Reggel csörömpölésre ébredtem. Egyből felkeltem és követtem a hangot. A konyha felől jött, ami nálunk már nem jelenthet jót...beléptem, de csak egy törött tányért láttam a földön, majd nem sokkal később Tomika is megjelent, egy partvissal a kezében.
- Te meg mit művelsz itt? - húztam fel a szemöldököm.
- Mosogatok! - felelte büszkén és rámutatott az edényhalomra, ami mellett szimplán folyt a csap. Oda léptem, hogy elzárjam, majd felé fordultam.
- Öhhm...amit tegnap mondtam..felejtsd el! Miénk a mosogatás... - szögeztem le.
- Te vagy a legjobb, kösz haver! - adott egy pacsit.
- Viszont szerezz valami kaját estére. Asszem mindenki itthon lesz. - vigyorodtam el.
- Okééé...de addig lelépek. Este jövök..és hozok kaját. cshááá! - ment ki ordítva. Én gyorsan csináltam egy kávét, majd megittam, egy bögrét pedig bevittem Lolának és letettem az éjjeli szekrényre. Út közben megfogtam a telefonom és azzal a kezemben mentem ki. Elterültem a kanapén, majd tárcsáztam Orsit.
- Igen? - szólt bele hivatalos hangon.
- Hali.
- Áhh...Kölyök, nem igazán érek rá... - mondta és szinte láttam magam előtt, ahogy húzza a száját.
- Jól van, akkor csak egy gyors kérdés. van ma valami dolgom van? - hadartam.
- Nem is te lennél...suliba kell menned. Úgy...kb most. Fél óra múlva van egy órád.
- Mi? ne már...nem érek be. - nyafogtam.
- Nem ma írod a zh-t? - kérdezte tök nyugodtan.
- Basszus...köszi! - hálálkodtam. - És nem tudod, hogy Lola mit csinál ma?
- Na jó, ezzel már Tibit nyaggasd! Most már tényleg megyek. Ja és az egyik fotós beszélni akar veled. Megadtam a számod. - mondta még gyorsan, majd le is rakta. Eszeveszett sebességgel kezdtem készülődni és 5 perc alatt kész is volta. Eszembe jutott Lola, úgy nem törődve azzal, hogy nagyon késésben vagyok, kikerestem a menedzsere számát.
- Szia Tibi, Krisztián vagyok.
- Hello, mondjad. - köszönt fáradtan.
- Csak azt akarom kérdezni, hogy Lolának mi dolga van ma?
- nem sokára lesz egy interjú, úgyhogy megyek érte, aztán két fellépés... - sorolta.
- vagyis jó lenne, ha felkelteném? - nevettem.
- Még alszik? nem igaz ez a nő... - motyogta, de hallottam a hangján, hogy ő is mosolyog.
- Oké akkor szólok neki, most mennem kell, Szia. - feleltem és már ki is nyomtam. Siettem be a szobába Lolához, hogy indulhassak suliba. Fölé hajoltam és simogattam az arcát.
- Kicsim... kelj fel. Készülnöd kell, nem sokára jön Tibi... - mondtam, mire kinyitotta a szemét és ásítozni kezdett. - Itt a kávéd...
- Elmész? - mormogta, miközben végigmért.
- Zh-t írok a suliban. De jövök haza, előbb mint te.
- Ügyes legyél! - közel húzott magához és megcsókolt. Gyorsan kimentem, felkaptam a cipőm és már indultam is. Épp, hogy 2 perccel előbb beestem, és eszembe jutott, hogy nem is néztem át semmit.
Másfél óra múlva megkönnyebbültem léptem ki a teremből. Majdnem teljesen jó lett...
Gondoltam, mivel úgyse sietek sehova, beülök valahova kajálni...
Mikor hazaértem azon kezdtem agyalni, hogy mit fogok csinálni egész nap egyedül. Először is mosogatok. A többit, majd közben kitalálom. Átöltöztem, és el is kezdtem. Úgy látszik Tomika mégis csak csinált valamit, mert csak pár tányér volt, amivel kb 20 perc alatt végeztem is.
Épp mikor az utolsót is eltöröltem, csörögni kezdett a telefonom. Az a fotós ismerősöm volt, akiről Orsi is beszélt.
- Szia, hallottam, hogy kerestél...
- Aha. Őő.. megnéztem a weboldalad. van az a szőke modell...nagyon szívesen dolgoznék vele, jók a képek.
- Milyen szőke modell? - ha jól emlékszem az egyetlen szőke modell akinek a képeit mostanában felraktam az Lidi, de őt biztos, hogy ismeri. Ha csak... - Merci... - suttogtam.
- Igen, ő lesz az, asszem így hívják. - vágta rá.
- Ő nem igazán modell... a volt barátnőm. - feleltem, és bár tudtam, hogy nem látja, lesütöttem a szemem.
- Ne hülyéskedj már, akkor modellt csinálunk belőle. Hívd fel! - egy ideig nem tudtam válaszolni, csak gondolkoztam. Annak idején én is azt mondtam  rá, hogy jó modell lenne belőle, de ha most felhívom az rengeteg közös munkát jelent. De ha már egy másik fotós is elismeri, ráadásul előítéletek nélkül. Ő az egyik olyan kollégám, akinek a döntéseiben megbízom.
- Jó oké. Felhívom. De te csinálod a promo anyagát! - egyeztem bele.
- Ilyen biztos vagy benne, hogy elvállalja? - kérdezte jókedvűen.
- Ismerem már elég jól... - túl jól is. Tettem hozzá magamban.
- Oké, akkor majd hívj, csáó!
- Cső.
Gondoltam jobb, ha előbb túl vagyok rajta, úgyhogy rögtön Mercit hívtam. Pár csörgés után fel is vette.
- Halo?
- Öhhm..hello
- Krisz? - hallani lehetett a hangján, hogy meglepődik. - Hogy, hogy...? - dadogta.
- Emlékszel azokra a képekre amiket még rólad csináltam? - nem vártam meg  a választ, csak folytattam. - Még régen felraktam a honlapomra...és az egyik fotósnak tetszenek.
- Micsoda?? - csodálkozott. - Ez komoly?
- Persze, jó képek! - feleltem őszintén - Akarod?
- Hogyne akarnám?! - lelkesedett. - Nagyon köszönöm Krisz!
- Semmiség, tényleg. - motyogtam. - Akkor megadom neki a számod és majd hív. Ő fog fotózni...de valószínüleg én is ott leszek. - mondtam egy sóhaj kíséretében.
- Jól van, majd beszélünk, szia!
- Szia...
Mikor letettem, pont nyílt a bejárati ajtó és Tomika lépett be.
- Hello. - köszöntem.
- Csháá
- Mizu? - kérdeztem unottan.
- Őő...semmi. Lola üzeni, hogy mégse jön haza este. És, hogy ne haragudj. meg ilyenek.
- Lehet, hogy jobb is...
- Mi? Miért? - kezdett aggódni. - Van veletek valami?
- Dehogyis...velünk minden oké! - itt hosszú szünetet tartottam. - Beszéltem Mercivel. - nyögtem ki.