Éééés itt az új rész!

Hát szerintünk elég furára sikeredett, szóval ne lepődjetek meg.kicsit felforgattuk a dolgokat. 

Viszooont közkívánatra: kevés Mercii van benne:DDnajó nem.. amugyis ilyen lett volna.remélem örültök

______________________________________________________________________________________________________________________________

Én egész nap retusáltam, Merci pedig végig mellettem nyafogott, hogy mikor végzek már. Mikor végre kész voltam, még át akartam nézni pár új dalt, így leültem a zongorámhoz. Merci természetesen jött utánam. Ott ültünk a zongora előtt és hirtelen megrohamoztak az emlékek...
' Na játszol valamit? - mosolygott rám édesen.
- Persze kicsim. - Viszonoztam és elkezdtem énekelni:
 Ami pillanatra szólt az most évekre
Mélyen behatol minden rétegbe.
Te vagy az ellenszer a méregre...
- Hmm.. szép. - bólogatott vigyorogva Jenni.
- Annyira, hogy megérdemeljek egy puszit? - néztem rá boci szemekkel, majd csücsöríteni kezdtem.
- Nem is tudom... - gondolkozott el.
- Szóval játszunk? Hát jó. - mondtam. Hirtelen felkaptam és az ágyhoz cipeltem. Óvatosan letettem, majd én is fölé másztam. Puszilgatni kezdtem az arcát, aztán egyre lejjebb mentem, hirtelen megálltam és csikizni kezdtem.
- Krisz nemár! Ááá.. segítség. Hagyd abba! - ficánkolt a karjaim közt.
- Tudod nagyon édes amikor ilyen tehetetlen vagy. - nevettem.
- Az.. édes. Tudod te is nagyon az lennél, ha leszállnál rólam. Kényelmetlen. - villantotta rám gyönyörű mosolyát.
- Megkapom a puszimat?
- Na jó... - adta meg magát. Még közelebb húzott magához, majd egy lágy, de szenvedélyes csókot lehelt a számra. Elhúzódtam tőle és mélyen a szemébe néztem.
- Nem tudod elképzelni mennyire szeretlek.
- De, el tudom. - suttogta komolyan.
- Annyira jó, hogy vagy nekem... - mondtam miközben melléfeküdtem és a mellkasomra húztam. Utána már nem beszéltünk, csak csöndben feküdtünk egymás mellett.
Valószínüleg el is aludhattunk, mert a hangos ajtócsapkodásra riadtunk fel. Látszólag Jenni is épp most kelt.
- Mi volt ez? - motyogta ásítozás közben.
- Megyek megnézem.
- Én is megyek. - jelentette ki.
- Oké. - nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból, és mentünk a konyhába. Az asztalnál Tomika ült, arcát a kezébe temetve.
- Mi van haver? - kérdeztem csodálkozva, mintha nem tudtam volna. Ki kéne dobnia ezt a csajt... folyton csak idegeskedik miatta.
- Igazad volt, kár erre a csajra pazarolni az időmet!
- Mi történt, - érdeklődött Jenni együtt érzően.
- Valami modell pasival kavar. - morogta dühösen, de láttam a szemében mennyire szomorú. Szereti őt, akár hányszor csalja meg és akármilyen szemét is. Ez az a Tomi akit csak olyan kevesen ismerünk.
Jenni szó nélkül odament hozzá és szorosan átölelte...
- Nagyon köszönöm csajszi! Édes vagy. - mondta egy kis mosollyal az arcán. Eleinte kicsit fura volt, hogy a barátnőm és a legjobb haverom ilyen jóban vannak, de most már egyáltalán nem zavar. Jenni olyan Tomikának, mintha a kis húga lenne. Legalább van még egy ember aki majdnem annyira vigyáz rá mint én.
- Jól van, nehogy itt be depizzünk. Rendelek kaját, kell valami? - erőltetett mosolyt az arcára Tomika.
- Nem kell úgy csinálnod, mintha rendben lennél! Amúgy én pizzát kérek. - vigyorogtam. Ő bólintott és Jennihez fordult.
- Majd eszek az övéből. - felelte egyből.
- Oksa. - elment a telefonjáért, majd pár perc múlva visszajött. - Itthon maradtok ma este?
- Aha. - vágta rá Jenni mosolyogva. - Megnézhetnénk egy DVD-t .. - vetette fel az ötletét. Imádtam benne ezt a nagy lelkesedést.
- Jó ötlet kicsim. - nyomtam egy puszit az arcára.
- Én inkább kihagyom, köszi. - próbálta kihúzni magát Tomika.
- Dehogy hagyod ki! Filmet fogsz nézni velünk és még élvezni is fogod. - jelentettem ki határozottan. Képes vagyok akár lekötözni és beültetni a film elé, ha Jenni azt szeretné, hogy velünk legyen.
- Ugye tudod, hogy az, hogy most épp érzelmileg palacsinta vagyok, nem jogosít fel arra, hogy parancsolgass? - húzta fel a szemöldökét, de közben a nevetését próbálta visszatartani.
- Ugyan már haver... tudod, hogy nem azért csinálom. - vigyorogtam.
- Jól van, gyertek már srácok. - nevetett rajtunk Jenni is.
- Megyünk már! - kiabáltam utána.
- Bementünk a szobámba, mivel az ágyam elég nagy volt mindhárman leültünk, Jennit pedig az ölembe húztam.
- Így már jobb. - pusziltam meg. Közben Tomika berakta a filmet és visszaült mellénk.
- Én is kapok puszit? - tartotta oda az arcát vigyorogva.
- Tőlem biztos, hogy nem! - tiltakoztam.
- Akkor, majd én. -sóhajtott Jenni, majd odahajolt és adott neki egy puszit.
Megnéztük a filmet, közben megjött a kajánk is. Kicsit beszélgettünk, majd Tomika bevonult a szobájába, hogy kettesben lehessünk.
Jenni épp jött ki a fürdőből egy szál törölközőben. Átvette a hálóruháját, - ami összesen az én egyik pólómból állt. - majd bebújt mellém az ágyba.
- Ugye téged nem zavar, hogy ilyen közel állunk egymáshoz Tomikával? - nézett rám, kicsit félénken.
- Jajj kicsim, dehogyis. - simítottam véggi az arcán. - Megbízok benned és tudom, hogy csak engem szeretsz.
- Annyira imádlak! - csókolt meg.
- Én is téged..  '
- Hahóó.. Krisz. Mi a baj? - hadonászott a szemem elött Merci.
- Micsoda? Ja, aha...mit is mondtál cica?
- Csak azt kérdeztem, hogy nem akarsz- e játszani valamit.
- Ne haragudj kicsim, de nagyon fáradt vagyok. - hazudtam. Tényleg fáradt voltam, de nem ez volt az oka amiért nem akartam...
- Aludjunk? - kérdezte.
- Aha. - elvánszorogtunk az ágyig. Merci már fürdött, úgyhogy egyből befeküdt az ágyba. Én csak levettem a pólóm meg a nadrágom és melléfeküdtem.
- Jóéjt. - suttogtam és már be is fordultam a fal felé, de Merci közelebb csúszott és átölelt.
- Neked is édes.