit csinálunk? - kérdezte
- Háát.. amit szeretnél.
- Vásárlás? - nevetett
- Simán. - feleltem
- Komolyan? - nézett rám furán.
- Aha. És kell nekem is egy új Supra. - erre már ő is mosolygott
- Szeretlek kicsim. - mondta. Hoppp, ez váratlanul ért.
- Ő.. izé, énis - nyögtem ki végül. Ezután nem szóltunk semmit, már kezdett egy kicsit kínossá válni.
- Szomjas vagyok. - törte meg a csendet
- Hozok inni. - álltam fel
- Oké.
Kint a konyhában Tomika üldögélt. Persze amint meglátott egyből nekem esett.
- Elment máár???
- Mii? Ja, nem még ittvan. Sőt itt is marad. - jelentettem ki
- Szuper. Ez a csaj... kiráz a hideg amikor rámnéz. Mint valami fújtató kismacska. - akadt ki
Én csak ledermedve álltam elötte. Alig bírtam visszatartani a vigyoromat.
- Utálom a macskákat! - fejezte be. Itt már nem bírtam tovább, a hasamat fogtam a röhögéstől. Tomika csak értetlenül nézett rám.
- Mivan veled? Egyébként is neked nem koncerten kéne lenned? - jutott eszébe. Erre nem gondoltam...
- Háát.. - dadogtam - Gondoltam együtttöltök egy napot Mercivel és...
- Haveer, kímélj meg a részletektől! Bár ennyierővel már azok közül is hazahozhattál volna egyet akiket én szerveztem be neked. Amugy Orsival mivan? Csakúgy elengedett szerelmeskedni egy kicsit? - vonta fel a szemöldökét.
- Igazából aztmondtam neki, hogy beteg vagyok. - válaszoltam egyszerűen
- Haver, ez durva! - nézett rám nagy szemekkel - Najó nekem8, de én semmiről nem tudtam.
- Oké. - mondtam, ekkor Merci jött ki, már felöltözve. Odajött és megcsókolt.
- Fhuu... én lépek. Csháá haver. - menekült ki Tomika
- Cső.
- Na mehetünk? - nézett rám Merci
- Persze, csak felöltözök. - még mindig csak egy pink boxer volt rajtam, amiben aludtam.
Gyorsan elkészültem és belőttem a hajam, majd megcéloztunk egy nagyobb bevásárlóközpontot.
Kb 2 órája járkáltunk és Merci minden második boltba beráncigált, de én hősiesen tűrtem, és cipeltem még a szatyrait is. Végül amikor már kezdtem besokallni, felajánlottam, hogy üljünk be valahova kajálni.
- Jó de utána meg kell néznünk az alsó szintet. Ott a kedvenc boltom. - kezdte
- Oké, persze, de most együnk. - már farkas éhes voltam, mivel ma még semmit nem ettem
- Ezek a cuccok eléggé hízlalnak.. - nyafogott
- Kicsim rajtad úgyse látszana meg.. - nyugtattam , de még mindig fintorogva nézte az étlapot.
- Jólvan akkor menj át oda és vegyél magadnak valami salátát.. - mutattam egy másik étterem felé, nem messze tőlünk. Elővettem a tárcám és a kezébe nyomtam egy kis pénzt, majd odahajoltam és megcsókoltam. - Menj!
- Okés - állt fel végül
Mire visszajött valami saláta féleséggel, már elöttem is ott volt a kajám. Elkezdtünk enni, és közben dumáltunk. Egyszer csak egy ismerős arcot pillantottam meg, és vidáman integetni kezdtem, mire ő odajött az asztalunkhoz.
- Szija Lola! - mosolyogtam
- Szijasztok - köszönt, majd nekem adott két puszit
- Ő itt Merci, Merci ő Lola. - mutogattam
- Aha, emlékszem. - mondta Lola, rámosolygott Mercire, de rögtön el is fordult. Az arca kísértetiesen hasonlított Tomikáéra, mikor Merciről beszéltünk. - Neharagudjatok, de rohanok. Krissz kell valami a boltból?
- Micsoda? - értetlenkedtem
- Mindegy - legyintett - otthon talizunk, szijasztok
- Ez mivolt? - nézett rám Merci
- Fogalmam sincs... na mindegy. Menjünk, ezeket kiviszem a kocsiba. - mutattam a szatyorhalomra
- Jólvan, siess. - nyomott csókot a számra
Már visszafele sétáltam a kocsitól, mikor dobott egy sms-t, hogy hova menjek. Meg is találtam őt. Megfogta a kezem, majd elindult a szemközti bolt felé.
- Dehát ez egy fehérnemű bolt. - állapítottam meg
- Igen, és már kinéztem magamnak egy cuki szettet, de látnod kell mielött megveszem. - lelkesedett
- Cica nemáár... - ellenkeztem - Biztos tetszeni fog, majd otthon megmutatod.
- De Krissz ezt látnod kell.
- De ez tök gáz.. - nagynehezen rábeszéltem, hogy menjen be egyedül, és válasszon magának, még valamit. Na nem mintha a fehérnemű bemutató ellen lett volna bármi kifogásom, de amilyen szerencsém van épp erre járt volna egy kósza fotós, és mehetnénk megint a napiszarra.
Úgydöntöttem ez úgyis sokáig tart, szóval elmentem cipőt nézni. Természetesen ahogy beléptem a boltba, szinte elájultam annyi jó cucc volt. Végül egy bronzos skytop mellett döntöttem. Az előző ilyenemet is imádtam, de már annyit hordtam, hogy eléggé szétment. Vettem még három egyforma Supra pólót is a srácoknak meg magamnak a koncertekre.
Fizettem, és siettem vissza Mercihez. Szerencsére ő is pont akkor jött ki.
- Megvettem. - tartotta maga elé a szatyrot.
- Én pedig vettem cipőt. Akkor mehetünk? - kérdeztem
- Asszem igen, de nekem még be kell ugranom az irodába.
- Oksa, elviszlek. - Merci olyan titkárnő féleség volt...
Már majdnem hazaértem mikor csörgött a telóm. Tomika volt az.
- Hali. Ott van még a szöszi? - kérdezte
- Nincs.
- Szuper. Figyu Lola egy ideig nálunk lakik. Valmit csinálnak a házában...asszem.Szóval felajánlottam, hogy hozzánk jöhet mert van hely bőven. - hadarta el.
- Hát jó.. bulizol ma este?
- Nem. De még nem is megyek haza, asszem edzeni is elugrok. - válaszolt
- Ha jól sejtem Lola otthon lesz...
- Gondolom. Mért? - kiváncsiskodott
- Hát semmi.. tudod ő még nemigazán tud Merciről.
- Ajjaj, lehet, hogy mégis inkább kiütöm magam estére. - hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Nemár, muszály segítened. - estem kétségbe
- Majd még átgondolom, na dumázunk...
- Cső
Ameddig hazaértem átgondoltam az egész napot. Be kell, hogy valljam Merci kicsit kényes. De azért még szeretem... azthiszem. Mindenesetre jó volt ez a nap együtt.
|