Szó nélkül felálltam és a szoba felé vettem az irányt amit gondosan becsuktam magam mögött....hassal ráfekütdem az ágyra és arcomat a párnába rejtettem....arra ébredtem,hogy valaki simogatja a hátam,mosolyogva néztem fel és láttam,hogy Merci fölém hajol és hirtelen megcsókol.....próbáltam eltolni magamtól,de reménytelen próbálkozásaimat látva feladtam....csak feküdtem és próbáltam nem visszacsókolni..

Elhúzódott tőlem és egy önelégült vigyor terült el az arcán

-Tudom,hogy akarsz-simított végig a hasamon,én pedig abban a pillanatban arrébb húzódtam

-Én Lolát szeretem-szögeztem le,de ismét közeledni próbált felém

-Te is tudod,hogy ez hazugság-nevetett fel halkan-Miért szóltál volna a fotózásról ha már nem érdekelnélek téged??

-Nem hiszem el,hogy még mindig itt tartunk-sóhajtottam fel-megkértek,hogy szóljak neked...mi ebben ami ennyire bonyolult?-tártam szét a kezem tanácstalanul

-Krisz,saját magadat csapod be ezzel-nézett rám-mindketten tudjuk,hogy még mindig szeretsz

-Úristen,hogy lehetsz ennyire vak?-kérdeztem,bár nem vártam ésszerű választ

-Kicsim kettőnk között te vagy a vak ha azt hiszed  hagyom,hogy Lolával éld a tökéletes kis életed-magyarázott nekem mint egy őrült aki most szabadult az elmegyógyintézetből

-Azt hiszem a fenyegetések ideje itt lejárt-álltam fel és elkezdtem kihúzni a szobából

Sikeresen nekinyomott a falnak és vigyorogva kezdte puszilgatni a nyakam...egy hirtelen mozdulattal leszedte rólam a pólót és a szoba másik sarkába hajította el...folyamatos simogatások közepette vonszolt el az ágyig és rálökött...avval a lendülettel ő is követett engem...ráült a csípőmre és csábosan elmosolyodott...próbáltam felülni,de állandóan visszalökött,majd egy hirtelen mozdulattal kikapcsolta az övem és a nadrágom gombjaival bíbelődött

-Szállj már le rólam-ordítottam

Megakart csókolni,de elfordítottam a fejem evvel akadályozva őt...

-Úgysem menekülsz előlem-nevetett-Tudod,hogy nincs itthon senki

Teljesen lebénultam,így Merci letámadta ajkaimat és hiába próbáltam újból elfordítani a fejem nem hagyta....egyszerűen rám mászott

-Tudom,hogy akarod-suttogta ajkaimba

Hallottam ahogy nyílik az ajtó és hirtelen odakaptam a fejem...Lola állt ott szinte teljesen mozdulatlanul,ledermedt és csak azt láttam ahogy a könnycseppek megállíthatatlanul folynak végig az arcán

-Úristen-suttogta maga elé merengve és egy hirtelen mozdulattal becsapta maga mögött az ajtót

Gyorsan lelöktem magamról Mercit,de elkapta a csuklómat amit sikeresen kirántottam kezei közül és amilyen gyorsan csak tudtam elindultam ki

Nyitva volt a bejárati ajtó,így gyorsan kirohantam a lépcsőházba és kettesével szedtem a lépcsőfokokat

Kirohantam az utcára és láttam,hogy Lola zokogva fel-alá járkál és közben a telefonját nyomkodja

Odamentem hozzá és szorosan magamhoz öleltem,de ellökött magától

-Ne érj hozzám....Undorodom tőled-vetette oda és az ellenkező irányba indult

-Hallgass meg-fogtam meg a csuklóját ezzel megállítva őt

-Nem kell a magyarázkodásod....mindent értek-nyögte ki és láttam a fájdalmat az arcán

-Nem az volt aminek látszott...engedd,hogy megmagyarázzam-húztam közel magamhoz és mélyen a szemébe néztem

-Erre nincs semmi szükség-nézett fel rám könnyes szemekkel

-Téged szeretlek-néztem rá és végig simítottam az arcán

-Én is szeretlek-rakta kezét az enyémre és simogatni kezdett-de nem bírom tovább...nem bírom elviselni azt a fájdalmat amit minden egyes ballépésed maga után hagy...egyszerűen nem megy,belefáradtam...érted?-nézett mélyen a szemembe

-De...de én nem akartam fájdalmat okozni neked-folyt végig egy könnycsepp az arcomon

-Tudom-suttogta

-Azt hittem,hogy minden rendben köztünk...hogy minden szép-néztem rá

-Én is azt hittem,de rá kellett jönnöm,hogy nem így van

-Ezzel mit akarsz mondani??-néztem rá kétségbeesetten

-Krisz...én sajnálom,de...-nem tudta befejezni a mondatot....szorosan magamhoz öleltem és percekig így álltunk,éreztem ahogy mélyen beszívja a levegőt és kifújja....ahogy minden alkalommal megremeg kezem alatt amint végigsimítok a hátán...ahogy a könnycseppek végigfolynak arcán és a pulcsimon halnak el...abban a pillanatban mintha teljesen összefonódtunk volna...mintha két ember eggyé vállt volna

Kicsit elhúzódott tőlem és ajkait az enyémre nyomta majd csigalassúsággal kezdett csókolni...egyre hevesebb lett...közben kezét a nyakamnál kulcsolta össze,én pedig derekánál húztam közelebb magamhoz

Addig csókolóztunk amíg levegőnk teljesen el nem fogyott...ajkai eltávolodtak az enyémtől,de csak annyira,hogy szemembe tudjon nézni....

-Sajnálom,de vége-nézett rám és egy könnycsepp gördült ki szeméből

Egy hosszú és fájdalmas puszit nyomott a számra,ellépett tőlem és kezét kihúzta az enyémből

Csak néztem ahogy egyre jobban távolodik,a könnycseppektől szinte nem láttam semmit....minden összefolyt a szemem előtt és már azt sem tudtam,hogy hol vagyok....