Negyvenharmadik rész2010.11.25. 20:54, take-my-back
Másnap mindkettőnknek több fellépése és elintéznivalója is volt, úgyhogy egész nap nem láttuk egymást,de délután együtt voltunk az interaktívban. Természetesen nem úsztuk meg az elmaradhatatlan kérdéseket... a kapcsolatunkról és a különböző pletykákról. De mindenkit megnyugtattunk, hogy minden rendben van köztünk, sőt még a fotómodellemmel sem kavarok. A VIVa előtt is vártak minket páran, úgyhogy még elég sokáig maradtunk.
Mikor végre hazaértünk, mindketten hulla fáradtak voltunk. Egyből a szobába indultam, szét akartam terülni az ágyon, magammal húzva Lolát is. Ő viszont állva akart maradni, ennek az lett az eredménye, hogy én a földön kötöttem ki, ő pedig rajtam. Mindketten nevetni kezdtünk. Gondoltam egyet és hirtelen megfogtam a derekát, ezzel közelebb húzva magamhoz és megcsókoltam. Nem nagyon volt kedvem elengedni. Sokáig szorosan tartottam, majd a nyakát kezdtem puszilgatni...pár perc múlva ő húzódott hátrébb.
- Ideje lenne felkelni innen. - nevetett. Körbenéztem és eszembe jutott, hogy még mindig a földön fekszünk.
- De nekem jó így! - nyafogtam. Erre fogta magát és leszállt rólam, de én elkaptam a kezét és magam alá húztam. - Hová készülsz?
- Héé, ez nem ér. El akarok menni fürdeni.
- Mehetek én is? - néztem rá édesen.
- Nem.
- Na, légyszilégyszi... - könyörögtem, de ő kihasználva, hogy nem erre figyelek, kimászott alólam, majd elindult a fürdőszoba felé.
- Ezért még kapsz. - kiáltottam utána, és hallottam, hogy nevet. Leültem az ágyra és felmentem Twitterre ' @Lxla készülj a bosszúra!:D :D :D ' - írtam ki. Még neteztem egy kicsit, majd Lola lépett be a szobába és leült mellém.
- Mit csinálsz? - nézett a telefonomra. Gyorsan leraktam, őt pedig az ölembe húztam.
- Semmit.
- Most már mehetnél fürdeni. Álmos vagyok... - mondta és ásított egy nagyot.
- még mindig nem akarsz velem jönni? - kérdeztem, miközben puszilgatni kezdtem.
- Menj már! - tolt el nevetve.
- Jól van. Sietek vissza, nehogy elaludj! - csókoltam meg még egyszer. Gyorsan lefürödtem és siettem vissza Lolához, de ahogy sejtettem már aludt. Annyira édes volt ahogy szuszogott, de eljött a bosszú ideje. Fölé másztam, majd hirtelen elkezdtem csikizni.
- Ááááá...Krisz nemár. Héé, hagyd abba. - próbált kimászni alólam, de én lefogtam.
- Mondtam, hogy kapsz még. - vigyorogtam, de végül megkíméltem neki.
- Most már aludhatok? - pislogott álmosan.
- Csak ha kaptam jó éjt puszit. - mondtam és odahajoltam hozzá. Ő a nyakam köré fonta a kezét és megcsókolt.
- Szeretlek. - nézett a szemembe.
- Én is szeretlek. - mondtam és még jobban hozzá bújtam. Végül így aludtunk el.
x x x
Mikor reggel felkeltem, Lola még mindig szorosan hozzám bújva aludt. Óvatosan feljebb csúsztam és megkerestem a telómat. Utána néztem, hogy mi a mai programom. Egy fellépés délután, és valószínűleg megint éjszakai retusálás. Zsír lesz. Előtte kitalálok valamit Lolával. Remélem ő is szabad délelőtt.
Miután már vagy fél órája így üldögéltem az ágyban, kezdtem unatkozni. Lassan kimásztam Lola alól, nehogy felkeltsem. Elmentem zuhanyozni, majd kerestem velemi reggelit. Zacskós leves....zacskós leves. Ez egy kicsit húzós lenne reggelire. Végül találtam egy doboz müzlit, ami valószínűleg Tomikáé, de még úgyis tartozik nekem...
Épp mikor leültem enni, Lola sétált ki a szobából kómásan.
- Jó reggelt kicsim. - vigyorogtam rá.
- Hello. - motyogta, majd odajött és nyomott egy puszit a számra.
- Mit csinálsz ma? - kérdeztem.
- Ő... leginkább semmit. - válaszolt, miközben ő is keresett magának valami ehetőt.
- Zsííír! Nem megyünk el valahova? - mosolyogtam, miközben odaléptem hozzá és magamhoz húztam.
- Okés, de hova?
- Nem is tudom...mehetnénk csak simán sétálni valahova, mondjuk ahol nincsenek túl sokan. - vetettem fel.
- Hmm... romantikus séta, veled? - nevetett. - Benne vagyok!
- Még szép.. - kezdtem piszkálni.
- Még mindig meggondolhatom magam. - figyelmeztetett.
- Nem fogod. - jelentettem ki. - Nem bírsz ellenállni nekem.
- Nem vagy te kicsit beképzelt szívem?
- Mért talán nincs igazam? - próbáltam játszani a sértődöttet, de alig bírtam ki, hogy ne röhögjek.
- Dehogynem! - erre mindketten nevetni kezdtünk, ami a végére már csókolózás volt. Aztán már azt vettem észre, hogy az ágyon fekszünk.
- Így se fogunk elindulni egyhamar... - húzódott el tőlem.
- Szerintem maradhatnánk is. - suttogtam a nyakába két puszi között.
- Na nem! Most már menni akarok. - mondta határozottan és felállt.
- Jól van, menjünk.
Gyorsan felöltöztünk és el is indultunk. Volt a közelben egy elég nagy park, ami nem nagyon zsúfolt.
Csak sétálgattunk és beszélgettünk, de mégis nagyon jó volt, mert Lolával voltam. Jól esett így kézen fogva sétálni, hogy nem kel titkolózni. Most már nem lovagoltak ezen. Mikor Jennivel összejöttünk, nehezebb volt. Mindig mindent tudni akartak, de egy idő után ezt is megunták, mivel nem csináltunk semmi olyasmit amiről pletykálhatnának... most pedig már meg se lepődtek, a rajongóim megszokták, hogy nem minden publikus a magánéletemmel kapcsolatban. Ha pedig van valami ami mégis, azt mindenképpen arról tudni fognak.
Mikor Lolával voltam, nem rágódtam a múlton, nem volt bűntudatom, hogy valaki mással vagyok Jenni helyett, mert tudtam, hogy ő is örülne nekünk. Bár Lolát az elején kicsit zavarta ez az egész, hisz a barátnője volt, de aztán szerencsére ő is belenyugodott.
|