Harmincnyolcadik rész2010.11.14. 09:59, take-my-back
- Kölyööök! - hallottam Tomika ordítását. Kinyitottam a szemem és a plafont kezdtem bámulni, majd oldalra fordultam. Csalódottan láttam, hogy üres az ágy mellettem. Valami rémlett, hogy Lolának korán el kell mennie, de azért elköszöntem volna.
Nagy nehezen kimásztam az ágyból és átmentem Tomikához. A gépnél ült és épp újra akart kiabálni.
- Kö...
- Hééé, itt vagyok! - nyűgösködtem. - Mi az?
- Unatkozok!
- Ennyi? - estem neki. - Ezért keltettél fel?
- Dél van ember. Csak figyelek rád, nehogy el lustulj. - röhögött.
- Nagyon kedves vagy, kösz. - morogtam és elterültem az ágyán. Fogalmam sincs mitől, de nagyon fájt a fejem. Lehunytam a szemem és próbáltam nem oda figyelni Tomika megjegyzéseire, miszerint biztos nem aludtunk eleget éjszaka...és hasonlók.
- Bár megértelek. Én is alig tudtam aludni Lolától... - mondta, mire kinyitottam a szemem és felé fordultam.
- Mi? - értetlenkedtem. Tuti, hogy most is csak szívat.
Ne mondd már, hogy te nem keltél fel rá. - döbbent le.
- Mégis mire?
- Lola egész éjszaka dumált álmában. - felelte morcosan. - Alig aludtam...
- Tényleg? - hogy lehet, hogy Tomika hallotta de én nem? ...Bár amilyen fáradt voltam tegnap este, felőlem bulizhatott is volna a szobában, akkor se kelek fel. - Na és mit?
- Haver, arra próbáltam koncentrálni, hogy ne halljam. - én erre nagyon nagy kutya szemekkel kezdtem rá nézni. - Hé, én nem ájulok el ettől. - nevetett ki, de én nem adtam fel. - Jól van már...elég! Többnyire csak a te nevedet ismételgette.
- De aranyos... - ábrándoztam.
- Ahogy hallottam ő annyira nem élvezte. - vigyorgott.
- Akkor is édes! - erősködtem.
- Na jó, mára elég a cukiságból. Mit csinálunk?
- Csinálunk? Együtt? - húztam fel a szemöldököm. - Ha csak nem te leszel a bikini modellem egy óra múlva, akkor semmit.
Nemááár...unatkozok. - nyafogott továbbra is.
- Oké, ezt már hallottam, de egész nap dolgozom. - mondtam és már álltam is fel.
- És én mit csináljak??
- Nem tudom. Találd fel magad, csak a ház legyen egyben még este is. - szóltam vissza az ajtóból, majd visszamentem a szobámba. Tomika jött utánam... - Te mit csinálsz?
- Elkísérlek! - vágta rá és egy elégedett mosoly terült szét az arcán.
- A fürdőbe?
- Dolgozni!
- Naa... azt nem! Itthon maradsz szépen. Nem jössz velem.
Próbálj meg megakadályozni. - vigyorgott az arcomba. Tudtam, hogy ezt a csatát elvesztettem.
- Jó gyere... csak hagyjál dolgozni. - adtam meg magam Tudtam, hogy úgysem fog békén hagyni. Gyorsan össze készültem és kis késéssel el indultunk a stúdióba.
Mikor odaértünk, már mindenki ott volt, bár a modellt még sminkelték...10 perc múlva, már el is kezdtük a fotózást, de elég lassan haladtunk.
- Áááá ez így nem lesz jó. Rosszak a fények...meg az egész! - borultam ki. - Fanni koncentrálj a kamerára! - mondtam a modellnek, mire ő csak Tomi felé fordult és rámosolygott.
- Tomika menj ki! - utasítgattam.
- Ne is figyelj rá...rossz éjszakája volt. - mentett ki a modellnél. tartottunk egy rövid szünetet, hogy mindenki összeszedje magát, aztán már gyorsan végeztünk. Nem tudom mi van velem, hogy ilyen ingerült vagyok, de nem is nagyon volt időm gondolkozni, mert indulnom kellett a suliba.
- A suliba is velem jössz? - kérdeztem Tomikát pakolás közben, bár sejtettem a választ.
- Persze! - vágta rá. Sóhajtottam egyet és kimentem a kocsihoz, ő pedig követett. - Milyen órád lesz?
- Kézírás, látványtan... - soroltam unottan, mire úgy nézett rám, mint egy idiótára.
- Öhhm...aha. Megtanulsz írni? - röhögött, még mindig értetlenül.
- Vicces vagy Tomika...egyébként nem kell tudnod mit jelent. Csak maradj csendben az órán.
- Okééé... - húzta el a szó végét, majd elkezdett a CD- im közt keresgélni.
- Neked meg van a CD -m? - kérdezte döbbenten, miközben felmutatta, Tényleg az ő lemeze volt, de arra is emlékeztem, hogy nekem nincs meg.
- Te hagytad itt múltkor. - motyogtam. Mikor a CD lejátszóm felé nyúlt, már féltem. Elindította és feltekerte, majdnem max hangerőre, én pedig vissza.
- Hééé... - kezdte és már nyúlt volna oda, de megfogtam a kezét.
- Fáj a fejem!
- Ez így nem mókás...unalmas vagy! - nyafogott, és én pont akkor le is fékeztem a suli parkolójában.
- Akkor mért jöttél el? - kérdeztem flegmán, majd kiszálltam. Nem colt kedvem, most Tomikával poénkodni. Ő is kiszállt és elém állt. Megpróbáltam ki kerülni, de nem engedte.
- Mi van veled kölyök?? - támadt le.
- Mondom, hogy fáj a fejem. - sóhajtott egyet, és visszament a kocsihoz, Behajolt és a kesztyűtartóban kezdett kotorászni. Mikor befejezte bezártam a kocsit, és kérdőn néztem rá. Ő a kezembe nyomott egy doboz Aspirint.
- Ezt is itt hagytam múltkor...
- Kösz. - motyogtam, de nem voltam biztos benne, hogy hallja. Elindultam befelé, ő pedig utánam. Ránéztem az órámra, és sietősre vettem, mivel kb egy percem volt odaérni.
Gyorsan bementünk a terembe, és leültünk leghátra. Pár másodperc múlva jött is a tanár és rögtön magyarázni kezdett. 3 perc után már fogalmam sem volt miről beszél... nem is nagyon érdekelt, de ahogy láttam nem voltam egyedül.
Nem vagyok egy nagyképű, de azzal tisztában vagyok, hogy enélkül a sok töltelék nélkül is elég jól csinálom, amit csinálok...
Nem sokkal később azt vettem észre, hogy Tomika bökdös.
- Mi az? - fordultam felé.
- Szétunom a fejem! Haver ez téged komolyan érdekel? - suttogta.
- Nem, egy kicsit se...de muszáj ezt is végighallgatnom. - feleltem.
- Aha... az jó. - ezzel véget is ért a társalgásunk. Tomika talált magának izgalmasabb elfoglaltságot...úgy két sorral előttünk, egy szőke lány személyében. Én először csak bámultam magam elé, majd mikor ezt is meguntam, elkezdtem a pad alatt Twitterezni.
" Kézírás óra.hihetetlenül érdekes... " ...majd írtam még egyet.
" Tomika elfoglalja magát :D :D :D "
Megnéztem a többi tweet -et is, de nem találtam semmi érdekeset. Megnéztem Lolát, és itt láttam két újat is.
" Egész nap pörgés.fellépés, suli, fotózás...hiányzik! :( "
" Nyugis este lesz.várom ;) "
Sejtettem mire utal ezzel, és nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el.
Kiléptem a netről és a telóm a zsebembe csúsztattam. A fejfájásom már elmúlt és a kedvem is kezdett jobb lenni. Ekkor rezegni kezdett a telefonom. Hallottam, hogy a tanár épp befejezi az órát, úgyhogy gyorsan kimentem a folyosóra és felvettem.
- Végre kölyök... később lesz még egy fotózás! - mondta Orsi, de közben furcsán jó kedve volt. Mintha épp valami csodálatos dolgot osztott volna meg velem.
. Micsoda?? De... - kezdtem, de nem hagyta, hogy befejezzem.
- Nincs de! Négyre legyél a stúdióban. - felelte vigyorogva. Legalábbis telefonon keresztül úgy hangzott. Mi történt Orsival?
Kimentem a kocsihoz, ahol Tomika már röhögcsélve várt rám.
- Te meg min röhögsz? - értetlenkedtem. - Mi van ma mindenkivel? - ő válaszra se méltatta, csak beszállt és nevetett tovább. Mire sikerült lenyugodnia, azt vette, észre, hogy a WestEnd parkolójában állunk.
- Mit csinálunk itt? - nézett körbe, csodálkozva.
- Kajálunk. - mondtam és már indultam is.
Ennyit arról, hogy jó kedvem lesz...és a közös estéről Lolával.
- Aztán én még megyek fotózni. Jössz?
- Nem. Dolgom van még... - mondta és rám villantott egy sunyi mosolyt.
Megkajáltunk a KFC -ben, hazadobtam Tomikát és már mentem is a stúdióba. Én sikeresen oda értem, viszont a modellre vártunk vagy fél órát. Egyre türelmetlenebb lettem. Nem elég, hogy elrontja az estémet a barátnőmmel, még késik is.
Hallottam, hogy nyílik az ajtó és rögtön kiabálni kezdtem.
- A pontosság neked luxus?? Tudod nem mindenki ér rá egész nap rád várni...
|