- Oké, kicsit jobban told ki a feneked. Így jó... - utasítgattam a modellt, aminek, mint közben kiderült Adri a neve. Már jó pár órája ment a fotózás. Közben Lolának le kellett lépnie valahova, de azt ígérte, hogy egy óra múlva visszaér.
- Na jó ez kész! Mi is kell még? - kérdeztem a közös fotókra utalva.
- Kellenek közös képek. Veled!
- Minek? . vetettem fel, ami a legjobban érdekelt. Még véletlenül se akartam, ennél közelebb kerülni hozzá.
- Ezt kérték... - vonta meg a vállát. Igen...tipikusan olyan volt akinek lediktálják, hogy mit kell csinálni, de fogalma sincs, miért és hogyan. Szóltam a másik fotósnak, hogy jöjjön és csináljuk meg azokat a képeket. Amúgy se szerettem vele dolgozni, de, hogy még engem is fotózzon....
- Krisztián figyelj már! - kiabált rám.
- Oké... - morogtam. Adri hátulról átölelt és a vállamra tette a kezét, én pedig próbáltam jó képet vágni hozzá.
- Legalább csinálj úgy mintha élveznéd! Álljatok egymással szembe.
Adri egyből mellém lépett és a pólómnál fogva húzott magához. Beletúrt a halamba, az arcomat simogatta..és hasonlókat csinált. Már a hideg is kirázott, mikor megérintett, de próbáltam tartani magam. Mikor a fotós szólt, hogy szünetet tartunk, lehunytam a szemem és megkönnyebbülve vártam, hogy Adri elengedjen. Levette a kezét az arcomról, de pár másodperccel később ugyan ott éreztem a lélegzetét. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy a szája egyre közelít az enyémhez. Az utolsó pillanatban elfordítottam a fejem, de ő fordult velem.
Erőszakosan eltoltam magamtól és úgy szólaltam meg.
- Barátnőm van! Állj le!
- És hol is van most a kis barátnőd? - kérdezte miközben próbált megint közelebb kerülni hozzám.
- Nem érted, hogy hagyj békén?? - kiabáltam rá, mikor végigsimított az arcomon.
- Itt a kis barátnője. - szólalt meg Lola az ajtóban.
- Kicsim... - indultam el felé gyorsan, majd átöleltem. Megkönnyebbültem, mikor éreztem, hogy nem tol el magától.
- Ribanc... - morogta mérgesen, én pedig erősebben szorítottam magamhoz.
- Héé, nyugi. - simogattam a haját.
- Jól van. Szeretsz? - kérdezte mosolyogva.
- Hát persze édesem, imádlak! - vágtam rá gondolkozás nélkül és megcsókoltam.
- Khhm.. - hallottam mögöttünk Adri hangját.
- Akarsz valamit? - kérdeztem, de nem fordultam oda.
- Folytatni kéne a fotózást.
- Látsz itt fotóst? - flegmáztam tovább
- Juciii... lennél olyan kedves, hogy szólsz Atinak? - kérdezte Lolát mézes-mázos hangon.
- Hát persze! De csak, hogy újra lássam, ahogy beégsz Krisz előtt. - felelte és egy önelégült mosoly terült szét az arcán. Én csak vigyorogva megcsóváltam a fejem.
(Lola szemszöge)
Hátra mentem és megkerestem Attila irodáját. nem volt nehéz, ugyanis összesen kettő volt. Bekopogtam, de meg sem vártam a választ és benyitottam. Semmi kedvem nem volt jópofizni vele...
- Juci...visszajöttél?
- Amint látod... Krisszék kezdenék a fotózást. - sürgettem.
- Mindjárt megyek. Te nem kérsz valamit? Kávé, vagy ilyesmi? - kérdezgetett.
- Semmit. Jössz?
- Persze. - mondta és el is indult, de mikor mellém ért megállt és egyre csak közeledett felém.
- Attila! - szóltam rá, de mire észbe kaptam a szája már az enyémen volt és erőszakosan csókolgatott.
- Engedj már el!! - kiabáltam, mikor a kezét a fenekemre csúsztatta.
- Nemár... - motyogta a nyakamba. Próbáltam el lökni magamtól, de túl erősen tartott. Ekkor hallottam, hogy nyílik az ajtó és már meg is könnyebbültem, mert Krisz lépett be idegesen.
(Krisz szemszöge)
Szinte futva indultam el hátra, mikor meghallottam Lola ordibálását. Sejtettem, hogy ez a gyökér bepróbálkozik nála, de nem gondoltam, hogy pont amikor itt vagyok pár szobával arrébb. Benyitottam az irodájába és láttam, ahogy Lola vergődve próbál kiszabadulni az öleléséből, miközben ő puszilgatja. Gondolkozás nélkül léptem oda hozzá és szedtem le Loláról. Nekilöktem az asztalnak, de nem bírtam ki, hogy előtte ne húzzak be neki egyet.
Utána rögtön Lolához fordultam. Ő hozzám bújt, én pedig nyugtatásként a hátát simogattam.
Attilát néztem, ahogy próbálja összeszedni magát, de ő még véletlenül se nézett rám.
Kb két hete vették fel ide fotósnak, de már legelőször se volt szimpatikus...kifejezetten utáltam és ő is engem. Most már csak egyszerűen szánalmasnak tartom...
- Jobban teszed, ha elhúzol innen a szerencsétlen modelleddel együtt. - álltam meg előtte, de Lola a karomnál fogva próbált visszahúzni. - Engedj el! - szóltam rá, mire így is tett.
- Ha csak még egyszer a közelében látlak...betöröm a képed. Megértetted? - kérdeztem, miközben a szemeim szikráztak a dühtől.
Elindultam kifele, Lola pedig jött utánam. Elkezdtem összeszedni a cuccom, de közben Adri is megjelent.
- Na mi lesz, folytatjuk?
- Nem! És menj be az irodába, a főnököd mondani akar valamit. - feleltem és otthagytam. Kimentünk a kocsihoz, majd elindultunk hazafelé, de egész végig egy szót sem szóltunk egymáshoz.
Legközelebb akkor szólalt meg, mikor már az ágyon ültünk egymás mellett. Én a tv-t kapcsolgattam, bár egyáltalán nem érdekelt mi van benne.
- Krisz én...sajnálom. - suttogta lehajtott fejjel. Én csak csodálkozva néztem rá.
- Mégis mit?
- Hát az egész délutánt... -kezdte, de a szájára tettem az újjam.
- Csss... ne butáskodj. Ez nem a te hibád. Nem haragszom...csak még mindig dühös vagyok arra a gyökérre. - mondtam és próbáltam végig mosolyogni.
- Köszönöm. - hálálkodott. - Nem tudom mi történt vele, egyszer csak lesmárolt és fogdosni kezdett, én nem tudtam mit csinálni! - kezdett megint kétségbe esni.
- Nyugodj meg, héé! Most már itt vagyok. - húztam magamhoz. Nem sokára el is aludt a karomban, de nekem még nem ment. Felléptem Twitterre, de nem találtam semmi érdekeset...
 ' pfff.. mennyire gáz, ha valaki csak így tud magának csajt szerezni '
 ' @Lxla soha nem hagyom, hogy bármi történjen veled.ma se szabadott volna:( sajnálom '
ezeket gyorsan kiírtam és nem foglalkoztam vele, hogy miket fognak kérdezgetni. Végül is úgy döntöttem, megpróbálom elfelejteni ezt az egészet. Visszabújtam Lola mellé és lassan elaludtam.