Nem néztem rá, csak éreztem, hogy felkel rólam és engem bámul.
- Mi a baj Krisz? - kérdezte, mikor nagyjából magához tért. Én csak megráztam a fejem és olvasni kezdtem a válaszokat is. Gondolom sejtette, hogy a Twittert nézem, úgyhogy ő is felment és keresgélni kezdett.
- Mi ez? - fordult felém, mikor ő is megtalálta.
- Semmi. Nem fontos... - mondtam egyszerűen.
- Úgy tűnik valakinek az. - felelte. Én még mindig a telefont bámultam és még egyszer végig olvastam a tweetet.
                  ' @ederkrisztian köszi a ma estét.azt hiszem ezt sosem felejtem el:D<3 '
Ennél félreérthetőbben tényleg nem írhatta volna le a semmit. Rengetegen kérdezték, hogy most mi is van. Volt aki tényszerűen kijelentette és sajnálkozott, hogy szétmentünk Lolával. Azért ez már durva.
- Héé, Krisz! - hadonászott a szemem előtt Lola és kivette a kezemből a telefont.
- Ja, persze bocsi. Őőő..elütöttem egy lányt....majdnem! - tettem hozzá gyorsan, mire ő nagy szemeket meresztett rám.
- Micsoda? - sóhajtottam egyet és elmeséltem neki az egész estét.
- Ez komoly? - kérdezte, mikor már a hasát fogta a nevetéstől.
- Ne nevess. Mindenki azt hiszi, hogy megcsallak. - szóltam rá, de ő csak még jobban röhögött.
- Ez nem szép dolog Krisz! - mondta, mire én csúnyán néztem rá. - Jól van bocsi. Abba hagytam.
- Oké.
- Egyébként nem érdekel. - simogatta meg az arcom. - Ismerlek. Sőt, szerintem cuki, hogy hazavitted. - mosolygott rám és adott egy  puszit az arcomra.
- Csak ennyit kapok? - szomorodtam el.
- Csak ennyit! - vigyorgott.
Visszavettem tőle a telefonom és írtam pár tweetet, hogy egyértelmű legyen.
 ' hosszú nap..holnap még hosszabb.hmm... most egy kis esti chill @Lxla -val:))) Szeretlek(L) '
' miket gondoltok rólam gyerekek?:D :D sajnálom akinek csalódást okozok, de nem csalom a barátnőmet és nem is áll szándékomban! '
Közben láttam, hogy Lola is Twitterezni kezdett.
           ' itt ül mellettem @ederkrisztian és bele van bújva a telefonjába.cuki '
            ' azért most már észrevehetné, hogy én is itt vagyok:((féltékeny vagyok az Iphonejára:D '
Leraktam a telóm és odafordultam hozzá. Átöleltem és a hajába fúrtam az arcom. Becsuktam a szemem és mélyen beszívtam az illatát.
- Nem kéne csinálni valamit? - kérdezte. Én hátrébb húzódtam, hogy lássa az arcom és elvigyorodtam.
- De kéne! - vágtam rá. Pár másodperc múlva neki is leesett és nevetni kezdett.
. Jajj Krisz... azzal a lánnyal!
- Mit szeretnél, mit csináljak vele? - vontam fel a szemöldököm, még mindig vigyorogva.
- Krisztián! Ez komoly. - mondta, de közben a nevetésével küzdött.
- Jó, majd holnap! Nincs kedvem gondolkozni. - motyogtam és a párnámba temettem a fejem. Éreztem, hogy Lola hátulról átkarol, mire én megfordultam és a mellkasomra húztam. - Gyere ide.
Így összebújva aludtunk el.
Reggel felkeltem és kimentem a konyhába kávéért. Mikor ránéztem a telefonom órájára rájöttem, hogy már nincs is annyira reggel. Visszamentem a szobába és óvatosan Lola fölé másztam. Leültem a derekára és megsimogattam az arcát, de meg sem moccant. Nem adtam fel és puszikkal próbálkoztam, de még mindig semmi. Kezdtem kicsit morcos lenni...
- Héé, királylány! Kelj fel... - suttogtam lágyan a fülébe.
- Mmmm... - motyogott álmosan. Én nevetni kezdtem, de közben még mindig az arcát simogattam.
. úgy dorombolsz, mint egy kiscica. - vigyorogtam és nyomtam egy apró puszit a szájára, majd el akartam húzódni, de ő a pólómnál fogva visszahúzott. Hosszasan megcsókolt, majd lehúzott magára és csak átölelt.
- Mennyi az idő? - kérdezte, még mindig kómásan.
- Dél van.
- Nincs kedvem felkelni.! - siránkozott.
- Jajj kicsim...a kedvemért. - próbálkoztam.
- Jóóó...mindjárt.
- Tomika merre van? - kérdeztem. Csak most tűnt fel, hogy már este se volt itthon.
- Öhhm.. Snow-al mentek bulizni azt hiszem.
- Aha... akkor nem is várom.
Felálltam az ágyról és pont csörögni kezdett a telefonom. A konyhából jött a hangja, így elindultam oda.
- Igen? - szóltam bele.
- Kölyök. Na mi újság? Miről maradtam le? - kérdezte Orsi röhögve.
- Semmi fontosról...
- Mi ez az őrület a neten?
- Valaki bekavart. - próbáltam gyorsan elintézni.
- Tényleg találkoztál azzal a csajjal?
- Igen. - feleltem egyszerűen.
- És még fogsz? - faggatott tovább.
- Mi?? Dehogyis! - vágtam rá, mert már nem értettem miről beszél.
- Na mesélj, mit csináltál? - nevetett, én pedig belekezdtem és elmeséltem neki is, ugyan azt amit Lolának.
- Ez komoly? - kérdezte meglepődve.
- Aha. - feleltem unottan. - A kis csaj nagyobb sokkot kapott, mikor meglátott, mint a száguldó kocsitól.
- nem tudom kölyök...lehet, hogy Lolának igaza van és nem kéne ennyiben hagyni.
- Ne aggódjatok már. - ráztam le. - Megoldom.
- Hát jó, én rád bízom. Ma fotózás van. Egész délután...
- Mi? Milyen fotózás? Orsi nemár...légyszi..
- nem, ezt muszáj megcsinálnod. Fontos. Egy lányt fogsz fotózni és te is beállsz. Egy óra múlva legyél ott. Szia. - hadarta és le rakta.
- Szuper... - morogtam, majd vissza mentem Lolához. Ő már felöltözve ült az ágyon és rám várt. Mikor meglátott felállt és elém sétált.
- Na mi a mai program?
- Fotózás... - feleltem kedvetlenül, mire az ő arcáról is lefagyott a mosoly. - De velem jöhetnél! - tettem hozzá.
- Tényleg? - derült fel újra.
- Persze...úgy se nagyon volt kedvem az egészhez. De akkor induljunk, mert tuti dugó van.
- Oké.
Mire mindketten elkészültünk, eltelt fél óra, úgyhogy kicsit késve értünk oda.
- Krisztián igazán leszokhatnál már erről! - morgott a másik fotós, mikor bementünk, de mikor meglátta Lolát mosolyogni kezdett. - Juci, hát te? Rég láttalak.
- Ahaa.. - nézett rá Lola távolságtartóan. - Csak Kriszt kísértem el. - felelte és közelebb húzódott hozzám.
- Jól van. Krisztián szólj a modellnek. Hátul van... - utasított, de közben felém se fordult. Nem szívesen hagytam itt Lolát, de muszáj volt. hátra mentem az öltözőhöz és bekopogtam.
- Gyere. - szólt ki egy csaj kényes hangon. Benyitottam és mikor meglátott, észre vettem, hogy meglepődik. - Ohh... hello. Veled fognak fotózni? - jött közelebb kíváncsian. Én önkéntelenül is hátráltam egy lépést.
- Én leszek a fotós. És azt hiszem igen, velem fotóznak...
- Ezt azt hiszem élvezni fogom. - vigyorodott el és kisétált mellettem az ajtón. Egyébként se szerettem soha az ilyen, tipikus bombázó stílusú lányokat, és kifejezetten nem tetszett ahogy végigmért.
Erőt vettem magamon és vissza mentem a többiekhez. Nem néztem se a kollégámra, se a csajra, inkább egyből Lolához mentem. Magamhoz húztam és megcsókoltam. Mikor elhúzódtam még mindig nem engedtem el. A homlokának döntöttem a fejem és sóhajtottam egyet.
- Hosszú napunk lesz. - suttogtam neki.Nyomtam még egy puszit a hajába és magam után húztam az egyik székhez, ami a fotósnak, vagyis nekem volt oda rakva. Leültettem rá én pedig mellé álltam és szóltam a modellnek, hogy álljon be.