Negyvennegyedik rész2010.11.28. 21:51, take-my-back
Fáradtan helyeseltem Orsinak a telefonba, bár többnyire fogalmam sem volt miről beszél.
- Na? - kérdezett rá valamire.
- Persze, igen az zsír lesz! - vágtam rá.
- Kölyök mi van veled?
- Semmi, mért?
- mert azt kérdeztem, mikor érsz haza. - felelte és éreztem , hogy kezd fogyni a türelme.
- Ne haragudj. Nagyon fáradt vagyok, egész nap rohangáltam.
- Oké tudom. Inkább hagyjuk, azt se tudod miről beszélek. Holnap hívlak! szia. - mondta és már le is rakta. Csak arra vártam, hogy végre otthon legyek és aludhassak, mert holnap ugyan ilyen sűrű napom lesz. Lolának megint éjszakai fellépése van, úgyhogy még ő se lesz velem.
Ledobtam magam mellé a telefonom és újra az utat kezdtem nézni, de egy lány épp akkor lépett az útra, mire én beletapostam a fékbe.
- Mi a...Basszus!! - pont lefékeztem a csaj előtt és ő is arrébb ugrott. Idegesen a hajamba túrtam, majd gyorsan kiszálltam és odamentem hozzá.
- Öhhm...minden oké? - kérdeztem óvatosan.
- Aha, asszem. Csak megijedtem... - dadogta és csak most nézett fel rám. - Te...te?! - mutogatott kikerekedett szemekkel.
- Jajj ne. Nem!
- SP - suttogta megsemmisülten.
- Az... biztos jól vagy? mert nekem... - kezdtem bele, de nem hagyott beszélni.
- Úristen, SP majdnem elütött. - mondta inkább csak magának. Most, hogy jobban megnéztem, maximum 15 lehetett. Azt se értettem, hogy mit kereshet ilyenkor egyedül az utcán.
- Na jó hazaviszlek, oké?
- Komolyan?? - csodálkozott a kijelentésemen. Igazából én sem voltam biztos benne, hogy jó ötlet...
- Igen, csak gyere. - sürgettem és beszálltam. ő remegve szállt be mellém és iszonyú óvatosan csukta be a kocsi ajtaját. - Merre laksz? - kérdeztem, de nem kaptam rá egyből választ.
- Ja... őő..a Blahánál. - nyögte ki végül, én pedig megfordultam a kocsival. csöndben ültünk egymás mellet. Ő engem bámult, én pedig az utat. Hirtelen csörögni kezdett a telefonom. Ránéztem a kijelzőre és láttam, hogy Lola hív. Kicsit haboztam, mielőtt felvettem, nem akartam túl sokat mondani előtte, de végül is úgy döntöttem nem érdekel.
- Szia kicsim, mi újság? - szóltam bele.
- Krisz... későn érsz haza? - kérdezte vidáman.
- Otthon vagy? - csillant fel a szemem és felgyorsítottam.
- Mindjárt.
- Sietek haza. De mi van a fellépéseddel? - nevettem.
- Átrakták holnapra...
- Zsíííír. Elintézek valamit és rohanok haza.
- Micsodát? - kíváncsiskodott.
- Majd elmesélem... - intéztem el gyorsan. - Szeretlek. - mondtam és le is raktam.
- Lola volt az? - kérdezte a lány bátortalanul. Eszembe jutott, hogy még a nevét se tudom.
- Ő. Hogy hívnak?
- Niki.
- Niki... - ismételtem. - Jó lesz ha kiraklak valami buszmegállónál? - kérdeztem.
- Persze az szuper, köszi. - megint kínos csönd következett, de pár perc múlva már oda is értünk és megálltam az egyik buszmegálló mellett.
- Öhhm köszi. - dadogott, miközben kiszállt.
- Nincs mit, és tényleg bocsi... - feleltem és már indítottam is a motort. Most, hogy tudom, hogy Lola is otthon van, egyből nem voltam olyan fáradt.
Fél órán belül otthon voltam, és egyből Lolát kezdtem keresni.
- Cicaaa... - ordibáltam körbe találomra. Rögtön jött is a válasz.
- Fürdőben! - kiabált vissza. Lerugtam a cipőmet és elindultam a hangja irányába Óvatosan benyitottam és megnéztem mit csinál. Egy szál törölközőben állt a tükör előtt és fésülte a vizes haját.
- Szia. - léptem oda hozzá. Hátulról átöleltem és megpusziltam a nyakát. ő elmosolyodott, letette a fésűt és megfordult.
- Hali. Milyen napod volt?
- Ne is kérdezd. Szörnyű... - siránkoztam és a vállára hajtottam a fejem, de rögtön arrébb is húzódtam. - Pfuuuj...tiszta víz lettem!
- Nem látod, hogy vizes a hajam? - nevetett, mire én durcásan kezdtem nézni. - Na kifelééé...gyorsan megszárítom és felöltözök.
Nem volt kedvem vitába szállni vele, úgyhogy inkább visszamentem a szobába és ott vártam rá. Pár perc múlva belépett a szobába, de még mindig törülköző volt rajta. Mikor megláttam, kérdőn felvontam a szemöldököm.
- Nem vittem ruhát. - válaszolt a kimondatlan kérdésemre. Oda ment a ruhás szekrényhez és kutatni kezdett, de én közben az ajtóhoz lopóztam és elfordítottam a kulcsot. Lola észrevett és felém fordult.
- mit csinálsz? - vigyorgott. Én csak oda mentem hozzá és átfogtam a derekát. - Így nem tudok felöltözni.
- Mért öltöznél fel? - kérdeztem és az ágy felé kezdtem lépkedni vele. Óvatosan lelöktem rá, majd fölé másztam. Végig puszilgattam az arcát, a nyakát, míg a törölközőbe nem ütköztem. gyorsan megszabadítottam tőle, majd folytattam...
x x x
Egyenletesen szuszogott a mellkasomon, nekem pedig nem volt szívem felkelteni, úgyhogy inkább megfogtam a telefonom és felmentem Twitterre.
Ledöbbenve néztem az egyik tweetet, amit nekem címeztek.
- Ez nem igaz! - mondtam ki hangosan, mire Lola is mocorogni kezdett.
|