Reggel hamarabb ébredtem mint Lola,úgy döntöttem,hogy elmegyek egy kicsit futni....gyorsan felöltöztem és már indultam is...futhattam 1 órája amikor megcsörrent a telefonom
-Szia kicsim-szóltam bele lihegve
-Szija-hallottam meg álmos hangját-Hol vagy?
-Eljöttem egy kicsit futni
-Te és a futás?-lepődött meg
-Igen és és a futás
-Mikor érsz haza?..Rossz volt úgy felkelni,hogy nem vagy mellettem
-Visszaindulok-mosolyogtam,bár ezt nem látta...leraktam a telefont és hazaindultam,amint beléptem az ajtón Lola a nyakamba ugrott
-Nyugi kicsilány-vigyorogtam és eltoltam magamtól,majd gyorsan megcsókoltam
A konyha felé vettem az irányt és ittam egy kis vizet
-Végre hazaértél-hallottam meg hátam mögül Tomikát
-Miért?Mi történt?-ijedtem meg
-LOla kibírhatatlan ha nem vagy vele-vigyorgott-Folíamatosan azt hajtogatta,hogy hiányzol neki-forgatta a szemét
Ránéztem Lolára,aki szúrós szemekkel méregette Tomikát
-Megírgérted,hogy nem mondod el neki-mondta durcás hangon,majd egy kis gondolkodás után hatalams vigyor terült szét az arcán és megszólalt-Házibulit akar tartani ha nem leszel itthon
-Azt mondta,hogy munkamániás vagy-próbált visszavágni Tomika
-Nem tarta elég partyarcnak-folytatta Lola,de mielőtt Tomika reagálhatott volna közbeszóltam
-Amíg ti ezt megbeszélitek és elmegyek lezuhanyozni-mondtam és elindultam a fürdőbe
Gyorsan letusoltam és átöltöztem,de megcsörrent a telefonom
-Csá haver-köszöntem
-Szia,beszélnünk kéne-szólt Düki
-Mi a baj?-ijedtem meg
-Semmi komoly,ez nem telefontéma-mondta-1 óra múlva a táncteremben?-kérdezte
-Akkor találkozzunk ott-mondtam és letettem a telefont
Kimentem a konyhába és leültem Lola és Tomi mellé
-Düki hívott,találkozni akar velem
-Nemár,azt hittem,hogy ma együtt leszünk-nyafogott Lola
-Kicsim,én sem így terveztem...tudod,hogy sietek vissza hozzád-simogattam meg az arcát
-Tudom-sóhajtott fel-Olyan keveset vagyunk kettesben-vetett egy jelentőségteljes pillantást Tomikára
-Értem már,megyek is-vigyorgott és elindult a szobája felé
Lola lehajtott fejjel ült az asztalnál és nem szólt semmit
-Kicsim-emeltem fel a fejét és mélyen a szmébe néztem,de ő elkapta a tekintetét...a falat kezdte nézni,így újra próbálkoztam
Az álla alá nyúltam és magam felé fordítottam,de megint nem nézett rám
-Nézz ide-nevettem fel...végre rámnézett
-Te vagy a legfontosabb nekem és ez nem fog változni soha...érted?...soha
Elmosolyodott és szenvedélyesen megcsókolt,majd elhúzódott,de még mindig magához ölelt
-Így már jobb-nevettem-Nem szeretem ha szomorú vagy
-Enned kéne valamit mielőtt elindulsz-váltott témát
-Oké anya...megetetsz?-néztem rá kérlelően és próbáltam nem elröhögni magam
-Menj innen,te szépszemű-tolt arrébb
Nem akartam tovább vitatkozni,így is késésben voltan
-Inkább nem eszek semmit-mondtam és már elis indultan volna,ha Lola nem húz vissza
-Nem mehetsz el így-gyorsan adtam egy puszit a szájára,de még mindig nem engedett el
-Nem erre gondoltam,bár ez sem volt rossz-vigyorgott
-Akkor mit szeretnél?-néztem rá
-Csinálok egy szendvicset és megeszed útközben-mondta félig már a hűtőben
-Majd bekapok valamit útközben
-Azt elhiszem-nevetett-Ülj le-mondta jóval komolyabban,nem láttam értelmé tovább próbálkozni
Pár perc múlva a kezembe nyomott egy nagy tál kaját
Gyorsan megettem amit ő természetesen végig nézett
-Mostmár tényleg megyek-adtam egy puszit a szájára,felkaptam a Supra cipőm és már ott sem voltam
10 perc kocsikázás után leparkoltam a táncterem előtt
Ránéztem az órámra és láttam,hogy így is 5 percet késtem....beléptem az ajtón,de senki nem volt benn,sóhajtva ültem le és vártam még 20 percet
Meguntam a várakozást,így felálltam és kifelé vettem az irányt...Az ajtón túl nem nagyon jutottam ugyanis Düki és Andris jött velem szembe és elég csúnyám néztek rám
-Elmentél volna?-esett nekem Andris
-Nem,csak megakartam nézni,hogy kinnt vagytok-e-hazudtam
Visszamentünk a terembe és Düki belkezdett...
-Az van,hogy...-itt elhallgatott
-Bökd már ki-mondtam
-Nem leszünk a táncosaid,mostmár végeleges-hajtották le a fejüket kísértetiesen egyszerre
-De a kliped és rendezem,ugye?-kérdeztem nevetve
Elég furán néztek rám
-Ez simábban ment mint gondoltuk-sóhajtott megkönnyebülten Düki
-Srácok,erről már esett szó korábban is,ezért nem lepődtem meg-mosolyogtam-abszolult érthető és várható volt,hogy eljön ez az idő is...Ünnepeljük meg,hogy Düki főállású énekes lett-vigyorogtam
-Hova megyünk?-csillant fel Andris szeme
-Egyáltalán mennyi az idő?-kérdezte Düki
-5 óra múlt...úristen nemis tudom mikor jöttem el otthonról
-Én sem-nézett Düki Andrisra-korán reggel odamentem,de Andris aktuális barátnője eléggé lefáraszthatta őt az este,ugyanis alíg akart lehetett kirobbantani az ágyból,persze ezek után szemben találtam magam egy dühös barátnővel és egy kómás táncossal-vigyorgott-2 órát vártam amíg végre elkészült és SZERINTE ez nemis volt olyan sok idő-vigyorgott-Ő az igazi lány köztünk
Andris erre elég durcás képet vágott
-Reggel is ilyen volt-nevetett Düki
-Akkor hová megyünk?-próbálkoztam újra
-bulizni még biztos nem-sóhajtott fel Andris
-Menjünk nézzük meg a Harry Pottert-vigyorogtam-utána hazamegyünk elkészülni és találkozunk a Pink előtt
-Ez zsírrrrrr-nyújtotta el a szó végét Andris
Elindultunk a westend felé,próbáltunk minél kevesebb feltünést kelteni...az hiányzott legkevésbé,hogy letámadjanak a rajongók
Épp beértünk a vetítésre...gyorsan bevetettük magunkat a mit sem sejtő emberek közé...velük nem érdemes moziba jönni,állandóan röhögünk,telefonozunk és dobálózunk....nem lehetünk túl kellemes társaság kívülről nézve
Elég hamar vége lett a filmnek,persze a felére sem emlékeztem
Gyorsan bepattantunk a kocsiba,hazadobtam Dükiéket és visszaindultam
A lépcsőn haladtam felfelé és nagy lendülettel nekicsapódtam az ajtónak,ugyanis zárva volt...szóval senki nincs itthon,szuper...
Lezuhanyoztam,belőttem a hajam és gyorsan felkaptam a szokásos ruhadarabokat:csőfarmer,V kivágású fölső,spka és egy supra cipő
Kimentem a konyhába megittam egy pohár vizet...hallottam,hogy nyitódik az ajtó,de csak Tomika jött haza
-Csak te vagy?-morogtam-Lola holvan?-kérdeztem
-Mivagyok én? A dadus?-nevetett-Nem tudom,nemrég ment el
-Ittvagyok kb. 1 és fél órája-világosítottam fel
-Akkor nemtom-nézett végig rajtam-hova mész?
.Bulizni,te is jössz?-kérdeztem,bár tudtam a választ
-Igen,csak várj meg-beszaladt a szobába és két sapkával a kezében tért vissza
-A zöld vagy a lila?-kérdezte
-Egyértelműen a lila-mondtam
-Nekem a zöld tetszik jobban-gondolkodott,ami elég szokatlan volt tőle
-Akkor minek kérdezted?
-Szerinted tudom?-nézett rám tök hülye fejjel,én meg csak elkezdtem röhögni-Viszem mindkettőt
-Jó,csak induljunk már
Írtam a fiúknak egy sms-t,hogy most indulunk
Viszonylag hamar odaértünk és amint kiszálltunk megláttam Dükiéket a bejárat előtt,így rögtön bementünk.
Bevetettük magunkat az éjszakába...sorban csúsztak le az italok és elvesztettük az irányítást
Arra lettem figyelmes,hogy próbálnak felhúzni a földről,de két csaj rajtam feküdt...Már senki nem volt bennt csak mi és megpróbáltunk kivánszorogni az épületből anélkül,hogy elesnénk.
Nagynehezen kitűntorogtunk,de nem tudtuk,hogy mégis merre van az a haza.
A fiúk felhívták valami haverjukat aki engem is hazavitt
-Feltudsz menni egyedül?-kérdezte
-A...assz..asszem-próbáltam érthető lenni és elindultam felfelé
Mire felértem 4x nekimentem a falnak és legalább kétszer elestem
Amikor beléptem az ajtón Lolával találtam szemben magam...rögtön felkaptam és végigpuszilgattam a nyakát...hevesen megcsókoltam,de eltolt magától
-Te részeg vagy-állapította meg
-Csak egy kicsit ittam bébi-csókolta meg újra és még mindig a kezemben tartottam
-Krisz,elég volt-szólalt meg ingerülten és próbált eltolni magától,de nem hagytam...erőszakosan csókoltam és magamhoz szorítottam
-Elég volt-üvöltötte-Te nem vagy ilyen-már potyogtak a könnyei-Mivan veled?
Nem válaszoltam csak leraktam,ő pedig berohant a szobába
Elmentem zuhanyozni és drukkolktam,hogy ne essek hanyatt...Amikor bementem a szobábs láttam,hogy Lola a fal felé fordulva sír,amit próbált leplezni...odafeküdtem mellé és átöleltem a derekát,de eltolta a kezemet és arébb húzódott
-Most mivan?-morogtam-Ezért van az embernek barátnője
-Nem ismerek rád-fordult felém és idegesen a hajába túrt-Holnap mit fogok látni az újságokban?Egy másik lánnyal téged?...Sajnos már azon sem lepődnék meg
-Nem értem mi bajod-sóhajtottam-csak élvezem az életet
-Élvezd nélkülem,ahogy látom úgy jobban megy-állt fel és kisétált a szobából
Nem bírtam felkelni,így csak feküdtem,míg végül elaludtam...